A nemzetközi kiruccanás után újra evezzünk egy kicsit hazai vizekre. A hazai vizeket értsétek szó szerint, ugyanis az első bejegyzéshez hasonlóan újra Siófokot vettem célba. A dolognak némi – keserű – aktualitását adhatja az a tény is, hogy a Siófok idén valószínűleg búcsúzik az élvonaltól, mi pedig valószínűleg idén is lemaradunk a feljutástól. Tehát tessék elkezdeni reménykedni, mert ez nem lesz olyan nagy baj akkor, ha 1993-hoz hasonlóan az első fordulóban, idegenben Siófokra kéne látogatnunk. Mert 1993-ban ez a csoda is megtörtént! Azért írom azt, hogy csoda, mert hosszú évekig csak a Ferencvárosnak adatott meg ez a kegy. Újabban már nem feltétlenül és tavaly nyáron – vagy tavalyelőtt, már nem emlékszem -, de még egy nyílt levelet is megfogalmaztak a szurkolók, hogy módosítsák az első forduló sorsolását, hogy ők játszhassanak Siófokon, persze nem maguk miatt, hanem a Siófoknak lenne több anyagi bevétele, mert a Fradit még a német turisták is ismerik és még ők is kíváncsiak rájuk. A legmorbidabb sztori még pár évvel ezelőtt az volt, amikor irányított sorsolással a Fradi szokás szerint megkapta az első fordulót a Balaton partján, azonban a Siófoknak a tavalyi év utolsó fordulójában fennálló rendezési hiányosságai miatt, egy meccses zárt kapus büntetése hátra volt, amiről gondolom akkor megfeledkeztek. És ez ugye a következő év első fordulójában – a Fradi ellen – esedékessé vált. Szép nyári nyitófordulóban, a közönségcsalogató FTC vendégszereplése - üres lelátok előtt. „Vicces” volt (idézőjelesen, mert egy zártkapus meccs sem vicces), azt hiszem akkor a Fradi, a saját mohóságának áldozata lett.  

1993-ban azért is volt különleges ajándék ez az első forduló, mert akkoriban még nem júliusban kezdődött az idény, úgy mint manapság. Mert júliusi kezdéssel ugyebár további páratlan (mivel párosban elvileg idegenben játszik a Siófok) fordulók Balaton-parti kiruccanása is adhat egy-két vendégtábornak sanszot, mivel a 3. és az 5. forduló is elvileg strandszezonra esik.  1993-ban azonban csak augusztus közepén kezdődött a bajnokság.

Mi egy tömött busszal, autókkal, vonattal és egyesek stoppal (Csutak és B. Lajos két- három nappal a meccs előtt indultak el, parkban aludtak, a rendőrök többször is elzavarták őket. :) ) mentünk már kora reggel a meccsre, hogy aztán egy egész napunk legyen pancsolni. Jó kis meccsen, zsúfolt vendégszektor előtt lőtt gyönyörű gólokkal nyertünk, ezzel vette kezdetét az a bizonyos arany(bronz)korszak.  

Összeállításunk: Baji – Mracsakó, Usmajev, Szenti, Fabulya – Árgyelán, Vancea, Dávid, Váczi (Fodor) – Szarvas (Zahorán), Kulcsár. Edző: Pásztor József.