Az ominózus "mesekönyv" (Meseország mindenkié) nem szórakoztat, hanem nevel, pontosabban formál. Transzneműséggel, homoszexualitással, és minden egyéb nyalánksággal, amivel egy gyerek normális esetben nem találkozik, nem szembesül és nem is foglalkozik. Ahogy egyébként a heteroszexualitással sem, mert gyerek.

De nem emiatt ültem a klaviatúrához, hanem a bevezetőben is említett rettegés miatt. Igen, ők rettegnek, ők az üldözöttek, pedig az ő rajongásukat (propagandát akartam írni) veszik át a multinacionális cégek kivétel nélkül, a nekik nem tetsző posztokat törli (posztolóval együtt) a facebook és a youtube. A Mi Hazánk elnökének a nevét sem szabad leírni, az algoritmus azonnal cenzúráz.

Szóval a rettegők újabb ellenségtől félnek, ami nem más mint az IRATMEGSEMMISÍTŐ! Írhatnák azt is, hogy ahol iratokat semmisítenek meg, ott embereket fognak, bár az utolsó nagy iratmegsemmisítés 1990-ben volt (a kommunisták az ügynöki akták egy részével), ha a MÉH telepek papír-újrahasznosítási műveleteit nem tekintjük annak.

Be kell vallanom, az irodában, ahol a munkaidőm jelentős részét töltöm, szintén van egy iratmegsemmisítő. Másfél méterre a székemtől. És etetni is szoktam, mint egy hűséges ebet. Nem cukiságból, mert ez csak haszonállat. Az iratot, ami rontott, vagy amire más okból nincs szükség, nem dobhatom ki a kukába, mert nem kell, hogy kint bárki hozzáférjen, és netán elolvassa, hogy nagyjából mi történik bent. Kötelező a darálás. És a megsemmisítő ledarál, majd összekever. Ami a száján bemegy, ember azt már el nem olvashatja. A képviselőasszonynak is ez volt az üzenete. A rettegőknek pedig én üzenem azt, hogy már több, mint 20 éve darálok papírt és ennek ellenére ez idáig még egyetlen embert sem daráltam le vele!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés