Csak mi magunk...
2011.01.18. 17:59
Mi magyarok, hányszor halljuk azt Trianon kapcsán, hogy bele kell törődnünk a megváltoztathatatlanba? Hányszor nyomták a képünkbe, hogy a határok megváltoztathatatlansága immár örök és természetesen, aki ezt kétségbe vonja az nem européer? Legutóbb "nemzeti és jobboldali" kormányunk külügyminisztere igyekezett 1652214. alkalommal benyalni a megszállóknak. Közben a felsőbb erők újra és újra esetpéldákat tolnak az orrunk elé, csak mi nem vesszük észre. Ezekben a napokban éppen Szudán déli része –két Franciaországnyi terület- függetlenedik, nálunk meg még egy magyar iskoláért sem illik szólni, mert mi van akkor ha megsértődnek a bitorlók? Cikkemben néhány esetpéldával érzékeltetem a 20-21. századi határok „sérthetetlenségét”.
Szerintem nincs Magyarországon –de tán még az egész világon sem- olyan kutatómunka mely össze tudná foglalni azt, hogy a világon hány helyen van –kisebb, nagyobb- igény a szeparatizmusra.
Európán kívül csak a legismertebbek: önálló Kurdisztán, független Tibet, független Ujguria, Bolíviától elszakadni kívánó Nación Camba, Brazíliától függetlenedő Rio Grande do Sul, Kanadából hamarosan kiváló (10 éve népszavazáson csak 51-49% arányban győztek a Kanada mellett szavazók! Ez az arány azóta bizonyosan megváltozott.) Québec. Kelet- Timor 1 milliós lakosságával a világ legnépesebb muzulmán államától, a 245 milliós lakosságú Indonéziától vált függetlenné 2002-ben. Ez utóbbit csak az arányok érzékeltetése miatt írom le, csak ha valaki soknak tartaná Magyarországhoz, vagy a magyar kisebbséghez viszonyítottan Románia, vagy Szlovákia lakosságának arányát. Egyébként a felsorolás még hosszan folytatható lenne.

Mondhatjuk, hogy a Quebeciek, vagy a Porto Allegreiek (Brazília leggazdagabb tartományának, Rio Grande do Sul-nak a fővárosa) mucsaiak hozzánk liberális európaiakhoz képest. Ők még harciaskodnak, mi már tudjuk, vagy hamarosan meg tudjuk milyen frankó érzés határok nélküli világban élni. Jelenleg Európában de facto független államnak tekinthetők az alábbiak: Dél- Oszétia, Abházia (mindkettő Grúziától), Dnyeszteren túli- Köztársaság (Moldáviától).
Koszovóban sem foglalkoztak azzal, hogy -bár nyírják őket a szerbek, de azért- mégsem illik emiatt panaszkodni. Kikiáltották függetlenségüket egy olyan területen amely történelmileg soha nem volt az övék.
Nézzünk pár helyet ahol nincs önállóság, de volna rá igény:
Belgiumban a flamandok és a vallonok nem akarnak egymással közös kasszán létezni. Figyelem! Ez abban a Belgiumban történik, melynek fővárosa egyben az olvasztótégely fővárosa is!
Korzika elszakadna Franciaországtól.
A bretonok el kívánnak szakadni Franciaországtól.
Baszkföld el kíván szakadni Spanyolországtól és Franciaországtól.
Katalónia önállósodna Spanyolországtól.
Bár nincs akkora támogatottsága, de Galícia is el tudná képzelni Spanyolország nélkül.
Padánia el kíván szakadni Olaszországtól.
Grönland Dániától.
Írország önmagával kíván egyesülni.
A macedóniai albánok sem hisznek a macedón határok sérthetetlenségében.
A Dél- Tiroli németek sem szúratták ki a szemüket egy brüsszeli vállveregetéssel azért cserébe, hogy lemondjanak az autonómiáról.
És szándékosan hagytam a végére a szomszéd példát: a kárpátaljai ruszinok el akarnak szakadni Ukrajnától. Elszakadást követően pedig vagy Felvidékhez (ideiglenes nevén: Szlovákia), vagy Magyarországhoz kívánnak csatlakozni.
(http://www.oroszvilag.hu/?t1=magyarorszag_es_a_posztszovjet_terseg&hid=1181)
Mire vártok magyarok? Az elszakított magyarság létszáma vészesen fogy, a megszállók nagy megelégedésére. Miért gondolja azt bárki is, hogy ez az arányvesztés majd önmagától pozitív irányba fordul? Azt nem vesszük észre, ami az orrunk előtt zajlik. Nem vesszük észre, hogy az egyik elszakított terület idegen ajkú (de a magyarsággal mindig is szerves egységet alkotó) többsége kiáltja, hogy: „Hahó, itt vagyunk!”
Nincsenek könnyű helyzetben a székelyföldi magyarok, mert Koszovóval ellentétben semmilyen támogatást (még erkölcsit se nagyon, nemhogy anyagit) nem kapnak az anyaországból. De akkor is nekik kell bizonyítaniuk és nekik kell a sarkukra állniuk! 90 év éppen elég időt adott a tárgyalgatásokra, a pártpolitikára (aminek természetesen mindig az a vége, hogy a zsíros helyekre beült kisebbségi vezérek, még véletlenül sem mennek szembe a gazdáikkal) melyek semmilyen eredményre soha nem vezettek. Nekünk nem a finnországi svéd kisebbség modelljét kell figyelembe vennünk, mert a mi szomszédjaink nem skandinávok, hanem oláhok, rácok, tótok. Sajnos ez van.
Nem az áldozati bárány szerepét kell magunkra ölteni, hanem erőt kell felmutatni és követelni! Követelni kell az elszakadást és majd meglátjátok, hogy a másik fél a végén örömmel egyezik bele abba, hogy megkapjátok az autonomiát, mert az nekik még mindig jobb mint az elszakadás. De úgy nem lehet tárgyalóasztalhoz ülni, hogy a minimális engedményeket KÉRJÜK, mert akkor kiröhögnek. A maximumot kell követelni és majd a végén esetleg bele lehet egyezni a kevesebbe is.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a bejegyzés nem azért született meg, mert minden elszakadási törekvést automatikusan jogosnak ítél meg. Nem hiszem azt, hogy Spanyolország évszázados egységét meg kéne bontani. Spanyolország helyzetét a legjobban, talán a történelmi Magyarország 1920 előtti helyzetéhez lehet hasonlítani.
 
És végezetül….
A mondandómat azzal a gondolattal kezdtem, hogy talán nincs a világon olyan etnikum, amely ne igényelné a saját országot. Egy kivételt azonban találtam.
Melyik lehet az a népcsoport amelyik nem vágyik arra, hogy saját iskolája legyen? Az elszakított magyarság küzd a magyar iskoláért, ez a bizonyos etnikum pedig szegregációt kiabál és felháborodik azon, ha –amúgy állami pénzen fenntartott- saját iskolába, vagy kizárólag általuk feltöltött osztályokba kell járatnia a gyerekét. (Nyilván a mélyebb okokat ismerjük…)
Melyik az a népcsoport amelyik európai szinten mért milliós létszáma ellenére sem szeretne magának egy, lehetőség szerint saját maga által belakott országot? Nem igényli azt, hogy egy tömbben éljen, saját elittel (huhh ezt így kimondani is merész) saját munkásaival (huhhh) és saját parasztságával (ez meg már sértés) eltartott társadalmában? Melyik az a nép, amelyik önellátásra képtelen és csak akkor gyarapodik (de akkor nagyon) ha egy legyengített gazdatest vérét szívhatja? A megfejtők ne várjanak nagy nyereményre, mert a válasz, a Legyen Ön is milliomosban még egy 5000,-Ft-os kérdésnek sem felelne meg…
Ilyen lehetne...
A parlament:

A kormányfő:

A kormányszóvívő:

Az egyházi vezető:

A hadsereg:

A nép:

|