Találkoztam egy Paraguay mezes vendégmunkással. Olimpia drukker, Asuncionból jött az egész családjával. Meghívtam egy sörre, simán lelépett a melóból. :)
A Platense meccs után hétfőn elkezdtem keresni a Racing Club stadionját (Estadio Juan Domingo Peron) a térképen, pontosabban azt, hogy hogyan is jussak oda. Mivel ez is - nem sokkal ugyan, de kívül van az úgynevezett capitalon, kérdezősködnöm kellett. Végül is elég gyorsan megtudtam a tavalyi bajnokokhoz való eljutás módját. Egyszerűen csak a 100-as vagy a 10-es metró-busz, mely a stadiontól 300 méterre tesz le. A Metró-busz tulajdonképpen egy busz, mely olyan kimélyített nyomvonalon megy keresztül az Avenida 9. de Julio-n, ahová autók nem tudnak lehajtani. Gyakorlatilag egy kis árokban megy végig. Ez nélkülözhetetlen, mert a világ legszélesebb belvárosi autóútján gyakori a kib..ott nagy dugó.
Kisfiammal hétfőn indultunk el jegyért a stadionhoz. Felszálltunk erre a metró-buszra, amivel kb. egy óra alatt 10 km-es utat tettünk meg. Avellaneda (a Racing és az Independiente csapatainak otthont adó városrész – a szerk.) a folyón túl délen van, az itteni értelmezésben az a déli, aki a Rio Matanzán túl lakik. Ez amúgy egy kis keskeny folyó, kb. mint a kis-Duna, Csepelnél. Minden ilyen szélesebb sztrádán, ami itt is a folyón keresztül vezet, van egy rendőr bódé kb. 5 rendőrrel. Ami vicces, hogy egy kartonpapírra van festve hogy Police, meg a címer. Mintha Süle rajzoltatta volna velünk anno kábé. :)) (Megj: Süle István egykori rajztanárunk volt, az általános iskolában - a szerk.)
Amúgy itt a graffitik nem fújva, hanem ecsettel kenve vannak, gondolom azért mert drága a festékszóró spray is, mint itt minden más. Szóval átértünk a folyón és szóltam a sofőrnek, hogy „polfavor hablas rácing estadio”, ez kb. olyan, mint a „Tarzan mondja éhes”, de megértik. A híd után kb. a negyedik megállóban kellett leszállni, majd újabb kérdezősködés után elindultam gyalog és 300 méter megtétele után már tudtam, hogy jó helyen járok. Mivel iskolaidőben mentem, a tinik csapatostul jöttek velem szemben. Lányok, fiúk vegyesen mind kedvenc csapatuk címerével, vagy Independiente vagy Racing. A racingosok valamivel többen.
Az avellanedai tinik is a helyi divat szerint öltöznek. Itt a Racing a menő!
Senki sincs Juve mezben :) Vagy Vasco-ban. Miért is lennének? Itt laknak. Egyébként elképzelhetetlen, hogy egy avellanedai bocás vagy riveres legyen... Nem hogy egy másik városbeli pl. Mendoza vagy Rosario... Lásd, mint nálunk a borsodi vagy szabolcsi fagyisták...
Ahogy mentem a stadionhoz láttam egy irgalmatlan igénytelen fogadószerűséget. Kint sült az ajtó előtt a hús, a kolbász. Bent galambok csipegették a morzsákat, hihetetlen kosz, füst, retkes falak és padló jellemezték a kifőzdét. Közelebb mentem a kint grillező főszakácshoz, és ő szólított meg: „Ááá amigo Indepiendente!” Ekkor néztem magamra. Hoppá! Magyar rögbi válogatott, piros-fehér színű pólóban voltam, sőt, a kisfiam is egy piros-fehér pulóverben volt. Baszd ki....
Helyi gasztronómia, egy turisták által nem látogatott negyedben
Na, akkor ittam egy sört itt addig elmagyaráztam, hogy ezek magyar színek és Racing jegyért jöttem a Lanús elleni bajnoki meccsre. Ivás közben bejött egy arc, meszes ingben. Barátságos volt, ilyenkor szokásos kérdések, honnan jöttél, stb. Utána persze a kérdés a színek miatt… :) Meglepett, hogy alapfokon beszélt angolul és a végén mondtam neki, hogy mindenképen szeretnék találkozni egy barra bravával.
m
Leandro, aki később rendszeres tolmácsom lett
Egyből telefon, majd kérte, hogy igyunk még egyet, mert 20 perc és jön egy főnök. Meg is jelent egy kb. 50 év körüli őslakos fajtájú srác, szintén meszes cuccban. Ismét sörivás, a gyerekem közben hol kergette, hol etette a galambokat bent az étterem belsejében. A főnök evett egy kukoricás, uborkás, tésztás levest, ami a gulyás helyi megfelelője. Elkezdtünk beszélgetni, hogy én egy kis, nagyon tiszta városban nőttem fel és annak a városnak is vagyok, voltam a szurkolója. Mutogattam neki a képeket az Előréről, a városról, Magyarországról.
Szóba jött Trianon, a köcsög antant, az angolokkal együtt. Az angolokról áttértünk a Malvinas (Falkland) szigeteki háborúra, ami nekik még mindig viszonylag friss élmény. (1982 – a szerk.)
Annál a képnél megdöbbent, amikor oláh-országban le vagytok fogva és a helyi politia felirat alatt pózoltok. Nagyon nevetett és megjegyezte, hogy komoly a felhozatal és hogy ők nem gyúrnak ennyire. :D Büszke voltam rátok!
"Komoly felhozatal"... "büszke voltam rátok"
Ezek után mondta, hogy most siet, de a haverja eljön velem jegyért. Így is történt, de sajnos nem volt jegy. „Manara” – azaz jöjjek vissza holnap. Másnap visszamentem. És megint nem volt jegy. Kiderült, hogy az a f.sz portás azt hitte, hogy Libertadores - kupára akarok jegyet venni!
Mialatt folyt a jegyeladás az említett meccsre, az egyik srác kárpótlásul beengedett a stadionba, ahol csináltam is pár fotót, természetesen Stormcorner dzsekiben. Ja a stadionban vizásárok és szögesdrót is van. Mondták, hogy holnap 11 órától tuti a jegy.
A jegyről jut eszembe: sétálgattam a szállodám melletti utcában, mely a Váci utca helyi megfelelője, ahol minden második ember a füledbe ordítja, hogy: CAMBIÓ, CAMBIÓ vagyis pénzváltók. Néztem, hogy némelyik táblával a kezében teszi ezt, a táblán általában utazási lehetőségek, színház, tangó programok láthatóak és ezekhez hasonlóak voltak fotókkal illusztrálva. Egyik ilyen táblás majmon megakadt a tekintetem. A táblán nagyban a Bombonera volt (Boca Juniors stadionja – a szerk.) a Boca címerrel. Oda is sietett hozzám a csávó, mert látta, hogy bámulom. „Are you interested in Boca?” – Érdekel-e a Boca? – kérdezte. Nem – válaszoltam - csak a Platense! (Ez még a Platense meccsem előtt történt.)
Azt mondta, hogy gondoljam meg mert potom 1000 pesóért szerez nekem jegyet. Csak ma eladott már 20-at. Amúgy a belépő tagoknak kb. 160 peso, nem tagoknak meg 300. Vagyis nekem 300 peso lett volna egy jegy hivatalosan, ha érdekel... Azért remélem itt nem lesz szarszelona - reál margit bohóckodás a derbiből, bár itt lehet, hogy a barrák előbb-utóbb megunnák az ehhez hasonló kísérleteket és kinyitnának pár kínait a meccsen chips zacskójukkal együtt. Mondtam neki végül, hogy ingyen sem érdekelne egy ilyen turista produkció. A legvégén odaszólt, hogy a Mathias az ugye Mátyás magyarul? Mert őt Mathiasnak hívják. Lehet, hogy volt már magyar itt így átbaszva??? :D
Az 50 peso hátoldalán Malvinas - kb. mintha a forint hátoldalán az elszakított Kárpátalja, Erdély, stb. volna... Erre nálunk mekkora esély van?
Másnap megint busz, vendéglő (kocsma) a stadionnál, a tegnapi barrások bent kajáltak (próbáltam direkt délidőre menni, mert gondoltam, hogy kajálni fognak pont úgy mint az előző napokon), ekkor kiderült ,hogy Leandrótól bérlik a helyet, vagyis az egyik barrás a tulaj. Nem kaphat sok bérleti díjat, ha festenie kell mellé… Beszélgettünk ismét és mondtam, hogy voltam Platense meccsen. Mutattam nekik a Platense kártyatartóm és az elnöki névjegyet is, amit a múltkori látogatáskor kaptam. Egyáltalán nem voltak ellene. Mondták, hogy kemények nagyon a calamerosok, mert jó a bokszklubjuk. És az ottani bokszolók is barrák. Szóval enyhén szólva igazad volt Tomi :D (Pedig esküszöm, erről fogalmam sem volt – a szerk. :) ) Egyébként mikor a Platense mezben megyek a belvárosban, hárman-négyen mindig odaszólnak, hogy: „hmmm… Platense… nem rossz!” Volt, aki tapsolt és mutatta a nemzetközi like jelet. A legjobb az volt, mikor a Malvinas emlékhelyet (ilyen is van nekik) mustráltam és a helyi legfelsőbb bíróság portyázó katonája odaszólt, hogy „Vamo Vamo Vamo callameros…” :) Egyszóval híres csapat ez itt.
A Platense elnökének névjegye és kártyatartó
Ott tartottam, hogy beszélgettünk a kocsmában, közben ettem én is egy steak-et 35 pesoért. Ez bent a városban 120 peso lett volna kb. Tartával elindultunk jegyet venni. Hatalmas volt a sor a jegyekért, de mi bementünk a sor mellett kocsival. Portás nyitotta neki a kaput, a rossz törött Chevroletként futó Fiat Puntónak. (Opel Corsa belsővel…és ha jól látom törött szélvédővel...:) - a szerk.)
Bementünk a kapun, majd odasiettünk egy kb. 60 éves formához. Tarta váltott vele pár szót és már hozta is a jegyeket potom 220 pesosért.
Ő Tarta a meszes pólós Racing vezér, Stormcorner dzsekiben
A folytatásban már bejutunk a meccsre is! Malvinasról és az argentín revizionizmusról egy régebbi cikkemben itt olvashattok:
Mellesleg a napokban olvastam (angol és nem argentín forrásra hivatkozva), hogy a brit hadsereg valószínűleg ma már nem tudná "megvédeni" a szigeteket. Lehet, hogy a cikk végén írtak, hamarosan megvalósulnak?
AJÁNLOM AZ OLDALT
m 
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum