Nagypénteki gondolatok
2017.04.14. 12:32
Nem élem a keresztény vallást, a mindenki számára általános dolgokon (karácsonyfa, húsvéti sonka, stb) kívül, ezért természetesen nem észosztásra készülök bejegyzésemben, csak úgymond „külsős” szemlélőként, leegyszerűsített formában ismertetem ünnepi gondolataimat.
Az Újszövetség ide vonatkozó része, általam végletekig leegyszerűsítve: adva van Jézus a „gójföldi” (galileai, Galilea jelentése: gójok - azaz a nem zsidók - földje) és adva vannak a tanítványai, majdnem mindegyik szintén Galileából, főként halászok, de van vámszedő is. Egy zsidó van köztük, akit úgy is neveznek: Júdeai. Mint ahogy az emberek jelentős része ma is valamilyen, vagy valahonnan történő származásból eredeztethető vezetéknevet visel. Nos, ez a Júdeai (Júdás) is tanítvány volt, és semmi szokatlan nincs abban, hogy tanítvány-mester kapcsolat ide, vagy oda, 30 ezüst az nem kis pénz, ennyiért egy zsidó már lazán elárulja mesterét. Az üzletben nincs barátság. (Folytatás a belső oldalon.)
Júdás csókja - egy macedóniai kolostor freskóján
Kicsit boncolgassuk Jézus Krisztus jellemét és tevékenységét. A zsidók szeretnék őt is zsidóvá tenni, aminek nem az az oka, hogy 2000 év távlatából mégis megszerették, sokkal inkább az ezzel társuló fricska („mi van keresztények, zsidót imádtok ti is”), meg persze a Hollywoodban sem szokatlan jelenség, a minden pozitív szereplő zsidó okból kifolyólag.
Jézus életében és tevékenységében semmi zsidós nincs. Sőt, oly bűnöket követ el a „kiválasztottak” ellen, hogy azok kínhalállal büntették. Kiveri a pénzváltókat a templomból? Hogy képzeli? Szakralitást, belső megtisztulást hirdet, ahelyett, hogy fegyveres felkelést szítana a Római Birodalom ellen? Hegyen imádkozik?
Ez utóbbival kapcsolatban engedjetek meg nekem egy rövid magyarázatot. A zsidók nem keresik Jahve közelségét. Jahve az égben, az emberek a földön. Szerződést kötöttek az urukkal, megosztozva az égen és a földön. A szerződés írott szerződés, ergo (ne felejtsük, kikről beszélünk) lehetnek kiskapuk. Ilyen például az hogy: „Izrael földjén nem tarthatsz disznót.” De mi van akkor, ha anyagilag megéri? Építeni kell fából olyan disznó ólt, melyben az állat nem közvetlenül a földön, hanem 10 centivel a föld felé épített fapadlón röfög. Tehát nem Izrael földjén, hanem a felett 10 centivel. Ugyanis az nincs tiltva. Magyarán ők, ha kell jogászkodnak az istenükkel, nem az a lényeg, hogy elfogadják azt, hogy ne tartsanak disznót, amit Jahve azzal kívánt kifejezni, hogy „földjén”. Mert, miért nem tette hozzá azt, hogy 10-15-20 stb centivel a föld felett sem lehet?
Tehát szerződés. Az úr engedje őket élni a földön, ők nem mennek az égbe. A Bábeli-torony történetét valószínűleg mindenki ismeri. Az Ószövetség, mint hatalmas bűnt tálalja, hogy az emberek fel akartak menni az Úr közelségébe. Hasonlítsuk össze a gótikus templomokat a zsinagógákkal. Mózes valahányadik könyvében írva is vagyon, hogy ne építsetek magaslaton. Ezzel ellentétben Jézus a hegyen imádkozik, keresi az Úr közelségét. A zsidó vallás magyarán horizontális szemléletű, míg talán az összes többi vertikális.
(Erőss Zsolt és Kiss Péter hegymászók, néhány évvel ezelőtti tragikus halála kapcsán kezdett el foglalkoztatni ez a kérdés. Hajlott-hátú és hajlott-orrú bloggerek hülyéztek le valakit, aki idejét, pénzét, testi épségét, életét adta azért, hogy mászhasson. Bennem is megfordult, hogy miért tesz valaki ilyen őrültséget? A bloggerek és a kommentelők nagy része nem érti, ahogy én sem. De nem hülyézek le senkit, csak azért mert tud olyan érzésekről, amiről én nem. Tudja milyen érzés a magasban. A világ tetején, közel az égbolthoz. Tömény szakralitás. A Kancsendzönga, a hegycsúcs, ami az embernek elérhetetlen, de nem annak a kevésnek, aki fel is jut oda. Ők ezek a kevesek. Én nem vagyok ilyen típus, de minden tiszteletem a bátraké és azoké, akik valami kézzel nem fogható célért (ami ugye nem anyagi javadalmazás) képesek a lemondásra. Ehhez kapcsolódó végső megjegyzés: a zsidó vallásban ismeretlen fogalom a szerzetesség.)
Jézus Krisztus minden olyan dolgot „elkövetett”, ami miatt gyűlölték. Júdás ráadásul csókkal árulja el Őt. Csókkal jelzi a katonáknak a sötétben, hogy kit kell elfogni. Cinikus. De nem ez a legnagyobb cinizmus a történetben. Júdás tettét őszintén megbánva kérte Kajafást, hogy engedje el Jézust. A pénzt is vissza akarja adni, de már késő. Júdás mikor lelki gyötrelmére hivatkozott, Kajafás csak ennyit szólt: „Ez a te problémád, és nem az enyém.” Júdás felakasztotta magát. (Tehát érdemes egy "bölcs" rabbihoz tanácsért fordulni.)
Kajafás és Annás a "Jézus Krisztus Szupersztár" rockopera moziváltozatában
Jézust leköpködik, megverik, megalázzák, végül keresztre feszíttetik. A piszkos munkát Pontius Pilátus római helytartóval (a gójjal) végeztetik el. Pilátus nem akarja megölni Jézust. „Feszítsem meg a királyotokat?” „Nekünk császárunk van!” - noha gyűlölték a rómaiakat. Végül sikerül megzsarolni a helytartót: „Ha elengeded, azzal a császárnak nem tetsző cselekedetet okozol.” Magyarán megzsarolták, az elengedésnek beláthatatlan következményei lesznek Róma helyi érdekeire nézve, ami miatt természetesen – jiddis eredetű szóval élve – bemószerolják őt a császárnál. Akaratuk teljesült, a Megváltó - aki nem a zsidó felsőbbrendűség harcos megváltójaként jelent meg, mint ahogy ők várták - el lett pusztítva. A történet folytatása (feltámadás, stb) már hitbéli kérdéseket is felvett, nem kívánok foglalkozni vele.
Írásom kezdetén jeleztem, az itt leírtak egy teológiában nem jártas, vallási kérdésekkel tüzetesen nem foglalkozó személy gondolatai. Ez csak az újszövetség kiragadott részeinek egyszerű, nem hagyományos köntösbe bujtatott elmesélése. Persze „antiszemita” (erről nem tehetek, én a legjobb szándékom szerint az Újszövetségben írtakat vettem alapul), de lehet vitatkozni vele, sőt! Mások nálam nyilván sokkal jobban jártasabbak, ezért a témát mélységeiben ismerők cáfolatait is szívesen fogadom.
Jelenet a "Passió" című mozifilmből
|