hírek, publicisztikák : Szovátától Santa Cruzig - Magyarosi Árpádék emlékére (félkész bejegyzés, még nincs befejezve)
Szovátától Santa Cruzig - Magyarosi Árpádék emlékére (félkész bejegyzés, még nincs befejezve)
2015.04.16. 23:22
Éppen a mai napon 6 éve annak, hogy a bolíviai Santa Cruz de la Sierra városában, a helyi karhatalom, máig ellentmondásos körülmények közt lemészárolta Eduardo Rózsa Florest, Magyarosi Árpádot és az ír Martin Dwyert. Tóásó Előd és a horvát származású bolíviai Mario Tadic Astorga túlélte a támadást és a napokban nyerte vissza szabadságát. Írásomban visszaemlékezem, összefüggéseket próbálok keresni és némi személyes élménnyel is gazdagítom az érdeklődő olvasót.
Eduardo Rózsa Flores
Titokzatos személyiség, személyét nehéz hova elhelyezni, különösen ennyi év távlatából. Tipikusan az az ember, aki minden volt már csak akasztott ember nem. (Golyó által kivégzett viszont igen – ez volt a morbid poén.) Életútja röviden: a bolíviai Santa Cruzban született 1960. március 31-én. Hat évvel ezelőtt, 49 éves korában érte a halál ugyanebben a városban. Ifjú korában meggyőződéses kommunista, munkásőr, később a délszláv háborúban a magyar többségű Szentlászló védője és a háború első külföldi önkéntese a horvát oldalon. A szerb-horvát háborúban való részvételét egyesek megkérdőjelezték, de a kétkedőknek minden bizonnyal nincs igazuk. Fronttevékenysége alatt háromszor sebesült meg, a háborút ezredesi rendfokozatban fejezte be. Nem tartom valószínűnek, hogy sok álhős szaladgált horvát ezredesi rendfokozattal akkoriban. Később az un. szélsőjobboldali (röviden és leegyszerűsítve: hazafi) körökben mozgott, előadásait, háborús élményeit a fiatalok előszeretettel szívták magukba. Önmagát nemzeti anarchistaként definiálta, hitében felvette az iszlám vallást. Költőként, íróként is alkotott fölállásban újságíróként tevékenykedett. Toroczkai Lászlóval jó barátságot ápolt, végső magyarországi interjúját azonban mégis egy Kepes Andrásnak – akit szintén barátjának tekintett – adta. Környezete szerint biszexuális volt, de a halála időszakában itthon menyasszonya várta. Kétirányú nemi vonzódását verseibe fojtotta és nem kérkedett vele. Évekkel a halála után robbant a köztudatba, hogy az őszödi beszédet Edu Flores szivárogtatta ki. Tovább fokozandó a rejtélyt, egyes vélekedők szerint halála ezzel összefüggött, azaz Gyurcsányék sem felejtettek és ők dezinformálták a csapatra kommandósokat küldő Moraleséket. Flores halála után derült ki, hogy ők „nemzetközi terroristák”, akik Evo Morales bolíviai elnök életére törtek. Edu saját blogjában (sajnos már nem elérhető) központi helyen foglalkozott a bebörtönzött temerini fiúkkal és szülőföldje autonómiájáért küzdő Nación Camba mozgalommal.
Eduardo Rózsa Floresről saját youtube csatornáján található videóval emlékezem. Szenzációs, profi munka.
Eduardot környezete amolyan nagy dumásnak tartotta, aki szerette fényezni magát és tetteit. Anyagi viszonylatban rendkívül szerényen élt, ezredesi nyugdíját egyáltalán nem vette fel. Kepesnek adott interjújában elmondta, hogy az autonómiára váró szülőföldje várja őt vissza, hogy tapasztalataival segítsen megvédeni őket egy La Pazból irányuló kormányzati támadás ellen. Ehhez gyűjtötte össze kis csapatát kalandvágyó fiatalokból, akiknek fogalmuk sem volt róla, hogy az életükkel játszanak. Magyarországon is tartott előadásokat a horvát háborúról, gondolom elhangzott a "mit és hogyan kell ilyenkor tenni", mégse feltételezhető, hogy itthon is terrorizmusra készült. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy neki Santa Cruz a szülőföldje, ő oda tulajdonképpen hazament. Bizonyosan találhattak olyan levelezést, amiben leírta, hogy pl. Morales elnököt legszívesebben jégre kéne tenni, de tegyük a kezünket a szívünkre – 2008-2009 tájékán hányan mondtak, írtak ilyet mondjuk Gyurcsányról? Vagy most 2015-ben Orbánról?