A Blikk múlt heti cikke, a neten 2015.06.03-án, a nyomtatott sajtóban egy nappal később jelent meg:

(zárójelben vastag, dőlt betűkkel a szerző megjegyzései)

http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/angela-auschwitzban-szulettem-es-nem-bocsatok-meg-2365171

Angéla: Auschwitzban születtem, és nem bocsátok meg (nem bocsátanak meg, de mégis mindig elvárják a bocsánatkérést. Hogy is van ez?)

Berlin — Hetven év elteltével sem tudott megbocsátani Oskar Gröningnek (93), az auschwitzi haláltábor őrének Orosz Angéla (70), aki 1944 decemberében a láger poklában jött a világra – rajta kívül még egyvalaki van, aki a koncentrációs táborban született és életben maradt. (Pontosabban: akik jelenleg is életben maradtak. Azért nem mindegy…)

A magyar asszony Gröning most folyó bírósági tárgyalásán nézhetett először fogvatartójának szemébe – azaz csak nézhetett volna, hiszen az egykori SS-katona végig lesütötte a tekintetét. (Gröning úgy próbált meg békében meghalni, hogy mindenben a hivatalos propaganda mellé állt. Békén is hagyták emiatt, de úgy látszik elfogytak a többiek és most mégis rá került sor. Sose bízz bennük…)

– Azért állok itt, hogy vádoljam mindazokat, akik felelősek voltak az embertelen körülményekért, köztük önt is, Gröning úr – mondta a tárgyalóteremben az Express szerint a tanúként (!!!) beidézett asszony. (1944 decemberében született, a tábort a következő év januárjában érték el az oroszok. Tehát tanúskodik arról az időről, amikor még egy hónapos sem volt! Ez aztán a jog- és igazságszolgáltatás csúcsa!) Kitért arra is, hogyan maradhatott csodával határos módon életben a haláltáborban. Édesanyja, Ötvös Vera csak azért úszta meg a gázkamrát, mert alultápláltsága miatt nem látszott rajta, hogy terhes. (Ez kicsit furcsa. Minél soványabb valaki, annál jobban látszik az, ha a hasa kerek, nem? ) Angéla teljes titokban, orvosi felügyelet nélkül, alig több, mint egy kilogrammal született. (És mégis életben maradt? A folyton hangoztatott mostoha körülmények közt, mikor ráadásként a front is közeledett?)

Ha vicces kedvemben lennék, írhatnám a kép alá azt, hogy Orosz Angéla a fizimiskája alapján le sem tagadhatná a születési helyét... De nem viccelődöm, mert ez egy gonosz némber, aki 70 évesen is kéjes örömmel hazudozik egy öregember büntetőperében.

– Olyan gyenge voltam, hogy felsírni sem volt erőm. Így maradhatott titokban a születésem, ezért nem öltek meg azonnal – tárta a döbbent hallgatóság elé Angéla. (Még jó, hogy ilyen jól vissza tud emlékezni. Sírás helyett gondolom a memóriáját trenírozta.) Édesanyja három órával a szülés után mezítláb, rongyokba burkolózva már rohant is a sorakozóra, hogy elkerülhesse a halállal járó büntetést. (Fokozzuk a veszélyeket. Halállal járó büntetés… és csont soványan, szülés után három órával már rohan és sorakozik. Addig amúgy hol hagyta a gyermekét? A mai nők milyen elkényeztetettek. Kórházi körülmények közt szülnek és szülés után még órákig nem képesek magukhoz térni.) Vera és gyermeke öt héttel később lélegezhetett fel, amikor a szovjet csapatok felszabadították a lágert. (Aki viszont tehette a németekkel együtt indult nyugat felé, annyira várták a felszabadítókat. Így tett Ellie Wiesel is, a ma is élő holokauszt-szent.) Angéla apja, nagyszülei, nagybátyjai és nagynénjei addigra mind odavesztek a gázkamrákban. A kisbabát és édesanyját a tábor egyik túlélője karolta fel, ő gondoskodott arról is, hogy Angélát a helyszínen megfelelően anyakönyvezzék. A teherrel Angéla egész életében viaskodott. (Mi az, hogy a helyszínen? Most akkor lehetett-e szülni, vagy sem? Ha nem hivatalos formában, közvetlenül a születése után anyakönyvezték,-  mert ugye hihetetlen módon nem vették észre ezek a vérszomjas lágerőrök azt, hogy van egy kisded is – miért nem anyakönyvezték a „felszabadulás” után a szomszéd faluban annak a nevére, vagy az első helyen ahol lehetett anyakönyvezni? Pont azon keserű okból, amit ő is említ a bíróságon. De ezek szerint mégis lehetett anyakönyvezni Auschwitzban, akkor viszont születések is voltak.)

Uhrin Benedek szerepében Oskar Gröning

– Először elsős iskolásként kérdezték a születési helyemet. El tudják képzelni, milyen érzés volt azt felelni, hogy Auschwitz. Gyűlöltem – emlékezett a ma már a kanadai Montrealban élő nő, aki nem mulasztotta el kérdőre vonni Gröninget az átélt rémségek miatt.

– Édesanyám élete végéig nem mert zuhanyozni, inkább kádban fürdött. Minden kutyaugatásra összerezzent. Halálos ágyán Mengelét látta megjelenni. Hogyan lehetne mindezt megbocsátani? – tette fel a kérdést az asszony.  (Azt már tudjuk, hogy Mengele mindig és mindenhol ott volt. Nincs ma olyan túlélő „szemtanú”, akinek ne lett volna vele közvetlen kapcsolata. Az meg, hogy a kutyaugatásra összerezzen… Erről egy másik túlélő, egy bizonyos Patai Jauzsika jut eszembe. Ő volt az, akit egy Mortimer nevű hagyományőrző, karddal megvágott a 21-es buszon a Moszkva téren. Ebből volt nagy antirasszista hiszti. Aztán kiderült, hogy Mortimer is cigány és Jaúúúzsika volt az, aki elsőnek kést rántott. Persze ez nem zavarta Jakupcsekéket, akik meghívták rettegni őt a Mokkába. Meg is jelent és mondta a szokott szöveget: „félek buszra szállni, ha jön valaki az utcán, átmegyek a túloldalra, stb.” Pedig akkor már ezen az oldalon fent volt a „Lóvári MyVip figyelő” című nagysikerű bejegyzésem első része, ahol ez a Patai Jaúzsi is megtalálható volt, gyúrósan feszítve, bokszoló beállással. Miközben rettegett és nem mert buszra szállni... A Mokka riport után pár nappal újra a hírekben volt, csak már kicsit másképp: viperával vertek félholtra valakit a nyóckerben. Több hozzáfűznivalóm nincs.)

(És jöjjön a slusszpoén:)

Angéla születésekor Oskar Gröning már nem Auschwitzban szolgált, mert röviddel azelőtt átkérte magát frontszolgálatra. Elmondása szerint azért, mert nem bírta tovább szemlélni a borzalmakat. (Az indoklás nyilván a mának szól. Viszont a szemtanú nem csak, hogy nulla éves volt, de Gröning még a cumisüveget sem vehette volna el tőle, mert akkor már ott sem volt!)

Lehet szörnyülködni, lehet méregetni, hogy ez a bejegyzés kimeríti-e a holokauszt tagadás (miért, talán vádoltok valamivel, hogy tagadnom kell?) büntetőjogi tényállását? Amellett, hogy nem meríti ki (most csaldást okoztam?), azért engedtessék meg nekem, hogy a nyilvánvaló hazudozásokra és abszurditásokra itt is felhívjam a figyelmet. Mert ne nézzetek már mindenkit teljesen hülyének…

Update:

https://kuruc.info/r/6/144309/

A cikkben szereplő könyv szerzője is tehetne tanúvallomást. Az életkora alapján hitelesebb lenne.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés