"...Jön a tömeg, a tömeg!
Mint a megriadt legyek
röpülnek róla a kövek..."

/József Attila: Tömeg/

2006. szeptember 17. Vénasszonyok nyara, nyugis vasárnap délután. Megszólal a mobilom: „Figyeled a tévét? Micsoda?? Te még nem hallottad? Kapcsolj azonnal a Hír TV-re”

Nincsen sok választás, azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni... Nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó másfél, két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy azt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok kormányzása azt valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl hogy a szarból vissza hoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolnunk az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?"

A „nagy igazságbeszéd”. Francokat. Ali baba a negyven rablóval ismertette titokban a frankót, majd valaki lebuktatta Ali babát.

A Kossuth téren összegyűlt a tömeg. Forradalmi a hangulat. Egyesek már rázzák a kordont. Aztán megjelenik a Fidesz közeli, korábban SZDSZ-es Kerényi Imre, a vekkeres majom. (Szánalmas csörgőórás bohóckodása egy volt a sok feszültség levezető ál-kormány riogatása közül még 2006 előtt) Kerényi Imre sajnos szót kapott (a spontanitás hátránya volt az is, hogy olyanok is szót kaptak a Kossuth téren akiket el kellett volna zavarni már az első pillanatban) és az első órák forradalmi lázban égő tömegének egy részét magával csalta az amúgy üres Sándor palotához, a köztársasági elnökhöz. Ezzel a ravasz mozzanatával megosztotta a tömeget és esemény nélkül telt el az első nap. Pedig ez a nap a fejetlenség napja volt. Senki nem tudta, hogy ebből az egész buktából mi lesz.

2006. szeptember 18. Hétfő. Mindenhol nagy a felháborodás. Korábbi szoci szavazók köpködnek Gyurcsányra. Édesanyám telefonál a Kossuth térről, háttérben hallom a szónokot „mindenki tegye le a munkát, álljon fel az íróasztala mellől és jöjjön a térre, most vagy soha..”. Forradalmi a hangulat, már napközben több ezren a téren. Békéscsabán is spontán tiltakozás, majd 56 óta nem látott spontán felvonulás a városban.  Este újabb telefon: „Figyeld a Hír TV-t. Pesten áll a bál!”

A fővárosban elszakadt a cérna. A Szabadság téren a tüntetők megostromolják az MTV székházát. Magyarországon 56 óta először ütnek vissza a karhatalomnak. Ez egy új korszak kezdete. Természetesen rengeteg mendemonda kering provokátorokról és szándékosan beáldozott kisrendőrökről, sajnos sokszor a „mi” oldalunkról is. Ez ostobaság és többet árt minden gumibotütésnél. Miért nem hisszük el magunkról, hogy képesek vagyunk csatát nyerni? Miért provokátor az ha valaki nem békés birka módjára tüntetget (mert amúgy beszari) és utána elégedetten hazamegy mintha elért volna valamit (amúgy semmit)? A karhatalom meg lett verve. Pont. A tömeg erős volt, az ő felszereltségük, hozzáállásuk, elhivatottságuk meg gyenge. Parancsnokaik felkészületlenek voltak és nem mertek nagy döntést hozni. Igazság szerint fogalmuk sem volt arról, hogy most megbukik-e a kormány vagy sem. Egy bukott kormány utolsó védőbástyája meg egy rendőri vezető sem szeretne lenni. A székházat védő rendőri erők létszáma az éjszaka folyamán folyamatosan emelkedett, tehát nem értem milyen szándékos beáldozásról beszélnek.

 Így kezdődött az MTV ostroma.

Rendkívüli hírek. A Hír TV egyenes adásban közvetítette az ostromot. Riporter: "Azt kell mondanom, hogy amit a Kossuth téren Wittner Mária mondott, hogy forradalom van, az most valóra vált. Wittner Mária október 23-ára akarta az igazi rendszerváltozást, de úgy látszik a tömeg ezt nem bírta kivárni.. ", "Tudja meg a világ - mondja itt mellettem az egyik tüntető- hogy ez nem tüntetés hanem forradalom."

Figyelem "csőcselékezők"! 5:40-nél Krakkó Ákos: "Mindazok akik most vannak bent az épületben, ők nem törnek, nem zúznak és abszolut nem vandálként vannak a TV épületében. Hogyha ironikusan akarom magam kifejezni akkor, ismerkednek az épülettel.

Az ostrom éjszakáján a Hír TV munkatársai sem tudhatták, hogy később nekik is be kell állni a fosztogató-csőcselékezők táborába.

2006. szeptember 19. Kedd. A TV ostrom vegyes érzelmeket vált ki. Az átlagemberek jelentős része elfordul a tiltakozóktól. A „csőcselékről” már többet beszélnek, mint a harcokat kiváltó okról. Érthetetlen… Egy fővárosban élő barátommal beszéltem telefonon. Sok ismerőse vett részt a harcban. Mi lesz velük? – kérdezem. Sokan arc eltakarás nélkül küzdöttek. „Ha győzünk akkor úgyis mindegy, nem?” Ekkor esett le az, hogy tulajdonképpen győzhetünk is. A harcok sűrűjébe másképp nem is mehetnének a vitézek, csak a győzelem reményében. Győzni kell, vagy a hatalom kőkeményen le fog sújtani mindenkire.

