Azon voltunk, hogy másnap folytassuk a tüntetést. Az egyik barátom eljött a Ligetbe, hozott kaját, és evésközben megbeszéltük, hogy menjünk a Kossuth térre. Elmentünk metróval, majd miközben megyünk fel a mozgólépcsőn, láttuk, hogy 5-6 fiatal srác rohan lefelé a lépcsőn. A barátom már fordult volna vissza, mire én magamhoz rántottam azzal, hogy „meg ne mozdulj! Gyere és nyugodtan, szépen menjünk tovább…” Abban a pillanatban már vagy 20 rendőr rohant le a mozgólépcsőn a srácok után, el is kapták őket. Mi meg szép nyugodtan kisétáltunk a metróból, beszedve azért néhány gyilkos tekintetet, mivel a metró fent is tele volt rendőrrel. Láttuk, hogy nincs a téren semmi, de azért bóklásztunk a környéken, próbáltunk csapatokat találni, össze is verődtünk egy százfős csapattá, de láttuk, hogy 24-én már vége a történetnek.

Ezután kezdődött el úgymond a következő szakasz, ez a minden este kimenni a kordonokhoz. Az elején még nagyobb tömeggel, ekkor voltak kordonrázások, kisebb könnygázfújással. A tüntetések éjfélig be voltak jelentve, mi megvártuk direkt az éjfélt, hogy oszlassanak, amire mindig sor került, mégpedig az Alkotmány utca irányába. A végén már olyan volt, hogy voltunk vagy hárman-négyen, szemben háromszáz rendőrrel, éjfélkor felszólítottak, hogy oszoljunk, mi meg ott álltunk. Ez már igazából arról szólt, hogy csak azért is megmutatjuk, hogy ott vagyunk, illetve háromszáz rendőr túlóráját kelljen az államnak fizetni, tehát ezzel is terheljük a rendszert. Tehát ott álltunk éjfélig minden este, aztán megindult az oszlatás, az Alkotmány utcán keresztül szorítottak ki minket, majd a Nyugatinál „elköszöntünk” tőlük, hogy „gyertek holnap is”, majd mindenki ment a maga útjára.

- Hol aludtál akkoriban?

Ekkor olyan másfél hónapos időszak volt, amikor öten csöveztünk.

- Köztük Dani is?

Nem, Ő a környéken lakott, ekkor már hazament a szülőkhöz, akik szintén nemzeti érzelműek voltak, részükről sem volt azzal semmilyen probléma, hogy Dani részt vett az eseményekben.

Szóval másfél hónapig csöveztünk öten. Éjszakai járatokon, padokon, bokrokban, tehát mindenfelé aludtunk, a Blahán a krisnásoknál kajáltunk. Annyi, hogy nem volt hús, de mindig volt valami főzelék, leves, kaptunk két zsemlét meg egy joghurtot. Ez volt hétfőtől péntekig, majd pénteken este kilenc órakor volt a Batthyány téren péksüteményosztás.

- Mindez a hajléktalanoknak?

Így van. Aztán vasárnap este nyolctól a máltaisok osztottak a Moszkva téren pörköltet, amiben ugye hús volt, tehát „ahhh végre valami hús!” A szombat volt az egyetlen nap, amikor semmit nem találtunk, tehát aznap a félre tett kajákból kellett enni. Amikor mentünk tüntetésre, akkor is látták, hogy „á, ez a csöves csapat.” :) De jóindulatúak voltak mindig, meghívtak egy szendvicsre, péksüteményre, tehát mindig jött valami a tüntetőtársaktól, így szombaton sem haltunk éhen. Így telt el másfél hónap.

Aztán találtunk egy nyomdát egy nyomdász ismerősön keresztül, és ameddig a bérleti díj ki volt fizetve – egy hónapig – addig maradhattunk ott. Az ajtók alatt másfél-két centi rés volt, amin folyamatosan jött be a hideg levegő, de legalább tudtunk valamennyit aludni. Lefektettünk két-három, itt-ott talált használaton kívüli ajtót, arra tettük a hálózsákot és így nem fagytunk meg. Aztán jött az, hogy az Ernő barátomnak - a feltalálónak - az unokatestvére - ő ingatlan közvetítőként dolgozott - kapott két ingatlant felújításra. Ernő mondta, hogy lehet ott lakni, csak közben dolgozni kell és fel kell újítani. Ez egész jól sikerült… Ernő mondta, hogy neki most üzletei vannak, meg folyamatban lévő találmányai, ne törődjek semmivel, lakjak csak nyugodtan ott – mert ez már csak nekem szólt – és költözzek be, ő meg a barátnőjével a másik lakásba költözött és ott csinálta a felújítási munkát. A felújítás olyan „jól” sikerült, hogy ők is meg én is nyolc hónapig laktunk a két lakásban. Az a lakás, amiben én voltam egy spanyol nőé volt, aki fel volt háborodva, hogy mi az, hogy még mindig nincs kész?! Az Ernő üzletei sem jöttek be, tehát még hátralékot is hagyott, amit az unokatestvérének kellett kifizetnie. Nekem is mondta, hogy ne fizessek semmit, ne is törődjek semmivel, ő majd ezt megoldja. 

- Tehát használtátok a vizet, a villanyt…

Így van pontosan. Valami 3-4000 eurós tartozás jött össze. És még tudott fizetni pluszban azért is, hogy én ott dolgoztam. :) Ekkor kicsit rendeződni kezdett a történetem. És mivel mégiscsak feljöttem Pestre és mindent feladtam otthon, a harcot nem adhattam fel, jött a MÚK – Márciusban Újra Kezdjük. Készültem én is márciusra, gyűjtöttem szorgalmasan az üvegeket. Például az utcáról, ami el volt dobva, láttam, hogy hmm.. fél literes, vagy 0.33-as méret, akkor az jó, viszem haza.

- Ez volt az ideális mértékegység?

Igen, az 56-os visszaemlékezések is írják, hogy fél liter a maximum. Ha nagyobb kiszerelést dobsz, akkor az már csak háztetőről tankra mehet, az utcai harcokra 0,33-0,5 liter a jó. Aztán jött egy barátom, aki mondta, hogy… 

Na, igazából a lényeg az, hogy azért is kaptak el… megfigyeltek… volt egy másfél centiméter vastagságú A4-es albumuk, tele fényképekkel benne, mikor, hol, kivel találkoztam. A telefonomat lehallgatták. Mi kicsit túl könnyedén, poénkodva vettük ezt a dolgot, hogy hülyék a rendőrök, meg virágnyelven beszéljünk és akkor majd nem értik, de hát ők se hülyék és 24 órában ez a munkájuk, hogy minket figyeljenek, úgyhogy mindenről tudtak.

- Mindezt telefonon is megbeszéltétek?

Igen, adtam a jó tanácsokat mindenkinek… És visszatérve ahhoz, amit az előbb elkezdtem, hogy egy barátom hozott benzint és mondta, hogy nem tudja behozni másnap, had legyen már nálam.

- Ez március 15-e előtt egy nappal, 14-én volt?

Nem, ez egy héttel előtte volt kb. Mondta, hogy hoz benzint én meg mondtam, hogy persze, tedd csak le nálam. Ő volt, aki még belekeveredett ebbe a történetbe. Volt már benzinem, üvegeim, minden gyűlt nálam, de mint mondtam az volt a probléma, hogy tisztára hülyének néztem a rendőröket. Aztán egyik este megyek haza…

De még mielőtt folytatnám, kis kitérő megint. Voltak a máltai szeretetszolgálatosok is a Kossuth téren, és volt velük egy jó fej dokinéni. Most kb. 60 év körül lehet, járt mindenféle misszióba, kint volt a 2004-es cunaminál is. Nemzeti érzelmű is volt és komolyan gondolta, hogy segíteni akar a téren is az embereknek azzal, hogy ellátja őket. Januárban is találkoztunk egy tüntetésen és onnantól tartottuk a kapcsolatot, jártunk hozzá, ő főzött nekünk, meg adott ilyen segélyszállítmányból megmaradt, lejárt szavatosságú csokikat, meg hasonlókat, aminek semmi baja nem volt, de már le volt járva egy hete a szavatossága és már nem szórhatták ki, de nekünk tökéletesen megfelelt. Innentől már az ellátásunk is jó volt, nemcsak krisna-kaja volt. :) Bár december közepén már odáig eljutottam, hogy nem jártam hajléktalan-ételosztó helyekre, viszont sokkal jobban átéreztem ezt az egész hajléktalan életformát, hogy mennyire szívás tud lenni és mennyire fontosak a kajaosztó pontok. A krisnásoknak is adakoztam, ha megtaláltak az utcán, mert mondhatni az életemet mentették meg. Szóval ránk talált a dokinéni és ő is segített kajával, meg mindennel.

És éppen tőle jöttem haza egyik este, mosott ruha meg hasonlók voltak nálam. Nagyon fura érzésem volt, mintha követnének. Megyek fel a lakásba…

- Hol volt a lakás?

A Bazilikával szemben. Akár az erkélyről is lehetett volna… nézni békésen a tömeget persze. Szóval megyek fel a lépcsőn és négyen ott állnak az ajtó-fordulóban. „Jó estét kívánok”. Hmmm.. Jó estét kívánok – köszöntem én is. Megyek tovább, mondogattam magamban, hogy á, ezek biztos nem rendőrök. Egyébként sütött róluk, hogy azok és hallottam azt is, hogy jönnek utánam. Nyitom az ajtót, és ahogy kinyitottam már tolnak befelé, „Jó estét kívánok, Nemzeti Nyomozó Iroda! Bejelentést kaptunk, stb-stb.” Megbilincseltek, megmotoztak. Egyből azzal kezdtek, hogy megbilincseltek, ami egy szimpla bejelentésnél elég érdekes volna, nem így szokták kezdeni. Aztán falhoz állítás, házkutatás, megtaláltak mindent. Jegyzőkönyvet írtak és őrizetbe vettek. Bevittek majd este 11-től fél 4-ig kihallgatás a nyomozóirodában. A Nemzeti Nyomozó Iroda központja az Aradi utcában a Terror Háza másik felén van, az korábban komplett ávós épület volt, csak most középen elfalazták, de átjárható a mai napig. Ráadásul pincében található fogdarendszer ugyanaz! Mikor később látogatást tettem a Terror Házában, és mutatták a pincét, láttam, hogy basszus én ugyanilyen ágyakon feküdtem csak pár méterrel arrébb. :) Amikor vezettek a folyosón ott volt az akasztófa és mondták, hogy ott végezték ki annak idején az embereket. Tehát ugyanaz volt, mint az ötvenes években, vaslábakon nyugvó fadeszka ágyak, annyi különbséggel, hogy mi már kaptunk rá egy matracot. De amúgy egy az egyben az ötvenes-hatvanas évek hangulatát adta. Azért volt annyi különbség, hogy a kaja viszont jó volt, mert nem nagy kapacitású a fogda, rögtön ott van a nyomozóiroda, tehát mi ugyanazt ettük, mint amit az NNI nyomozói. Egy pénzhamisítóval és egy csalóval voltam egy zárkában, ők sok hülyeséget meséltek. Három nap múlva jött a tárgyalás gyorsított eljárásban, ahol a bíróság megállapította, hogy amit tettem az nem közveszély okozás előkészülete, hanem terrorizmus előkészítése. Tehát a bírónő átminősítette, amit nem tehet meg, mert csak az ügyészség alkothat vádat, a bírónak abból kell döntést hoznia, ami van. De a bírónő mondta, hogy ezt így nem bírálja el, ezért vissza lett dobva, engem pedig elvittek négy napra a Markó utcába. Ott úgy volt, hogy mivel első nap szállítás volt, nem kaptam enni, mikor onnan elvittek szintén szállítás volt, ekkor sem kaptam enni, közte két nap volt, ebből az egyik nap valami szürke színű leves karalábéval, hozzá egy fél marék rizs, négy-öt darab hússal, plusz savanyúság. Következő nap ugyanilyen szürke színű leves, akkor nem karalábé volt benne, hanem tészta, - egyébként tökéletesen szürke színű volt – mellé nem rizs volt, hanem krumpli, ugyanígy négy-öt darab hússal, plusz savanyúság. Tehát ilyen sablon fost adtak mindenkinek, meg reggelire két szelet kenyér két lekvárral. Négy nap után átszállítottak a Venyige utcába, az már rendes Büntetés-végrehajtási Intézet, nem csak fogda. A Markóban egyedül, itt pedig egy könnyű testi sértésessel és egy rablásért elítélt kissráccal voltam összezárva, mindketten fehérek voltak. Itt egy érdekes sztori volt az, amikor mentem az ágyneműért, ott volt egy cigány és mondja nekem, hogy „há, én téged láttalak a tévében! Te a rendőrök ellen készültél Molotov-koktélokkal. Tisztellek, becsüllek!” :))

- Haha, ez így jó, mert ezek szerint bent nem volt bajod és bár nem így képzelted, de egy oldalra kerültél a nehézfiúkkal. 

Igen, ezáltal a börtöntöltelékek szemében egy magasabb kasztba tartoztam. Szóval beköltöztem, a zárkatársaim normális srácok voltak. Ott voltam egy hétig. A fürdés egyébként úgy volt megoldva, hogy az Aradi utcában minden nap volt rá lehetőség, míg a Markóban egyszer sem, a Venyigében pedig egy héten egyszer, de mi megoldottuk úgy, hogy lavórban tudtunk napközben fürdeni. Aztán kivittek, volt egy újabb tárgyalás és közölték, hogy továbbra sem terrorcselekmény előkészülete a vád, hanem közveszély okozás előkészülete, tehát ami eredetileg is lett volna. Pont fürdésnap volt, amikor ezt közölték, és mire visszavittek, már lemaradtam a fürdésről, mert az én zárkám már végzett. Megyek be és nagy boldogan mondják a srácok, hogy há-há, mi zuhanyzóban fürödtünk! Én meg akkor már tudtam, hogy ki fognak engedni, mert az ügyvédem mondta, hogy valószínűleg ezt el tudja intézni. Ezért aztán mondtam a srácoknak, hogy há-há, jövő héten én már kádban fürdök. :) Néztek rám csúnyán és az egyikőjük kiakadt, hogy „ez nem igaz, már a másiodik ember szabadul mellőlem, én önként mentem be a rendőrségre és még mindig itt vagyok”. Aztán persze mondta, hogy örül annak, hogy ha kijutok, csak már a fasza kivan.

- A rendőrök hozzáállása amúgy milyen volt?

Azok köcsögök voltak mindenütt. Ment az arcoskodás, hogy „na mi van és akkor mit csináltál volna?” Meg „és akkor keménynek érzed magad?” Visszaidézhetetlenül primitívek voltak, de hát rendőrök… meg egy-két börtönőr.

- A BV-sek is olyanok voltak?

Igen. Mondjuk a Markóban volt kettő, aki normálisabb volt, de a többség ott is seggfej.

- Meglepő, mert úgy tudtam, hogy köztük elég sok a nemzeti beállítottságú.

A Markó utca közel van a Kossuth térhez, fogda, fogház, börtön. Az előző évben is sok tüntetőt vittek be oda és azt gondolom ebből kiindulva úgy válogathatták össze ott az őröket, hogy azok legyenek ott, akiknek a nemzetiekkel való konfrontáció nem okoz lelkiismereti problémát. Vagy egyszerűen csak ők is a rendszerhez, a hülyékhez igazodtak és ugyanúgy viselkedtek.

Visszatérve a rabságomhoz, kb. egy hét Venyige után, egyszer csak szóltak az őrök, hogy „György, pakoljon, szabadul.” Ez a tárgyalásom előtt volt, tehát hamarabb kiengedtek. Az elsőfokú tárgyalásra már ergo szabadon, lakhelyelhagyási tilalom mellett mentem, megkaptam az elsőfokú ítéletet és mondja a bírónő, hogy „a másodfokú ítélethozatalig az előzetes letartóztatását meghosszabbítom”. Erre mondta az ügyvédem, hogy védence már nincs előzetes letartóztatásban, egy napja kiengedték és lakhelyelhagyási tilalom alatt áll, itt a papírja. A bírónő meglepődött, nézett balra-jobbra, hogy most akkor mi van, megmutatta az ügyvéd a papírokat és akkor hümmögött, hogy „hmm.. akkor jó. Akkor a lakhelyelhagyási tilalmát meghosszabbítom a másodfokig.” Huhh… Látta ő is, hogy ezt most elcseszte, mert ő simán benntartott volna még. Futó Barnabás az ügyvédem is meg volt lepve ezen. Ő volt a védőm. Még március 13-án este lett felhívva az után, hogy én egy Kossuth téri ismerősömtől kértem, hogy az ügyemben ő intézze az ügyvéddel kapcsolatos dolgokat. Futó Barnabás volt az egyetlen, aki elvállalta, hogy a késői időpont ellenére is azonnal megy és intézkedik. A Nemzeti Jogvédő Alapítvány volt az, amelyik a tüntetőket elsőre képviselte, de ők először azt mondták, hogy el se vállalnak, merthogy támadó cselekedetet hajtottam volna végre és nem védekezőt…

- Na, ne bassz…

Igen, aztán mikor szélesedett a történet mondták, hogy elvállalják, de majd csak 15-e után tudnak velünk foglalkozni, mi meg mondtuk, hogy akkor köszönjük nem, meg akkor már volt ügyvédem. Belegondolva abba, hogy ha Futó nem vállalja el 13-án az ügyemet, akkor sokkal tovább be lettem volna csukva, mert az előzetes letartóztatásom indoka az volt, van egy tanú, aki ellenem vallott és a tanú befolyásolásának megakadályozása végett tartanak bent. Aztán kiderült - az ügyvédem kiderítette az iratokból -, hogy semmilyen tanú nincsen és jogtalanul tartanak bent, tehát neki köszönhető, hogy kint vagyok. Ha viszont nem őt hívjuk, akkor az egész elhúzódik, az elsőfokú ítéletnél még bent vagyok az előzetesben és a bírónő az előzetest hosszabbítja meg. Majdnem fél évig tartott a lakhelyelhagyásim, mert fél év volt mire a másodfok tárgyalt, tehát eddig lettem volna előzetesben.

- Ítélet?

8 hónapot kaptam két évre felfüggesztve, ez még az első fokú ítélet volt. Aztán még a másodfok előtt megszüntették a lakhelyelhagyási tilalmat, én pedig az akkori barátnőmmel kihasználtam, hogy végre „szabad” vagyok, jöjjön egy kis lazulás, lépjünk le Pestről. Lementünk Kaposvárra kirándulni, szétnézni a környéken. Lent vagyunk, mikor csörög a telefonom, „Jó napot kívánok, J. százados vagyok a Nemzetbiztonsági Hivataltól.” Én meg azt hittem, hogy egy barátom hülyéskedik, mondom jól van Józsi ne szórakozzál már. Ki is nyomtam vagy ötször. :)

Aztán felhív hatodszorra is és mondja: „Jól van… Nyugodjon meg György. Én J. százados vagyok a Nemzetbiztonsági Hivataltól. Nincs itt semmilyen Józsi. Maga most ugye Kaposváron nyaral?” – ekkor kapcsolok, hogy basszus én nem is mondtam senkinek, hogy ide jövök. Lehet, hogy mégis… Mondom, igen erre-arra vagyok. „De maga most ugye Kaposváron nyaral?” Hát – mondom – még az is elképzelhető. Persze a telefonom cellainformációiról mindent tudtak. „Jó, mindegy hogy hol van. Az a lényeg, hogy amikor visszatér, akkor szeretnék önnel beszélgetni egy kicsit. De nyugodtan nyaralgasson, ne törődjön semmivel, majd amikor visszajött beszélünk.” Amúgy ez az első nap reggelén történt, ott voltam öt napig, de „azért csak nyugodtan nyaralgasson, ne törődjön semmivel”, de ők már az első napon hívtak.

Aztán miután visszamentem, és megbeszéltük, hogy a Batthyány téren találkozunk…

- És mi van akkor, ha te nem akarsz vele találkozni? Mondjuk lehet kíváncsi voltál, hogy mit akar…

Így van. Szóval megyek fel a metró lépcsőn, és akkor már hívott is. „György, akkor most menjen előre a sarokig, ott forduljon jobbra, lesz ott egy étterem, oda menjen be majd bent balra. De kint is áll az egyikünk.” És valóban kint is állt az egyik, bementünk az étterembe, rendeltek nekem Teodóra ásványvizet (!!) szépen üvegben, pont amilyenek a Molotov-koktéljaim voltak. :))) A tőlem lefoglalt üvegek 70%-a ugyanis Teodóra ásványvíz volt.

- Úgy emlékszem régebben mesélted is, hogy vettél egy csomó kisüveges ásványvizet és igyekezni kellett, hogy március 15-ére megidd és fogyjon el, mert kell az üveg… :)

Pontosan! Egyrészt az utcán összeszedett üvegek voltak nálam, más részről azok a 0,33-as üvegek melyek jó részét a Tescoban vettem, két tálcával zsugorfóliázva, amiből az egyik tálca még bontatlan volt amikor lekapcsoltak.

Szóval meg se kérdezték mit kérek, Teodóra vizet hoztak nekem, K. Ferenc főhadnagy és J. százados. Aztán elkezdődött az okoskodás, hogy lesz a másodfokú tárgyalásom, 8 hónapom van felfüggesztve, de ők el tudják intézni, hogy ne legyen súlyosbítás másodfokon. Én meg mondtam nekik, hogy nem lesz súlyosbítás másodfokon, mert az ügyész nem fellebbezett, ezért ennél súlyosabbat már nem kaphatok. Tehát csak az elsőfokú ítélet lehet, vagy annál enyhébb. Amikor látták, hogy nem tudnak meggyőzni, akkor mondták, hogy az a felfüggesztett sem biztos, hogy muszáj, hogy megmaradjon. Tehát arról szólt volna ez a történet, hogy nekem figyelni kellett volna embereket, és ha valami gyanúsat látok azt jelezzem feléjük. Néztem rájuk, hogy ez esélytelen… Nem fogok nekik spicliskedni. Látták, hogy a büntetésem kapcsán sem érdekel, hogy megmarad-e a nyolc hónap felfüggesztett vagy sem, akkor váltottak és már nem fenyegetéssel akartak beszervezni, hanem elkezdték, hogy tulajdonképpen egy oldalon állunk és közös az ügyünk, ők is nemzeti érzelműek és olyan információik vannak, hogy Toroczkai László és Patrubány Miklós a szerb és a román titkosszolgálat embere, és ha bármi gyanúsat látok velük kapcsolatban, akkor szóljak nekik. Én meg megint csak nézek rájuk… Próbáltak aláíratni velem egy titoktartási szerződést, amire mondtam, hogy én nem írom alá, aztán mondták, hogy akkor ígérjem meg, hogy nem mondom el senkinek, erre én megint csak nézek rájuk… Pfff… Ekkor látták, hogy reménytelen vagyok és mondta az egyik, hogy még keresni fogjuk, én meg mondtam, hogy akkor csá. Felálltam, kimentem, azóta se kerestek.

Viszont később több barátommal kapcsolatban is kiderült, hogy szinte mindenkit megkerestek. Volt, aki el is fogadta az ajánlatukat, például az egyik focicsapat drukkereinek vezetője, őt addig csesztették a magánéletében, hogy muszáj volt elfogadnia, de mondta, hogy hülyeségeket jelentett, jelentéktelen dolgokat, csak hogy valamit be tudjanak írni, de semmi konkrétumot. De muszájnak érezte, mert már nagyon elege volt belőlük, annyit csesztették. Tehát ugyanaz, mint amilyen az ötvenes években lehetett a besúgói hálózat kiépítése.

- Elég sokszor szerepeltél a médiában, a „koktélgyáros” jelző is ott került rád.

Igen, „15 évet is kaphat a molotov-koktél gyáros fiú”, meg volt pár riport is.

- Ezzel a jelzővel ismertségre is szert tettél. Hogyan csapódott le ez a dolog nálad? Több barátod lett netán, vagy épp ellenkezőleg, „most ne gyere ide, mert biztos figyelnek és bajt hozol rám?”

Igen, volt olyan is, hogy „ne gyere ide mert figyelnek” és „ne ossz meg velem közös képet” meg hasonlók. Sokkal több barátom nem lett, bár Kossuth-téri körökben ismertebb lettem, de a baráti köröm ugyanaz maradt. De ha láttak, akkor már nem csak a Gyuri, vagy a fekete sapkás srác voltam, hanem a koktélgyáros.

Aztán most volt a 10 éves évforduló a Kossuth téren, százötven-kétszázan ha voltunk, ami elég kevés. Igazából Gonda az, aki nem változott semmit ugyanúgy mondta a békebeszédeit, erre mi ugyanúgy elsétáltunk nosztalgikusban a Duna-partra egy kicsit addig, amíg ő beszélt. :) Tíz évvel ezelőtt is, amikor meghallottuk, hogy ő beszél, uzsgyi ki a Dunához és néztük a csillagokat és a kivilágított Budát, mert nem bírtuk elviselni.

Beszélgettünk régi ismerősökkel, nyomtunk pár közös képet, eltelt 10 év, egy kicsit már mindenkinek őszült, vagy ritkult a haja. :) A kemény mag megmaradt, de a régi csapat jó része is már kint van külföldön, dolgoznak erre-arra. Meg ez a „Fideszes-kiábrándultság” rosszabb, mint az emeszpés. Az MSZP-nél, volt egy látható ellenség, de most az a Fidesz kormányoz, amelyik látszatra nemzetieskedik, és ez sok embert megtéveszt sajnos…

2006-2016

- Látsz még az emberekben potenciált, sanszot arra, hogy ha megint történne valami, akkor újra lennének olyanok, akik kiállnak és megteszik azt, amit ilyenkor tenni illik?

Mindenképpen. Talán azok, akik most távol vannak, újra itt lennének. Én is, ha lenne tüntetés ugyanúgy kimennék, de most már hátrébb állnék, mert teret kell engedni a fiataloknak. Inkább csak a háttértömeg tagjaként állnék ott. Amikor 18 évesen felmentem úgy voltam vele, hogy legrosszabb esetben kapok egy életfogytiglanit, ami a koromra tekintettel tizenöt év, azt harmadolják, lesz belőle tíz, majd kijövök 28 évesen, mint amennyi most vagyok. Tehát bármi történik, még ha bukunk is, de mindez belefér. Most viszont huszonnyolc-harminc évesen már nem akarsz negyven évesen szabadulni úgy, hogy a kockázat esetleg meg se éri, vagy nem is történik semmi. De akkoriban, fiatalos gondolkodással úgy voltam vele, hogy „áhh sima ügy.”

- Mi az amit esetleg megbántál, vagy másképp csinálnál, vagy épp nem csinálnál?

A rendőröket nem nézném ennyire hülyének, de amúgy nem bántam meg semmit, nem is csináltam semmi olyat, amit meg kellene bánnom.

- Többiekkel mi van? Akár a Farkasfalkáig visszamenőleg?

Szétszéledve mindenki… Mindenki nemzeti érzelmű maradt, látom a képeiket a facebookon. De az egyik itt dolgozik, a másik családot alapít, a harmadik airsoftozik, tehát mindenki elvan magával, a kapcsolatot nem tartjuk. Ez igazából általános állapot, mind a nemzeti oldalon, mind Magyarországon úgy általánosságban is megtapasztalható. Mindenki elvan, túlél és egy ilyen lebutított, tompított légkörben próbál vergődni. Nem szerveződünk.

- Te azért foglalkozol még a politikával, igaz?

Igen, én a Jobbikba már 18 évesen beléptem, mielőtt még Pestre mentem volna. Aztán az első körben alakult Jobbik feloszlott, és amikor a második kör megalakult, pont lent voltam Csabán és akkor abba az újra alakult Jobbikba is bekerültem, tehát már 10 éve tagja vagyok a pártnak. Sőt, már tizenegy, mert 2005 novemberében alapítottuk meg a csabai Jobbikot. (Megjegyzés: a beszélgetés 2016. szeptember hónapban volt.)

- Úgy tudom alkoholt sem fogyasztasz.

Nem igazán, nagyritkán ha olyan alkalom van, iszok egy kis fehérbort, de amúgy nem.

- Nősüléssel hogy állsz?

Egyelőre sehogy...

- Megkerülhetetlen kérdés egy ilyen beszélgetés után az, hogy mit üzensz az olvasóknak, esetleg milyen tanácsot adnál nekik a jövőre nézve?

Nem szabad feladni és nem szabad teljesen belefásulni. Most is volt egy tüntetés és rengeteg emberről tudok, aki értesült róla, hogy lesz és csak a facebookon valami hatszázvalahány megosztás volt, de olyan emberek se jöttek el, akik amúgy is Pesten voltak. Pedig ebben a harcban, amit elkezdtünk „meghalni lehet, de elfáradni soha.” Szar a helyzet, hülyék az emberek és hülyébbek is lesznek, de ha mindenki feladja és minden értelmes ember elmegy, akkor nem marad senki, aki változtasson. Még ha mindenütt csak hülyék vannak, akkor is csinálni kell és reménykedni, hogy majd eljön megint egy olyan pillanat, egy újabb történelmi lehetőség, ami kapcsán újra lehet rendezni a sorokat és folytatni, amit elkezdtünk.

- Köszönöm a beszélgetést!

Néhány kapcsolódó korabeli cikk:

Előzetesben marad a molotov-koktél gyáros - Beol.hu

Felfüggesztett börtönbüntetést kapott a Molotov-koktél-gyáros - 24.hu

Balek vagy terrorista? Bíróság előtt a "koktélgyáros" - hetek.hu (hitgyüli szennylap)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés