A bunda nem új keletű találmány. De van sejtésünk arról, hogy régen mennyire volt elterjedt ennek gyakorlata?

Emlékezhettek egy korábbi bejegyzésemre (link itt), a néhai Drágán Iván egyik sztorijára. Ezúttal egy 80-as évek eleji aktív játékos visszaemlékezését publikálom, az infó nem közvetlenül tőle származik, ezért a nevét nem írom le, nevezzük egyszerűen Zs-nek. Zs száztizen akárhány NB1-es mérkőzéssel rendelkezik. Saját elmondása szerint ebből legalább 30(!) meccs volt bunda, ennyi csak amennyiről neki tudomása van, a tényleges számról csak sejtéseink lehetnek. De ha akkoriban a meccsek több mint negyede (!) megbeszélt eredményt hozott, mi lehet manapság, amikor megszámlálhatatlan fogadási lehetőség csábít(hat)ja a játékosokat arra, hogy járandóságukat ily módon egészítsék ki? Inkább hagyjuk…

Végezetül tekintsünk meg egy összefoglalót abból az időből, amikor „bezzeg ők még kitették a szívüket a pályán, míg ezek a maiak meg csak…”:

Tatabánya – Haladás 1988/89-es idény, Zombori Sándor sportriporteri debütálása: (a haladás szurkerek már akkor is „britül” nyomták.)