Eközben összeülnek a hatalom és a parlamenti ellenzék képviselői. 30 évre titkosított bizottsági ülés. A parlamenti pártok (ellenzékestől) feltehetően megegyeztek abban, hogy a tiltakozásokat vérbe kell fojtani minden áron. Semelyik „demokratikus” pártnak nem lehet érdeke az, hogy utcai megmozdulások döntsék meg a jól megírt forgatókönyv (azaz a választási bohóckodás) eredményeit. A végén még ragadós lesz a példa és semelyik tolvaj kormány nem lesz biztonságban. A rendőri vezetők megnyugodhatnak. Szabad kezet kapnak a „rend” megőrzésére. Nem lesz kormányváltás se, rendszerváltás meg pláne nem.

Mindezek  ellenére este még többen a budapesti Kossuth téren. Sokan vidékről utaznak fel, de a vidéki tiltakozások létszáma is nő. Sokan Fidesz szimpatizánsok. Ők még nem tudják, hogy szeretett politikusaik őket is elárulták. Sms-t kapok a már említett fővárosban élő barátomtól: „Sokkal többen vagyunk mint tegnap. Fegyverbe”.

Budapesten a tettrekész demonstrálók célpontja a Köztársaság téri MSZP székház. A térre nem sikerül eljutni. Csaták a Népszínház utcában és a Blaha Lujza tér környékén. A tiltakozók és a rendőrök is keményebbek az előző napinál. Este holtfáradtan (előző nap sem volt sok alvás) csak éjfélig bírom nézni a rendkívüli híreket. Füst, üveg, vízágyú a Blahán. A harcosok sosem pihennek.

 Szeptember 19-i csaták videóklippje

2006. szeptember 20. Szerda. A tömeg egyre nagyobb, de már látszik az, hogy igazi vezető és cselekvés híján, a tétlenség lassan megfojtja az előző napok lelkesedését. Nem lehet rendszert váltani úgy, hogy közben béke imádatunkban vért köpködünk a harcosokra. A napok telnek és a harcosok elfáradnak vagy elfogynak. A fővárosban már inkább csak embervadászat folyik. A gyanúsakat (mindenki gyanús aki 40 évnél fiatalabb és az utcán tartózkodik) összegyűjtik és (vagy szimplán) megverik. Büntetlenül kiélhető az azonosító nélküli, sí maszkos, rendőrruhába bújtatott szadizmus.

Szép lassan véget ér egy rendszerváltó álom. Visszajönnek az átlagos hétköznapok. A Fidesz rátelepszik a Kossuth térre és önkormányzati választási kampánygyűlésekké silányítja azt. Majd jön a 72 órás ultimátum… (A Fidesz óra szerint csak 2010-ban jött el az idő, lásd az „Itt az idő” szlogennel ellátott kampányplakátjukat. Pedig a 72 óra már 2006-ban letelt…)

Még egyszer fellángol a forradalom tüze (2006. október 23.) aztán már csak  „tél van és csend és hó és halál”. (Vörösmarty Mihály: Előszó)

De ne gondoljuk azt, hogy ezek a napok feleslegesek voltak. A hazai politikai életben gyökeres változások történtek és rengeteg embernek nyílt ki a szeme. Ha nem lett volna 2006 szeptembere akkor ma nem beszélhetnénk erős Jobbikról, Magyar Gárdáról, Betyárseregről, országos olvasottságú gerilla médiumokról (lásd a legolvasottabb kuruc.info-t).

2006 volt a táptalaja a későbbi megmozdulásoknak (március 15, október 22-23) ahol mindig fel lehetett hívni a figyelmet arra, hogy Magyarországon igenis bajok vannak. A buzifelvonulás 2008-as megakadályozása is annak köszönhető, hogy 2006-ban megszületett (2002-ben a hídblokádnál fogant) a tényleges magyar ellenállás. 2006 nyomán a radikális jobboldalon is elvált a szar a víztől. Csurka Pista bá egykori III/3-as ügynök folyamatosan provokátorozott és csőcselékezett, ezzel azonos platformra került a parlamenti pártokkal. Bezzeg ő az azt megelőző 16 évben milyen eredményesen harcolt a kommunizmus és a liberalizmus ellen, igaz? Ha nem lett volna 2006, akkor még mindig Pista bá „nagy igazságait” és dramaturgiailag kifogástalan szófordulatait hallgathatnánk feszültség-levezetésképpen, 80 év feletti nyugdíjas „rendszerváltók” társaságában. Ez lenne a nemzeti radikálisok szellemi tápláléka még manapság is.

Most már tudjuk, hogy a forradalmat elkezdeni már elég erősek vagyunk. A hátralévő időt azonban arra kell felhasználni, hogy a forradalmat be is tudjunk fejezni. Nem szabad hátradőlni annak tudatában, hogy a Jobbik 17%-os erőként bent van a parlamentben. Ettől még semmi nem változik meg. Ez az eredmény nem cél, hanem a további harc egyik eszköze. 2014-ig a következő választásokig újabb 4 évet kell várnunk, márpedig én a forradalom 8. évfordulóját már hivatalos állami ünnepség keretén belül kívánom megünnepelni.

A toi vécék "szakszerű használata" abban az esetben ha nem kell pisilni.

(Mielőtt bárki belémkötne. A cikk nem felétlenül tükrözi a főszerkesztő VT véleményét. Sőt. Mint olvasóim nyilván tudják a legmélységesebben elítélem az erőszakot és bízom a demokratikus többség akaratában. )  

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés