- Kezdjük…

2006. szeptember 19-én mentem fel Pestre. Előző nap még itt dolgoztam Csabán a Boránál, aztán éjszaka néztük a biztonsági őr bódéban a TV ostromot, de akkor már elment minden vonat és nem tudtam felmenni. Aztán munka végeztével mondtam a többieknek, hogy „mondjátok meg a főnököknek, hogy én már nem jövök holnaptól, mert megyek Pestre”. Ők ezt nem hitték el, nem is mondták meg, végül az lett, hogy kirúgtak, amit nem is bántam.

- Milyen munkakörben voltál ott?

Éjszakai raktáros voltam. Szóval, irány Pest. Még összeszedtem a helyi csapatot, 5-en mentünk fel a 16-ból, tehát nem volt valami nagy a létszám.

- Tizenhat? Akkor volt már valami előzménye a pályafutásodnak, már volt egy csapat.

Igen, 64 vármegyések voltunk, aztán abból lett a Farkasfalka, ez a Betyársereg előzménye volt.  Sz. Pista kezdte ezt szervezni, a Betyársereghez hasonlóan sport alapokon működött.

- Tehát volt múltad, és nem a hazugságbeszéd után kezdődött a pályafutásod a nemzeti oldalon.

Az úgymond nemzeti radikális történetem 12 évesen kezdődött. Akkor olvastam egy könyvet, aminek Lángoló világ volt a címe. Ma már nem ajánlanám senkinek, de akkor kattantam ebbe az irányba. Aztán ez folyamatosan finomodott, majd úgy emlékszem 16 évesen alapítottuk meg a csabai 64 vármegyét, a középiskolában már így szerveződtünk össze. 17 évesen lettem az elnök, akkor csináltunk Csabán két Trianon-megemlékezést is, majd megalapítottuk a Jobbik helyi szervezetét. 18 évesen ért 2006, és irány Pest.

Tehát egy nappal a TV ostrom után, 2006. szeptember 19-én öten mentünk fel vonattal. Mire odaértünk, már az Alkotmány utca közepéig ért a tömeg, tehát nagyon sokan voltak a Kossuth téren. Mind hangulatilag, mind látványilag nagyon jó volt, érezted a szabadság érzetét, hogy igen, itt valami fog történni és ezt el is hitted. Kérdeztük, hogy merre mennek az emberek. Előző nap volt ugye a TV ostrom, aznap viszont a Blahához ment az egyik csapat, de ezzel együtt szivárogtak már a Magyar Rádió épülete felé is jó néhányan. Tehát úgy volt ekkora a tömeg, hogy egy jó része már az utcákon volt. A Blaha Lujza tér nem végcél volt, hanem a Köztársaság téri MSZP székház volt a célpont, de a Blaháig jutottak el, ott volt komolyabb összecsapás a rendőrökkel. A rádió felé meg kezdett szivárogni a csapat második fele. Úgy voltam vele, hogy ez csak egy értelmesebb célpont, akkor menjünk a rádióhoz. Ha már tegnap a tévé, akkor ma lehet a rádió is. :) Odaértünk, de már ott is rendőrök voltak. Csináltunk magunkról pár fotót a rendőrsorfal előtt, gondoltuk, hogy itt már nem lesz semmi, induljunk vissza, vagy akár a Blaha felé. Mentünk a rádió utcájával párhuzamos utcában, nem gondoltunk semmi rosszra, a rendőrök felé sem mutattunk ellenséges szándékot és tőlük sem vártuk el, de itt ért bennünket úgymond az első „élmény”. A rendőrök egyszer csak kijöttek egy keresztutcába, majd elhangzott a vezényszó, hogy „kordont bonts, a zászlóvivőt kapjátok el”! Előzőleg még nálam volt a zászló, de pont átadtam egy barátomnak, Z. Tamásnak. Mi elkezdtünk futni, de a hátunk mögött futó Tamást elkapták, le is teperték.

- Mi volt ennek az oka? Azt mondod percekkel előtte még előttük fotózkodtatok.

Így van, úgymond „békések voltunk és morálisak”, nem gondoltuk volna. Távozóban voltunk, erre ők ránk rontottak. Ez már az embervadászat része volt, ami azokat a napokat a karhatalom részéről jellemezte. Alapnak viszont jó volt, hogy rájöjjünk arra, hogy ez a rendőrség nem a jogállamiság alapján működik.

Tehát percekkel előtte nálam volt a zászló, de elvinni már Tamást vitték el. A zászló a székházunkban lévő mozgalmi zászló volt, azt úgy kaptuk egy gyulai, Vér és Becsületes maradvány csapattól, hogy „tessék fiatalok, ez a zászló, vigyétek tovább”. Aztán persze a rendőröktől már nem kaptuk vissza. Tamás mesélte, hogy már ott az utcában összeverték, aztán bevitték és a fogdára is úgy kísérték, hogy a folyosófordulóban is nekivezették a fejét a falnak, közben ütötték, aztán berakták egy 4 fős cellába, amiben 12-en voltak. A kihallgatáson ugyanígy. Elég rendesen kapott a semmiért.

Tamás lekapcsolása után négyen maradtunk. A többieken láttam, hogy nagyon megilletődtek, nem erre számítottak. Akkor átnéztünk a Blahára és ott az oldalsó kis utcákban már mi is bekapcsolódtunk az ide-oda kergetőzésbe, bár a sűrűjében nem vettünk részt.  Háttérből szemléltük, hogy hogyan is működik ez az egész történet. Később visszaszállingóztunk a Kossuth térre, az emberek többségével egyetemben, mert akkor már a Blahán is szétoszlatták a tömeget. A három társam mondta, hogy jó, akkor ők most hazamennek, merthogy nekik így ennyi elég volt. Én meg ott maradtam a téren. Kaptam egy nagyobb, fekete kukászsákot, azt leterítettem és azon aludtam az első este. Pontosabban három estén keresztül azon aludtam, már amennyit aludtam, mert azért főként nem aludtam. Aztán másnap este találkoztam egy tizenhat éves sráccal. Ő még iskolába járt, de ő is ugyanúgy aludt a téren, a saját kukászsákján. Ez 20-a éjszakáján volt és jött a hír, hogy összecsapás van az Astoriánál. Szólítgattam az embereket, hogy „gyerünk, gyerünk, gyerünk”! És akkor ez a srác fölkel, hogy „hú, Astoriánál, menjünk akkor”. Ő – azaz Dani - lett később a sátortársam és nagyon jó barátom. Aznap este aztán nem találtunk semmit a városban, hamar szétverték a kezdeményezéseket, néhol kisebb csapatokat kergettek erre-arra. Mi is futkároztunk egy kicsit, aztán vissza a térre. Ez az első három nap volt ugye, ami eseménydúsabb volt, ez a szeptember 18-19-20.

Utána felépült a színpad, és jöttek a békebeszédek, a Gonda László, Bene Gábor, megjelent a Magyar Nemzeti Bizottság, tehát olyan emberek, akiket előtte soha nem láttál, vagy mint később kiderült csak szétcseszték a tömeget. Közfelkiáltással nyomták: „és akkor most megszavazzátok-e, Bene Gábort?” – mi meg nézzük, hogy ki a fene ez? Persze a tömeg jó része mi mást mondana, mint „igeeeen”. Nekünk fogalmunk sem volt róla, hogy kire ordibálnak, de innentől kezdve meg lett a tér vezetősége.  Aztán még az első napokban, hogy azért mégis legyen valami szervezettség, elkezdték felállítani a Nemzetőrséget, mert azért keveredtek be közéjük olyanok is, akiknek normális gondolataik is voltak. De a tizenkettőből, nyolc volt az, akiről fogalmunk sem volt, hogy kicsoda. A Nemzetőrség sajnos elég hamar elbukott, nem tudták összefogni a dolgokat. Az elején még sok jó és alkalmas ember jelentkezett, de aztán nem tudták összefogni a brigádot, a tagság szervezetlenül jött-ment, majd az értelmesebbje látta, hogy ez egy hülyeség, ezért inkább elmentek és a helyükre egyre züllöttebb alakok érkeztek. Olyanok, akik valószínűleg nem találták helyüket az életben és most úgy érezték itt a tér és ők is lehetnek valakik. A Nemzetőrség története ezzel véget is ért.

Mi magunk csináltunk egy un. Kossuth-téri biztonsági szolgálatot. Hivatalosan úgymond ügyeltünk a tér rendjére, de a lényege az volt, hogy csináljunk egy kis csapatot és legyen már valami. Időnként benéztünk a városba, hogy történik-e valami. Volt olyan eset, hogy egy kb. nyolcszáz fős fradista csoport megindult az Astoriára, majd a Ferenciek terére. Mi is kaptuk a hírt, mentünk utánuk, de mire odaértünk a Kossuth térről az Astoriára, majd a Ferenciek terére, a csoportosulásnak már hűlt helye volt, rendőr meg annál több. Mi békésen sétálgattunk, lementünk az aluljáróba, majd közrefogtak a rendőrök. Elkezdtek ott arcoskodni, ami azt jelenti, hogy igazoltatás, motozás, beszólogatás, „mit akartok itt, mi ez rajtad, minek a kendő, minek a szemüveg?” Megmutatták milyen kemények és próbáltak félelmet kelteni. Danit, a tizenhat éves haveromat felpofozták. Úgy, hogy amúgy semmit nem csináltunk és semmilyen eszköz nem volt nálunk, csak lesétáltunk az aluljáróba. De gyakorlatilag, aki akkor lement az aluljáróba, abba mindenkibe belekötöttek.

Dani, bár csak tizenhat éves volt, de elég komolyan vette a dolgokat. Mi, akik a téren voltunk, felajánlásokból kaptunk sátrakat. Mint korábban mondtam, ő volt az én sátortársam és a sátor végében ott voltak a tankönyvei. Reggel onnan ment iskolába és iskola után jött vissza a térre tüntetni. 

- Te mint aki ott voltál szinte az elejétől fogva a Kossuth téren, te tulajdonképpen ott ragadtál. Felmentél egy szál ruhában, de mi volt később? Alsógatya, zokni, stb?

Úgy volt, hogy volt rajtam egy pulóver, alatta egy póló és a pulóveren pedig még egy másik póló is. Ez a másik a kinézetváltás miatt volt nálam, tehát ha történik valami, akkor különböző pontokon, ne ugyanabban a pólóban legyek, ne ismerjenek fel. Én ezt a „Titkolt Ellenállásos” pólómat egy kopasz sráccal elcseréltem egy fekete német tábori sapkára, mert neki nagyon megtetszett. Aztán volt egy biciklis srác, aki jó arc volt, ő hozott nekem váltás alsóneműt. A Dani barátom anyukája néha kimosta a ruhámat és fürödtem is nála. Ez úgy volt, hogy két hét után fürödtem először, majd úgy számolom, hogy utána három hét múlva, tehát öt hét alatt kétszer fürödtem. Egyébként a dezodor sokat jelent. :) De igazából nem végeztünk izzasztó munkát. Reggel hétkor felkeltél, mert már szólt a zene, aztán elkezdődött Gonda László borzalmas beszéde, hogy ez egy „erkölcsi , békés, morális forradalom egy szakrális helyen” és hogy „ne üljetek fel a provokációnak, szűrjétek ki a provokátorokat, ha ilyet láttok, szóljatok a szervezőknek, hogy állítsák elő, mert átadjuk a rendőröknek”, meg ilyen szöveget nyomott, ezzel tulajdonképpen tönkretette a teret. A Bene Gábor is ugyanez volt.

- Egy tettre kész fiatalra milyen hatással van egy ilyen gyáva nyugdíjas szöveg főleg az, hogy „átadjuk a rendőröknek”? A sajátjainkat…  Akkor is már az volt az érzése az embernek, hogy még ha meg is van a tettre kész szándék és az akarat az egyénben, ha nincs aki irányt mutasson, vagy akit követni lehet, akkor halott ügy az egész. De egy Gonda László, mint néptribun…

Budaházy úgy ahogy az élére állt a dolgoknak. Tehát, amikor ő megjelent akkor követték az emberek és értelmes szónoklatot nyomott. Meg Toroczkait is. Csak hát Budaházyt rögtön körözni kezdték, neki el kellett tűnnie.

- Valóban, ő szinte azonnal bujkálni kényszerült. Gondát viszont miért nem körözték? – tehetnénk fel a naiv kérdést.

Mert Gonda nem csinált semmit. Budaházy a szovjet emlékműn található címer leveréséért kapott rögtön körözést.

- Emlékszem, hogy szeptember 23-ára (szombat) esett a TV ostrom utáni első hétvége. A Jobbik a jóval korábban meghirdetett demonstrációját lemondta, nehogy „baj” legyen. Novák Előd ekkor mondott le, mint szóvivő. Sokan mentek fel vidékről, hogy majd most történik valami.

Igen, azok a srácok, akik első nap velem jöttek, ismét feljöttek, kiegészülve másokkal is. De számukra is teljesen kiábrándító volt az a tétlenség, meg az állandó békebeszédek. Mai fejjel már lehet, hogy az lett volna jó, ha valaki felmegy a színpadra és annyit mond, hogy induljunk el erre és majd lesz valami. Nekünk kellet volna valamit tennünk, mert mi, akik ott voltunk már láttuk azt, hogy ha ezekre várunk, akkor semmi sem lesz. De én 18 voltam, Dani 16, a többiek szintúgy 16-tól 20 éves korig, tehát semmi tapasztalatunk nem volt.

- Hozzá kell tenni, hogy ez az első ilyen szituáció volt az újkori magyar történelemben. Ma már egy hasonló esetén lennének olyanok, ismertebb radikális közszereplők, akik átveszik a kezdeményezést és nem engednek minden önkéntes feltűnési viszketegségben szenvedő hülyét szóhoz jutni, mint akkor. Viszont a Fidesz is, ha jól emlékszem rátelepedett a dolgokra és elkezdték ezt a fehér szalagos dolgot. Természetesen mi másért, mint a békéért.

Igen, a Fidesz fehér szalagot tűzetett a béke jelekén, erre mi reagálásképpen fekete szalagot tűztünk a harc jeleként. Tehát volt egy kis fekete szalagos egység, de a Fidesz-ezrekkel szemben nem sokat ért.

- Felvenni az ünneplő ruhát, feltűzni a fehér szalagot, meghallgatni egy Navracsics beszédet, elégedetten hazamenni és másnap már egy szebb világra ébredünk – egyesek valahogy ezt így képzelték el…

A fideszesek felállítottak egy külön színpadot, ne is felénk nézzen, talán még kordon is volt, de nem vagyok biztos. Velünk abszolút nem közösködtek.

- De ti se velük, nem?

Nem, de… Mégis azért érzel valamit, hogy annyira nem ellenszenvesek a szavazóik, de ők a szavazótáborukat is el akarták különíteni, éreztetni velük, hogy a Fidesz szavazók nem keveredhetnek „ezekkel”, azaz velünk. Ezzel az esetleges összeolvadás veszélyét is csökkentették. Az ő kedves szavazóik közül senki se jöjjön át hozzánk.

- Később is bevett dolog volt, hogy a Fideszes rendezvények végén a radikálisok által szervezett rendezvények felé el sem lehetett hagyni a teret, mert azt a kijáratot kordonokkal zárták el. Nem akarták valószínűleg, hogy a narancsnyájból egyesek rájöjjenek, hogy az egy a tábor egy a zászló mellett van más alternatíva.

Visszatérve a Kossuth térre? Miért maradtál fent? Miért gondoltad akkor, hogy ebből még lehet valami?

Úgy voltam vele, hogy erre vártam 12 éves korom óta. Forradalom, szabadságharc, revízió és egyebek. Egyik ebből megvalósulni látszódott. Én otthonról úgy jöttem el, hogy mindent felégettem magam után. Se munka, se szülői háttér nem maradt nekem ezek után. Egyszer, amikor ruhákért voltam lent Csabán, akkor is le kellett adjam a lakáskulcsomat.

- Miért?

Politikai nézetkülönbségek….. De azóta ez elmúlt. :)

- Azért egy 18 éves fiatalnak ezt nem könnyű így megélnie.

Nem, de volt egy sátram. :) Szóval visszatérve kérdésedre, láttuk azt, hogy itt nem nagyon lehet csinálni semmit, ezért a következő várt időpont az október 23-a volt. Addig is „Kossuth-sziget 2006” néven elkezdtünk berendezkedni a fenti életre, a sátrak ellátására. Volt pénzgyűjtés is, aminek eltűnésével Takács Andrást, az egyik szervezőt hozták hírbe.

- Róla sem sokat lehet hallani azóta sem.

Így van, de ő már ott volt a 90-es taxisblokádnál is – hallottuk – aztán onnan is eltűnt. Mindenhol felbukkan, aztán eltűnik. Az október 23-a előtti kiürítésen is ő egyezkedett a rendőrökkel, de erre majd később visszatérek. Tehát azt látjuk, hogy az egyik oldalról begyűjtik a pénzt, szépruhás lányok járnak körbe a dobozzal és az emberek adják a pénzt, de ebből mifelénk semmi sem jön vissza.

- Az étkezést hogy oldottátok meg?

Volt egy V. Kati nevű hölgy és egy Nagybaczoni Nagy Ernő nevű feltaláló, akinek az apja - mint politikai fogoly - 56-ban szabadult. Ekkor vándorolt ki a család Kanadába, majd később Angliába. Angliában élt, amikor hatvanegynéhány évesen látta, hogy Pesten mi van, ekkor repülőre ült s jött haza. Befészkelték magukat ők is egy sátorba és ők voltak azok, akik mondták, hogy jó, mostantól ne pénzt hozzanak az emberek, hanem élelmiszert és akkor majd ők elkezdik ellátni a sátorlakókat. Főzés még a részükről nem volt, inkább szendvicskészítés, almaosztás. Bár jórészt zsíros kenyér volt hagymával, egy jó időre sikerült is megutálnom. Főleg amikor vírusfertőzést kapott a sátortábor, és akkor mindenki hányt, meg hasmenése volt. Ötször mentem ki éjszaka és sor állt a toi-toinál. De ezen a szerény szinten megvolt az ellátásunk. Aztán jöttek a gazdák gulyáságyúval, hogy majd ők biztosítanak rendes élelmet, na ebből annyi lett, hogy a csöveseknek eggyel több ellátó pontjuk lett a fővárosban. Mi egyszer ettünk ott pörköltet, de azt is úgy, hogy besokalltunk abból, hogy csak jönnek az illatok, de nekünk csak zsíros kenyér jut. Úgyhogy fogtuk magunkat, összeálltunk és kaja-kisajátítás céljából a sor elé vágtunk. Akkor ettem egyetlen egyszer meleg ételt egy egész hónap alatt. Időközben aztán volt egy másik ételosztó pont is, kicsit arrébb a sátraknál. Talán adományokból jött létre annak hatására, hogy panaszkodtunk, hogy mi lett a sok összegyűjtött pénzzel, mire csurgattak is vissza valamennyit ilyen formában. Ott volt tűzhely is, tehát volt néha palacsinta, amiből mi is kaptunk, de amúgy ott is zsíros kenyér hagymával ment, tehát ez volt az alap ellátás egy hónapig. Ezen kívül mindenképp meg kell még említenem, hogy volt egy idős 56-os bácsika, aki hetente kétszer mindig hozott nekünk kalácsot meg vajas kenyeret. Egy másik 56-ostól meg kaptunk egy üveg kanadai whisky-t.

- Mi volt igaz abból, amit anno a Kossuth térről terjesztettek? Összevizeltétek az egész teret, fél méter mélységig kellett kicserélni a földet, meg hasonlók…

Az első napokban nem volt toi-toi, bár önkormányzati rendelet mondja ki, hogy az önkormányzatnak kötelessége 50 (a létszámban nem vagyok biztos) főnél nagyobb rendezvényekhez mobilvécét biztosítani. Ez nem történt meg. Az összegyűjtött adományokból lettek toi-toi vécék bérelve, viszont az első négy-öt napban ez még hiányzott. Ekkor még valóban a hátsó fasorban és a környékbeli kocsmákban tudtuk elvégezni a dolgunkat. De egy spontán kirobbanó eseményben, százezres tömegnél nem is lehet elvárni, hogy minden pikk-pakk működjön. De egy hét után ez rendeződött és legalább tíz mobilvécé állt a sátorlakók rendelkezésére.

- Mennyen voltatok állandó táborozók?

Kb. 50 sátor volt. Volt, amelyikben többen, négyen-öten is laktak, de ketten minimum. Az ott éjszakázó csapat az 150-200 fő volt. Ebből 150 aki ott is lakott és még 50 aki hol kijött hol nem, mert pesti volt és haza is tudott menni. A sátorlakók 90%-a hozzám hasonlóan „mindent ott hagyunk, mert forradalom van” szemlélettel jött fel vidékről.

- Közeledik október 23…

„Takács András és alkotásai” keretében október 21-én Takács András közölte, hogy a rendőrséggel úgy egyezett meg, hogy kordonnal választanak el a tér parlament előtti részétől, de akkor maradhatunk ott október 23-án is. Ezért körbe fognak kordonozni minket, és ezzel kapcsolatban ne legyen semmi összetűzés. Persze miután felállították, éjszaka mi itt-ott megbontottuk, félretoltunk, ezt aztán másnap újra összerakták. Ez amolyan csakazértis megmutatjuk típusú szélmalomharc volt, tudtuk, hogy semmi értelme nincs. Aztán 22-én kora este jött a hír, hogy Takács András megint egyezkedik a rendőrökkel. Először az volt, hogy mindenki bent maradhat, csak bejönnek a rendőrök és átvizsgálják a sátrakat. Aztán ahogy esteledett, kevesebben lettünk, jött a következő, hogy a sátorlakók maradhatnak, de a többieknek el kell hagyni a teret és úgy jönnek majd a tűzszerészek átvizsgálni a sátrakat, hogy ellenőrizzék nincs-e olyan eszköz amivel a 23-ai ünnepséget meg lehet zavarni. Aztán hajnal egy-két óra felé, amikor csak mi sátorozók voltunk a téren, jött a felszólítás, hogy mindenki hagyja el a teret és utána majd visszajöhetünk. Ez persze már gyanús volt, de elhittük. A hátizsákomat a sátorban hagytam, mert elhittem, amit mondanak, de azért éreztük, hogy ez már így kezd gázos lenni. Közben páran elkezdtünk dacolni, hogy védjük meg a teret és találjunk ki valamit, közben persze egyre kevesebben lettünk. Volt egy nagy sátor, ahol voltak ágyak, téli cuccok, fűtőtestek, tehát készült a tér arra, hogy novemberben, decemberben és tovább is itt leszünk. Ebben a nagy sátorban beszélgettünk a többiekkel, hogy mi legyen, amikor a hálótársam Dani, a sátor bejáratánál állván elkezdi mondani, hogy: „Gyuri, gyere már, jönnek a rendőrök.” Mondom, jól van, jól van, majd megyek. „De Gyuri, gyere már kurva sokan vannak.” Mondom, jól van már, majd megyek. „De Gyuri gyere már kurva sokan vannak baszdmeeeg!!!” Kimegyek a sátorhoz és akkor láttam már, hogy a parlamentnél hatos oszlopban tömött sorokban fénylenek a sisakok, és özönlenek hátulról a parlament mögül a rendőrök. Mondom jó, akkor most megyünk és pont úgy tudtunk kijutni, hogy már bezáródott a történet, tehát látszott, hogy ezek nem azért jönnek, hogy csak átvizsgálják a teret és mehetünk vissza. Nem húsz rendőrt küldtek be, hanem rögtön több százat.

- Elszaladtatok, de mi lett volna, ha ott maradtok például abban a nagy sátorban?

Volt aki ott maradt, őket elfogták és mentek is szépen a 72 órás őrizetbe.

- Igen? De miért?

Gondolom olyan címszóval, hogy hatósággal szembeni ellenszegülés és hasonlók. Bár egy-két idősebbet kiengedtek, de aki fiatalabb volt, ránézésre mozgékonyabb és harcra készebb, azt mindegyiket lecsukták. De mi kijutottunk. Utána, még a Kossuth téri metrómegállónál volt egy kisebb dulakodás, lökdöstek hátrébb minket a rendőrök, jött a könnygáz is és elkezdődött a „hajnali oszlatás”, hajnali kettőkor a sátorlakók kis kétszáz fős csapata ellen. Elkezdtek a város felé kergetni. Emlékszem futottunk egy utcában – tudod a birka effektus – és akkor látod, hogy valami építkezésnek van ott a kordonja, de az egyik oldalról nyitva volt és futnak be a az emberek. Mész be magad is, pedig tudod, hogy nem kéne, mert mi van, ha a másik oldalról le van zárva? És le is volt zárva. Csak a srácok szét tudtak feszíteni egy összekapcsolt kordon-párost, mert nem az acélrácsos volt, hanem a dróthálós, aminek csak acél kerete van és középen volt egy csat, amit szét tudtak feszíteni annyira, hogy egyesével át tudtak lépni az emberek. Igen ám, de a mögötte lévő már lökte az előtte lévőt – menjél már, menjél már -, hogy ő is át tudjon menni, közben meg már jöttek a rendőrök. A végén azért mindenki átjutott, de akkor is voltak ezek a bizonyos birka effektusok. A csapat jó részének tehát sikerült elmenekülnie, bár az oszlatás utáni kergetőzésben is összefogdostak pár embert, aki vagy nagyon lelkes volt, vagy lassabb a kelleténél. De legalább tízszeres túlerőben voltak, tehát ezzel a kétszáz fővel esély nem volt főleg úgy, hogy itt is voltak velünk nők és idősebbek. Minél kintebb ment a kiszorítás, egyre aprózódott a csoport. Mi öten, egymás melletti sátorlakók a Népligetig kergetőztünk.

- A Kossuth tértől a Népligetig?

Igen, ez volt a hajnali program. Jó, akkor a bokrok között alszunk. Én őrködtem - akkor már amolyan mini csoportparancsnokká váltam – négyen meg addig aludtak. Napfelkeltekor kakasszó helyett már hallottuk a szirénákat, na akkor ébresztő és irány vissza a Kossuth tér…

FOLYTATJUK…

2006. szeptember 18 - spontán tüntetés, hősünk itt még nem a pesti, hanem a békéscsabai Kossuth téren látható, balról a második.

Ismeretlen harcos a Blaha Lujza téri csata színhelyén, egy nappal a TV ostrom után.

Vonatozás Budapestre szeptember 19-én, a később elcserélt TE pólóban.

Danival, a lakhelyünk előtt

Barátok (és kordonok) közt...

Kossuth tér 2006

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2016.11.21. 09:24 vitéz Pál Márton István Daliás idők voltak Gyurikám :)