D: Először is köszönöm, hogy összehoztad a beszámolókat, nagyon jó volt visszaolvasni. Az egyik fősulis csoporttársamnak megmutattam. Azt mondta, hogy utoljára a gyerekkorában izgult ennyire olvasás közben, annyira beleélte magát. Kurva jó! Népszabiba vele! :)
VT: Biztos nagyon értékelnék, főleg a Malvinasos részeket, vagy az elején kifejtett kritikáid a kínai utastársakról…
D: Ne is mondd! Visszafelé is ugyanaz volt. Mellékelek egy képet. Hollandiában mindenki kulturáltan várt az átszállásra, kivéve ezt a halszagú illetőt.
VT: Volt olyan olvasóm is, aki kifogásolta, hogy mit keres a Stormcorner dzseki, az üres Racing stadionban fényképezkedő, meszes pólójú, délszaki külsejű Tartán?
D: Az a meszes pólójú déli, 15 ezer embert tud megmozgatni. Szerintem ezzel mindent elmondtam. Egyébként Argentínában nincs un. kápó. 10-15 ember van a tömegben, akik figyelik egymást és intenek, hogy mi legyen a szurkolás és azt is, hogy mikor lehet lökdösődni.
2.02-nél látható az egyik abból a 10-15-ből. A jelzés után kezdődik a lökdösődés.
VT: Sokan jelezték, hogy nagyon tetszett nekik az, hogy a Platense és a Racing volt a két klub akit választottál és nem a nagyok valamelyike. Ebben nekem is volt némi szerepem, én ugyanezt tettem volna. De egy szó mint száz: örülünk, hogy nem választottad a jól bejárt turistautat.
D: Főleg annak ismeretében, hogy az ottlétem alatt kétszer is volt Boca – River, illetve River – Boca superclassico, egyszer a bajnokságban és egyszer a Libertadores kupában. A vendéglátónk – akit említettem, hogy Budapesten meg mi láttuk vendégül – River Plate klubtag, valószínűleg tudott volna nekünk jegyet szerezni. De engem azok a meccsek jobban érdekeltek, amiken voltam és nem csalódtam. Azért elmesélem, hogy a superclassico sem volt teljesen figyelmen kívül hagyva. Érdekelt, hogy mégis mi történik, mert azért ez egy igen komoly esemény Argentínában.
Boca – River meccs a sárgák a pályaválasztók, én pedig Lacival – nejem kollégája - a Monumental felé vettem az irányt, ahol tudtommal a River drukkerek gyülekeztek. Az Estadio Monumental - a River otthona, egyben a nemzeti válogatott arénája - egy elitebb városrészben van, Pesten a Pasaréthez, Csabán a Szőlő utca környékéhez tudnám hasonlítani. Azt is tudni kell, hogy Argentínában a vendégdrukkerek nem látogathatják a meccseket, már vagy másfél éve. Ennek ellenére minden évben a derbin összejönnek a vendégek is és összecsapnak a stadion környékén a riválisok. Órákkal a meccs előtt megérkeztünk a Monumentalhoz és láttuk, hogy sehol senki. Ez is csak egy pletyka volt. Visszaindultunk a város felé, egy autópályán közlekedő helyi járattal. Néhány percet mentünk csak amikor láttuk, hogy a rendőrök az összes járművet megállítják, egy biciklit sem engednek tovább. Az történt, hogy a River barra bravas szokásos módon összejött és elindultak mielőtt én megnézhettem volna őket. Az autópályán összetalálkoztak a fogadásukra eléjük igyekvő Boca drukkerekkel. Kemény összecsapás lehetett, a rendőrök sem nézelődőket, sem csatlakozni vágyókat nem kívántak beengedni ezért a helyiek szerint órákig nem közlekednek majd arra buszok. Ez minden évben így van, a rendőrök automatikusan lezárják a két stadion közti autópályát, de az összecsapás ennek ellenére mindig megtörténik.
Leszálltunk és elindultunk gyalog a szálloda irányába. Köztünk volt egy helyi lány, aki jelezte, hogy veszélyes lesz gyalog menni arra, amerre elindultunk. Kérdeztem tőle, hogy „mi veszélyes? A Dobozi utca, az veszélyes!” Micsoda? – kérdezett vissza. Mondom Budapesten a Dobozi utca, na az veszélyes, de nem ez. :)
VT: Mégis, milyen volt a környék?
D: Indiánok, valószínűleg bolíviai bevándorlók kerülete volt. Érdekes jellemzője az őslakosoknak, hogy hatalmas fejük van. Általában vékony felsőtestű férfiakon van egy nagy fej. A nőkön ugyanúgy. És nem túl bizalomgerjesztő az ábrázatuk, látszik, hogy bűnözésből tartják fenn magukat. Férfiak, nők vegyesen, az utcán ténferegtek és a nők többsége babakocsit tolt maga előtt. Egyébként – ez már nem erre az esetre vonatkozik – de a helyiek szóltak, hogy a hátizsákomat ne a hátamon hordjam, hanem elől a mellkasomon, mert úgymond irritálja a tolvajokat. És tényleg mindenki úgy hordja, mondjuk én leszartam.
VT: A babakocsis dolog ismerős itthonról is, egy másik népcsoport kapcsán... Ha már hárman összejönnek, tuti az egyiknél van egy babakocsi.
D: Haha, ott ugyanez volt. De nem éreztem veszélyben magam. Az biztos, hogy különlegesnek találhattak, mert mind megbámult. Mondtam is nekik magyarul, hogy „mi a k. anyádat nézel?” Amit persze nem értettek, viszont ez a lazaság annyira rám ragadt, hogy itthon is ugyanígy beszóltam annak, akiről úgy éreztem, hogy a kelleténél jobban megbámul. Pedig senkivel szemben nem áll szándékomban bunkónak lenni.
VT: A Dél- amerikai turista felkészítők örökzöld hozadéka az utcákon leselkedő veszély. Te, mint aki elég sok helyen megfordultál a városban, a helyiek étkeit etted, az ő sörüket ittad, az ő buszaikon utaztál, mégis foglaljuk már össze mi erről a véleményed?
D: Az előbbi kapcsán is mondtam, hogy semmilyen veszély nem fenyegetett, sőt az összkép velünk szemben néhol a javukra szól! Itt ismeretlen fogalom az, hogy a buszra felszáll egy csapat pózoló, hangoskodó cigány. A Buenos Aires-i buszon nem divat hangosan zenét hallgatni a telefonról. Olyan dolgok ezek, amiket Pesten naponta tapasztalok és ott nem fordultak elő. Persze, biztosan sok helyen veszélyes egyedül mászkálni Buenos Airesben egy hölgynek, de ez Pesten is így van.
Tartáékkal és Leandróval beszéltem arról, hogy megnézném azt a városrést, ahol Maradona született. Ők erről inkább lebeszéltek. Elmondásuk szerint oda páncélozott autóval járnak a rendőrök. Ha ezt nézzük egyes helyek valóban veszélyesebbek, mint Pesten, de még mindig nem veszélyesebbek a nyugat-európai nagyvárosok bevándorlók lakta kerületeinél.
VT: Argentína kilencven akárhány százaléka európai származású, tehát nem sokban különböznek tőlünk. Ennek ellenére érezted-e úgy, hogy téged jobban megnéztek az átlagosnál?
D: Igen, főleg a külső kerületekben. Az elithez tartozó helyiek ott is világosabb bőrűek, de a drága belvárostól kintebb, több a sötét bőrű. „Cambio-cambio” – szólítgattak, mert látták rajtam, hogy külföldi vagyok és dollárt akartak váltani.
V.T: Megkerülhetetlen kérdés a politika. Ejtsünk szót a „nagy” Cha Guevaráról.
D: Imádják Cha Guevarát, náluk az egy ikon. De nem az internacionalista hőst látják benne. Nem ugyanazért szeretik, amiért itt a balos zsúrfiúk magukra veszik. Ő egy argentin világsztár, aki harcolt az amcsik ellen. Nincs marxista ideológia mögötte. A Racing szurkolók körében a „fasiszta” Juan D. Peron is rendkívül népszerű.
______________________________
VT: Che Guevara kapcsán engedjen meg a kedves olvasó nekem egy rövid kitérőt. Már nem tudom, hogy gyermekként is emlékeztem-e rá, vagy csak érettebb fejjel, régi fényképeken nézve tűnt fel nekem Guevara világszerte ismert portréja, mégpedig nem máshol, mint a gyermekkori lakásunk erkélyének üvegfalán. Mikor már kellően érett voltam ahhoz, hogy tudjam, a rosarioi fogorvos, forradalmár, dzsungelharcos, sajátkézzel is gyilkoló hóhér, kubai pénzügyminiszter, pattanásos ifjúszoci ikon hol helyezkedik el az ideológiai palettán, természetesen cseszegettem vele édesapámat, aki soha nem tartozott az előbbiekért rajongók táborába. Mégis mit keresett egy komcsi portréja az erkélyen? A válasz egyszerű és kicsit is ismerve a korabeli viszonyokat érthető: azért mert hosszú haja és szakálla volt. Elsőre nem tűnhet kielégítőnek a válasz, de édesapám sokat mesélt azokról az időkről, amikor Ő volt fiatal. Akkoriban, az egyesek által visszasírt Kádár-rendszer derekán, nem nézhetett ki bárki úgy, ahogy akart. Aki nem úgy nézett ki, mint Oleg Kosevoj (szovjet mítosz egyik kitalált szereplője, az ifjú-gárda megalkotója, akit a legenda szerint a németek kivégeztek – valójában sosem élt), arra már ferde szemmel néztek. Egy farmernadrág viselése már igazi vagányságnak számított, amellett, hogy beszerezni sem volt egyszerű. Hosszú haj, szakáll viseléséért nem ritkán vertek meg fiatalokat akkoriban a rend őrei. Még a hetvenes évek végén is, apám munkahelyén a párttitkár szóvá tette a szakáll viseletét: „elvtárskám, ne basszon már ki velem! Vágassa már le!” Talán ez volt az az eset, amire apám úgy reagált, hogy „Leninnek is volt.”, ami igencsak kiverte a biztosítékot. „Még azt mondja magárúl, hogy ű olyan, mint Lenin! Mikor ezer évente születik egy Lenin, erre ű azt mondja magárúl, hogy ű olyan, mint Lenin!” Szóval a korabeli Magyarországon is egyfajta szabadság jelképnek számított a volt kubai pénzügyminiszter, akárcsak most Agrentínában. Nincs mögötte valódi ideológia, hacsak a tőkés- és jenki ellenességet nem vesszük annak.
Kis D, a "fasiszta" Peron elnök portréja mellett, a Racing stadion tövében
Folytatás:
D: Az egyszeri ember élete ott se könnyű. A bankok annyira rablók, hogy nem adnak hitelt csak nagyon rossz feltételekkel. Új autója szinte senkinek nincs. A legjobb autó, amit láttam a VW Passat volt, a River stadion mellett. Majdnem minden autó össze van törve, nincs kötelező biztosítás. Ott kb. másfélszer drágább egy használt autó, mint nálunk.
VT: Olvastad a „Futball erőszak Argentínában” című fordításomat (csak az 1. rész készült el), melyben egy amcsi újságíró az argentin lelátói élet „borzalmait” személyesen tapasztalja meg. Mi az igazság az ott leírtakban? Nekem az általad eddig elmondottak egy ettől eltérő, más világot mutattak.
D: Mi az igazság abban a cikkben? Röviden: semmi. Írtam is a cikked alá egy hozzászólást. Már ott egy óriási hazugságot cáfolok meg, nos akkor mi igazság lenne a többiben?
VT: Az olvasóim nevében is köszönöm a beszélgetést. Egy utolsó kérdés. Dél-Amerikában már jártál. Ha most újra felajánlanák, hogy mehetsz, de helyette választhatnád, mondjuk Észak-Amerikát is – ahol még nem voltál – melyik mellett döntenél?
D: Dél-Amerika és azonnal, gondolkodás nélkül. És biztos vagyok abban, hogy még fogok járni azon a kontinensen.
VT: Konkrét úti cél?
D: Paraguay, természetesen.
(Ui: Beszélgetésünk után, még a bejegyzés összeállítása előtt írta D., hogy a Copa América elődöntőjén (Argentína – Paraguay) a Racing szurkolók fele Paraguaynak szurkol majd Oscar Romero miatt. Messit meg nagyon utálják, ez a teljes Racing táborra igaz.)
(Ui 2: Mire a bejegyzés megszületett, már a Copa Américának is vége és Messit nem csak a Racing tábor, hanem az egész ország utálja.)
D. ajándéka az oldal szerkesztőjének - maximális köszönet!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum