A Stormcorner a Racing Club pályáján is hazai hangulatot teremtett - ezt mindenki értse úgy, ahogy gondolja :))

Kb. februárban tudtuk meg, hogy a nejemet kiküldik három hétre Buenos Airesbe, amolyan üzleti útra. Egyértelmű volt, hogy vele megyek és azonnal elkezdtünk spórolni, mert a kisfiam is velünk tartott és így a repülőút csak kettőnkre 490 ezer forint volt! A páromét természetesen a munkáltatója állta, ő már előttünk három nappal útra kelt.  A mi gépünk a Liszt Ferencről indult április 22-én 17.00 órakor, amiből aztán 18.00 órás indulás lett, mert az egyik sárga utastársam bőröndje túlsúlyos volt. Velük egyébként nem ez volt az egyetlen probléma az út során. Rendkívül pofátlan, intoleráns csapat volt az övék. 19.55-kor landoltunk Amszterdamban, ahol – ha élnék ilyen szarokkal – egy spangli elszívására sem volt idő, mert kb. egy, vagy még több kilométert kellett rohanni a kapuhoz, ahol a Buenos Aires-i járatra át tudtunk szállni. A szokásos röntgen, motozás és egyebek után helyet foglaltunk a KLM híres Boeing 777-es járatán. A gép motorhiba miatt itt is késéssel indult, ez „fasza” érzés volt, megalapozta a további 13 óra 55 perces utazást, ami egyébként is gyötrelmes volt. Mindenki előtt volt egy kis okos tv, amin filmet, híreket, meséket lehetett nézni, de zenét hallgatni és játszani is tudtunk. A fiam végigaludta az utat, csak enni kelt fel. Az ételt a személyzet szorgalmasan szállította és igen jó volt. Én mi mást is tehettem volna az evésen kívül, végig söröztem az utat, kis 3 decis Heinekken söröket hoztak, megittam vagy 15-öt. :) A párom mesélte, hogy az ő Lufthansa járatukon nem adtak semmit, szabályosan éheztek és szomjaztak. Úgyhogy, arra mindenki figyeljen, hogy egy ilyen útra KLM-mel kell menni.

Az említett sárgák – nációjuk szerint kínaiak - az egész úton a villanyokat kapcsolgatták, járkáltak, baszódtak, ugráltatták a személyzetet, szemeteltek, morzsáztak, terpeszkedtek az ülésekben, hátra tolták az ülést a mögöttük ülőre, stb. Az egyik kolumbiai latina már nekem szólt, hogy kéne valamit csinálni, mert az egyik yellow rendesen ráfeküdt. Na, én azonnal kopogtattam a nagy fejére. Egyből felugrott a majma, de utána megnyugodott, amikor látta a fejemen az ideget. :) Szerencsére Csabán nincs belőlük sok, de figyeljétek meg, hogy az összes, de tényleg az összes kínai nyitott szájjal zabál és közben pofázik. A leszállásnál is furakodtak, be is szóltam az egyiknek, hogy „Push me once, then I gonna fuck you", de szerintem nem értette, mert mosolygott.

Megérkeztünk holt fáradtan, mert én rossz alvó vagyok, ülve egyáltalán nem tudok, összesen kb. 20 percet bóbiskolhattam. Egyébként az úton kétszer turbulenciába kerültünk az Óceán felett. Nem volt kellemes mikor a személyzet kényszeredett mosollyal az arcán rohangál és csekkolja az öveket, hogy be vannak-e kapcsolva. Mindkétszer azt gondoltam magamban: most itt a vég. :)

Érkezésünk után egy facebookos magyar srác jött ki elénk egy olcsóbb taxival, amin semmi jelzés nem volt, de mégis hivatalosnak számított. Ne kérdezd, hogy van ez, én sem vágom! Itt az árak egyébként elképesztően magasak. Ez az olcsóbb taxi 700 peso volt, ami magába foglalt egy kb. 25 km-es utat, két fizetős autóúttal és egy óra várakozással. Egy peso hivatalosan 32 Ft, de mivel itt nem lehet senkinek dollárja, csak max. évi 200, ezért mindenki dollárban szeretné tudni a pénzét, ami miatt 13 pesot is fizetnek a feketepiacon a dollárért a hivatalos 8,5 helyett. Így 1 peso a feketepiaci váltással, a hivatalos 32 helyett 21 Ft-ba jön ki.

Szálláshelyünk a luxusszállónak hívott Sheradon. Állítólag márkás hotel. Annyi a jó benne, hogy van reggeli, szauna, jakuzzi, kajakterem (konditerem – a szerk.) és uszoda is. Ezeket esténként igénybe szoktam venni.

Avenida 9 de Julio a híres obeliszkkel

Szóval, ahogy megérkeztünk és lecuccoltunk, azonnal nyakamba vettem a várost. Hatalmas city, de az utcák rendkívül szemetesek. Viszont mint kiderült nincs semmiféle rezsi az országban! A víz, a villany, a szemétszállítás ingyenes. Fűteni nem kell, a hűvösebb időszakban – leginkább az ország délebbi városaiban – a klímaberendezéssel fűtenek, Patagóniában pedig fával és szénnel, de gázszolgáltatás nincs. Az állami szolgáltatás – lassú és nem a legjobb minőségű - itt azt is jelenti, hogy olykor két napig nincs áram. Nem működik a klíma, nincs tévéadás, stb. De senkit nem érdekel, átlépik a szemetet és kész. Az utcák szó szerint tömve vannak rendőrökkel. Több fajtájuk van. A fekete ruhások a Federal Police, ők az FBI megfelelői. A sima rendőrök kékben, a közlekedésiek sárgában. Az első utam az volt, hogy megnézzem a híres obeliszket. (Avenida 9 de Julio, a város fő ütőere, annak leglátványosabb eleme az obeliszk – a szerk.) Közel lakom hozzá, kb. 1 km-re. Aztán vettem egy Subte kártyát, ami az utazáshoz kell. Ez egy feltöltő kártya, amit a leolvasóhoz kell érinteni az adott közlekedési járművön és az vonja le a menetdíjat. A közlekedés rendkívül olcsó. A busz 2 peso, akkor is, ha 25 km távolságra utazol. A metró 3 peso, az átszállásért nem kell fizetni. Az elsőre tapasztalt olcsó utazás után megéheztünk és ekkor jött az árak miatti döbbenet. A nagy melegre való tekintettel gondoltam, hogy iszok egy kori sört az egyik belvárosi teraszon. Nézem: 70 peso. Azt hittem csak odaképzeltem egy nullát, de akkor meg túl olcsó lett volna. Átváltva 220 Ft túl olcsó, de 2200 Ft az meg már mi?!? Na, mondom magamnak, itt te ma nem iszol, fel a metróra és ki innen! A végállomáson leszálltam és ott találtam sört 50 pesoért és egytálételt szintén 50 pesoért. Magyarán szólva a sör itt megfizethetetlen kategória. Azért a belvárostól 15 km-re találtam olyan kocsmát is, ahol „csak” 22 peso volt egy korsó sör. Egy szó, mint száz, rohadt nagy drágaság van itt… Főleg a sportcipők. Egy Nike átszámítva 30-40 ezer forint, ami csak azért gáz, mert ezzel együtt ez itt státusz szimbólum. A latinák is ebben járnak cicanadrággal… nem bejövős… egyáltalán nem szexi, olyan mintha edzésre mennének. Mellesleg farmert nemigen hordanak, nem is festik magukat. A magyar lányok sokkal igényesebbek, az itteniek viszont szebbek, legalábbis szerintem.

Öt metróvonal van, ebből csak egy az ami klimatizált, a többi igénytelen. Kb. kisföldalatti szintű. Csak 6 km sugarú félkört fednek le a városban, ami nagyon csekély. A város lakossága nagyon összetett, az öltönyös verebektől kezdve a kispolgárokig minden megtalálható, néhány csövessel és koldussal, akikből Pesten több van létszámban is, arányaiban meg főleg. A kispolgárok általában mezben nyomulnak, az alábbi sorrendben: River, utána a válogatott, majd Boca, San Lorenzo, Racing és utánuk a többi.  Itt minden a foci körül forog, mindenki arról beszél. A hírek 50 %-a a fociról szól! Szerintem itt senki nem merne azzal jönni, hogy „én csak külföldi focit nézek”, meg „szar a válogatott”, mert azonnal megölnék… a csajok is! Tárgyalás nélkül… A külvárosban minden redőnyön, vagy ablakban lóg a nemzeti zászló.  Imádnak argentinnak lenni.

Fan shop

És ha már a nőkről beszéltem, ejtsünk szót a férfiakról is. Itt a kopasz, nullás haj szinte ismeretlen. Mindenkinek hosszú, félhosszú haja van. A klasszikus „nosztrai” (értsd: nálunk a Márianosztrai börtönben ülő cigány férfiak hozták divatba az elöl hosszú, oldalt vágott, hátul megint hosszú és persze göndörített, borzalmas hajviseletet – a szerk.) is! :) Szerintem nagyon gáz. Kigyúrt palikat itt nem látni. (Párizsban ugyanezt tapasztaltam. A felnyírt frizura és a kigyúrt test nem menő, csak az araboknál és a feketéknél – a szerk.) Tagbaszakadt, igen gyúrós „vizeseket” sem. Senkit, de komolyan senkit! Sehol egy body shop, de még egy táplálék kiegészítő bolt se, amiből Pesten lépten-nyomon van. A nejem multinacionális cégének argentin kollégái néhány héttel ezelőtt, hasonló okból jártak Pesten, ugyanígy három hetes munka céljából. Ők kérdezték tőlem, hogy Magyarországon mindenki katona? Nem tudták miért van itt ennyi gyúrós forma. :) Amúgy Pest nagyon tetszett nekik, mondták, hogy olyan, mint Párizs, csak kisebb, de negyed annyiba kerül. Minek Párizsba menni, mikor ugyanolyan épületeket látnak Budapesten is?

Amint tehettem elkezdtem szervezni, hogy lehetőleg minél több meccsre jussak ki. (Tippadásban segíttetem én is :) – a szerk.) Mivel az első hétvégémen választások voltak, ezért az első osztályban nem volt bajnoki forduló. Alacsonyabb osztályból a Platense-t választottam, elsősorban miattad. Mondtad, hogy kemények, nem hétköznapi színük van, tradicionális csapat, annak ellenére, hogy csak a harmadik vonalban vitézkedik. Elkezdtem keresni a módját, hogy hogyan jussak el a Platense stadionba. Ez múlt csütörtökön (ápr. 23) volt. Elég nehézkesen, mert a helyi útvonaltervezők már külvárosiként kezelték a pályát, így kérdezősködnöm kellett. A gyenge spanyolommal ez nem volt egyszerű, de muszáj volt, mert ebben az országban senki nem beszél angolul. Nagy nehezen megtudtam, hogy a B metró végállomásáig kell mennem, ott át kell szállnom a 68-as buszra, majd kb. 500 méter gyaloglás után megvan a stadion! Ez a szálláshelyemtől 14 km távolságot jelent. Nosza, akkor indulás! Először is gyaloglás. Aztán felszálltam a C metróra. Onnan átszálltam az említett B metróra. Kb. 1 óra utazás után leszálltam a végállomáson. No de hol van a kib..ott 68-as busz megállója? Azt se tudtam melyik irányban keressem, mert itt nincsenek buszmegállók, hanem le kell inteni a buszt. Egy oszlopra ugyan ki van írva, hogy melyik vonalon vagy éppen, de az nincs, hogy azon a vonalon hányas buszok járnak. Azt neked kell tudnod és pont. :) A buszok Mercedes gyártmányúak és kb. 1960-ból valók. Csak elől lehet felszállni, le kell csippantani a kártyát és kész. Szóval megtaláltam a buszt és azzal a végállomásig mentem. A végállomás egy ilyen autópálya szerűség mellett volt. A pálya felé volt egy piac kocsmákkal, árusokkal. Nagyon csöves volt minden, kopott bútorok, koszos ruhájú emberek, szakadt összetákolt építmények. Egy helyi sráctól kérdeztem meg Tarzan-szerű spanyollal, hogy merre van a pálya. Az autópálya mentén kellett mennem egy utcában. Balról, mellettem és felettem maga az autópálya, jobbra már pöpec házak, kb. mint a csabai Körös- parton. Viszont itt körbe voltak rácsozva, kb. mint egy kutya kennel. Szóval a stadion már gazdag negyedben van.

Bementem a főbejáraton, hogy szerezzek jegyet szombatra, meg persze vegyek egy mezt a shopban. Megállított a portás. Én megint ufónak éreztem magam az angolommal, de szerencsére ott volt egy kis kb. 18 éves fél-indián karbantartó kölyök, aki beszélt angolul. Elmondtam a szitut, hogy honnan jöttem és ez meg az, erre telefonáltak egyet, mire lejött hozzám a klub elnöke és körbevezetett. Én fényképezgettem, közben politizáltunk is egy kicsit, miközben az indián srác meszes munkásöltözékben tolmácsolt köztem és az öltönyös elnök között, a légkondicionált elnöki irodában. Meséltem neki, hogy Európa keleti felén a szurkolók inkább jobbosok. De inkább ő volt az, aki mesélt. Mondta, hogy itt senki nem ellenőrizz senkit, én meg mondtam, hogy nálunk pont az ellenkezője igaz. Parkoló ellenőrök és ügyvédek hazája vagyunk. Természetesen Puskásról és Di Stefanoról sem feledkeztünk meg. Ölelgettek, megkínáltak rummal, whiskyvel, meg is ittam hármat. :) Jegyet nem kaptam és a bolt sem volt nyitva, de nem volt gond, mert mondták, hogy meccsnap nyugodtan jöjjek mert csak akkor tudok jegyet venni és a shop is nyitva lesz. (Úristen! És hol marad a regisztráció és a kötelező szurkolói kártya? – a szerk.)

A mérkőzés szombaton délután 13.00 órakor kezdődött, nejem két, már említett kollégájával együtt, összesen hárman keltünk útra. Meccs előtt kb. 2 órával már a helyszínen voltunk. Útközben mindenfelé barra bravák (a Latin-amerikai szurkolók önmagukat – csoportjaikat - Barra Bravas-nak hívják, ami kb. ugyanazt jelenti, mint Európában az ultrák – a szerk.) szállingóztak fel a buszra, hol a fehér, hol a barna mezükben. Már ott eldöntöttem, hogy nekem a barna fog kelleni. A pálya felé már minden sarkon szurkolók beszélgettek kiabáltak, mindenki bámult minket, de amikor oda holáztam (a hola szó magyarul sziát jelent – a szerk.) visszamosolyogtak. Egyből kerestük a büfét sör ügyben... Az egyik barra mondta, hogy tilos az alkohol, ezért gyorsan megvettük a jegyeket, majd baszdmegelve visszagyalogoltunk a buszpályaudvarra sörért. Literes Quilmest vettünk, 38 peso volt darabja. Megittunk hatot hárman, két óra alatt, be is álltunk rendesen. Aztán sietnünk kellett, mert fél óra múlva meccs! Tudtam, hogy jóval hamarabb ott kell lenni, nem szabad késnem.

A stadion körül rengeteg rohamrendőr volt kék terepszínű szerelésben, botokkal, kutyákkal, kb. 70%-uk indián származású. Argentínában a rendőrnek nem kell érettségi, csak 6 elemi. Kisebb motozást követően jutottunk be a stadionba, majd irány a shop. Ketten vettünk mezt és sálat. Itt már hallatszott a barrák üvöltése, dobolása, trombitálása. Bementünk a helyi Barra Bravas melletti szektorba. Közéjük a biztonságiak miatt nem mehettünk, most szombaton viszont tuti bemegyek a Racingosok közé, ez már el van intézve!  Nem leszek köcsög Danny Dyer, aki mindenhol összeszarja magát. :D

A meccs nagyon hajtós volt, egy bombagóllal nyert a Platense, ellenfél a Sportivo Italiano volt. A barrák végig tomboltak, volt egész szektoros óriászászló is. (Csak emlékeztetőül: egy helyi NB 3-as meccsről beszélünk – a szerk.) De csak 3 nóta volt... Ezeket váltogatták. Az első félidőben még csak egy volt, az ment végig szüntelen, de nagyon jó volt, mert egyre hangosabb ütemben tolták. Vendégszurkerek nem voltak. (Argentínában kb. másfél-két éve tilos a vendégszurkolók fogadása, úgy látszik ez a 3. ligára is érvényes – a szerk.) Meccs végén megint beültünk sörözni és enni. Enni csak én mertem, mert mocskos volt a hely és a WC is vállalhatatlan volt. Így ért végett ez a csodálatos délután.

A folytatásban szó esik majd a fan shopokról, a Boca- River jegyüzéreiről, ellátogatunk a Racing és az Independiente felségterületére, ebédelünk a turisták elől elzárt valódi Argentínában, megtudjuk miképp élik meg az ő „kis-Trianonjukat”, a Falkland (Malvinas) elvesztését és kimegyünk egy Racing Club meccsre is!

A mérkőzés összefoglalója

Ha valaki nagyon ráér, itt megnézheti a teljes mérkőzést, egy kis Platense-i múltidézéssel

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2015.05.01. 17:31 K A hotel gondolom Sheraton akar lenni, másba nem lehet belekötni, 10/10!