Mi is az az előítéletesség?

Bűn-e ez egyáltalán, és tudunk-e ellene védekezni? Nem vagyunk-e előítéletesek az élet minden mozzanatában akaratunk ellenére? Mert ha erről véglegesen le akarnánk szokni, azt csak úgy tehetnénk meg, ha teljes mértékben mellőznénk a gondolkodást.

Minden előítélet alapja ugyanis a tapasztalat, és ezzel semmi újat nem mondtam. Senki nem születik úgy, hogy utál valakit, vagy valamit. Egy kisgyerek nem azért fog félni a darázstól, mert úgy születik, hanem mert megjegyzi, hogy a csípése fáj. Ha nem tanulja meg a gyerek és mindig újra és újra kézzel nyúl a darázsfészekbe, akkor nem lesz előítéletes (a darazsakkal szemben), hanem egyszerűen csak hülyének fogják nézni. 

Ha valakit kilenc alkalomból már nyolcszor harapott meg veszett kutya, akkor normális esetben a tízedik alkalommal vannak fenntartásai és számít arra, hogy az a kutya is netán meg fogja harapni. Annak ellenére, hogy azzal a konkrét kutyával még nem találkozott, csak az előző kilenccel. Persze ha valóban előítélet mentes, akkor nem. Csak egyszerűen hülye.

Az élet minden területén, tapasztalaton nyugvó előítéletesek vagyunk! Akkor is, amikor azért nem vesszük le a bolt polcáról a Danone joghurtot, mert a másik márkát jobban szeretjük. Miért? Mert már kóstoltuk és nem ízlett. Igen ám, de nem azt a joghurtot kóstoltuk, ami most épp a polcon van, hanem egy másikat, ergo miből gondoljuk, hogy az sem fog ízleni? Mert ha mindenkit csak az egyén és nem az őt körülvevő tapasztalatok alapján ítélünk meg, akkor minden pohár joghurtot is ítéljünk meg darab szerint és ne számítson az, hogy milyen színű a doboza.  

Egy szó mint száz, a tapasztalaton nyugvó előítéleteit senkinek nem kell szégyellnie. Csak az újszülött előítélet mentes, de neki is elmagyarázzuk mi a jó és mi a rossz, illetve a saját tapasztalatai alapján dönti majd el. Ha valaki felnőtt fejjel is komolyan elhiszi azt, hogy nincsenek előítéletei az vagy hazudik, vagy egy újszülött értelmi szintjén mozog, újra és újra, mindig új információként megtapasztalva a körülötte zajló valóságot.

Az előítélet tehát önmagában nem bűn!

A bűn az, ha egy „fenntartásokkal fogadott” csoportba tartozó adott személyt, akit bár annak ellenére, hogy nem olyannak ismertünk meg mint a többit, továbbra is egy kalapba tartozónak tekintünk a többivel. Leegyszerűsítve, ha pl. egy svédről bebizonyosodik, hogy becsületes és nem lop (mert ugye svédek tapasztalataink szerint gyakran lopnak), akkor őt már nem szabad beskatulyázni abba a kategóriába, amit a többi svéddel kapcsolatban megtapasztaltunk. Ha tudjuk, hogy nem lop, ne mondjuk rá azt, hogy „ő is csak egy tolvaj svéd”!

A kép láttán érzel-e előítéletességet az olaszokkal szemben? :)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés