Szavazás előtti útmutató
2018.04.03. 22:09
Újabb szavazáshoz érkezünk… Évek teltek el a pártokráciából való végleges kiábrándulásom óta, de mi, akik emiatt maradnánk tudatosan távol a szavazástól, annyira elenyésző kisebbséget alkotunk, hogy azt úgyse lehetne kimutatni, ettől a rendszer még ugyanúgy boldogan menne tovább a maga útján. Sajnos ezért idén is el kell menni és választani kell egy olyat, amelyik lehetőség szerint kevesebbet lop, és ad némi reményt egy esetleges jövőbeni valódi változáshoz. Bejegyzésem azonban nem arról fog szólni, hogy kire miért szavazz, hanem arról, hogy mi alapján ne! Ugyanis sokan a belső oldalról felsorolt indokok alapján választanak, szemben a józan paraszti gondolkodással.
1. „Ezek már megszedték magukat, most már nem akarna annyit lopni, de ha új jön, azok meg kezdik elölről.”
Szándékosan kezdem ezzel a legegyügyűbb suttogó propagandával, ami minden „szabad” választás előtt el- elhangzik, bár tény, hogy ma már nem annyira intenzíven, mint a kilencvenes években és a kétezres évek elején. Ugyanis az elmúlt- és az azt megelőző nyolc év folyamatos (tehát „maradtak a régiek, akik már megszedték magukat”) kormányzása is bizonyítja, hogy soha nem elég, és aki rákap a lopásra, az magától nem fogja abbahagyni. A hétköznapi életre lefordítva: beengednétek és magára hagynátok az otthonotokban azt a tolvajt, aki már bizonyította, hogy enyveskezű? Ugye nem? De megválasztani újra megválasztanátok?
Sokszor az is elhangzik, hogy „már nincs mit ellopni”, ezért ők már kényszerűségből valószínűleg elkezdenének jól kormányozni. Ostobaság, még a feltételezése is annak, hogy valaki beleesik a hatalomba, szétlopja magát, majd miután már nincs mit magánosítania „na jó, akkor most már virágoztassuk fel az országot” jelmondattal indítva elhozza a Kánaánt.
2. „Én mindig is az XY pártra szavaztam és ezután is mindig arra fogok!”
Ez az illető simán hagyja magát becsapni, neki teljesen mindegy, hogy az a párt amire és a politikusok, akikre szavaz, majd mit csinálnak, az neki majd milyen nehézségeket okoz, és a hazájával mi történik… és ő erre még büszke is. Pedig pártot választani nem ugyanaz, mint amikor házastársat, vagy focicsapatot választ az ember. Vagy vallást. A párjához és a csapatához legyen mindenki hűséges és tartson ki jóban, rosszban. De ha a párt, akire szavaztál becsap, nem azt teszi amit ígért, akkor büntesd meg és legközelebb ne szavazz rá! Veszítsen szavazót, veszítsen választást és a hazug tűnjön el a közéletből. Ideológiához lehet hűséges az ember, de mint láthatjuk a pártok elhelyezkedését, mondandóját és tetteit általában a pénzhez és a könnyen megnyerhető szavazathoz igazítják, sem mint az ideológiához. Az MSZP egyáltalán nem szocialista (már ha az úgymond dolgozó kisemberek érdekképviseletét tekintenénk szocialista ideológiának – ami nem az, de egy egyszerű szoci szavazó így gondolná), a Fidesz nem nemzeti (persze ez attól függ, hogy melyik nemzetre gondolunk), a Jobbik nem nemzeti radikális (ma már „Néppárt”….), az LMP pedig nem politizál másként (pedig elvileg arra alakult, a nevében is ezt hordozza). Mindenki nézze meg korábban választott pártjának tevékenységét, és ne vakon higgyen benne, hanem vonja le a konzekvenciákat. A vakhit csak azt eredményezi, hogy vallásos imádatának tárgya bármit megtehet, soha nem lesz elszámoltatva. Pedig a demokrácia lényege épp az volna, hogy nincsenek istenkirályok, a nép akit felemel, azt meg is büntetheti.
3. „Mennyit keresel most? Többet, mint előtte? Ezt neki köszönheted!”
Szögezzük le, hogy aki bérből és fizetésből él, az (is) a munkájáért megdolgozik. Tehát nem a kormánytól, nem a miniszterelnöktől „kap”, hanem kölcsönös beleegyezésen nyugvó szerződés értelmében a munkájáért pénzt kap cserébe. Ez akkor is így van, ha Gyurcsány Ferencnek, és akkor is ha Orbán Viktornak hívják a kormányfőt. Tehát emiatt még nem kell rájuk szavazni. Annak, hogy ha az inflációnál jobban emelkedik a fizetésed, lehet örülni, de miért kéne arra a kormányra szavazni, aki egy picit kegyesebb volt? Miből vagy biztos abban, hogy a másik nem lesz sokkal kegyesebb? Ez az egyik ok.
A másik, hogy meglehetősen önző szemléletre vall az, hogy ha én kapok, de azt látom, hogy amúgy orrba-szájba gátlástalanul lopnak, emellett a hazámnak silány a jövőképe, mindezek ne érdekeljenek, mert a lényeg az, hogy nekem is kicsit több jut a szemétdombon. Nem. A hazafiság nem abból áll, hogy mi van a zsebemben, hanem mi lesz a hazámmal.
Megvetjük az etnikumot amiatt, hogy olcsó sörért és virsliért szavaztatják őket, és a szavazatuk ugyanannyit ér, mint a miénk. De mégis, mi különbség van abban, hogy ők ezer forintért szavaznak le, míg az, aki a megnövelt fizetését hozza fel indokként, voltaképp havi néhány ezer forint miatt választ? Annyi, hogy az egyik olcsóbban megvehető szavazat, mint a másik, de mindkettő ugyanúgy megvásárolt szavazat! Aki az utcasarkon áll és 5000 forintért nyújt szexuális szolgáltatást, ugyanúgy prostitúciós tevékenységet folytat, mint aki ugyanazért havi apanázst kap.
4. „A másik is lopna, egyik se különb. Ezért nem érdemes váltani.”
Hasonló az első ponthoz azzal a különbséggel, hogy míg ott a névtelen szavazó azt feltételezi, hogy a „régiek” már nem fognak (annyit) lopni, itt erről szó sincs. A polgár pontosan tudja, hogy a jelenlegi hatalom továbbra is lopni fog, de szerinte a másik is ugyanúgy lopna. Pedig ez utóbbinál ott a feltételes mód, tehát nem tény, hanem feltételezés. (Mondjuk, ha az un. baloldal visszatéréséről van szó, a lopás feltételezése komoly tapasztalaton alapuló tény, és nem pusztán eshetőség, de ettől most tekintsünk el.) Egyszerű példával élve ez pont olyan, mint amikor áll velünk szemben két figura és mindketten a megnyerő oldalukat mutatva szeretnének a lakásunkba bejutni. Az egyiket ismerjük és tudjuk róla, hogy tolvaj, mert már meglopott minket. A másikat is ismerjük, ő még nem lopott tőlünk, igaz neki nem is adtunk még erre igazi lehetőséget. Melyiket engedjük a lakásunkba? Magam részéről azt, amelyik még nem lopott meg. A 4-es pontban gondolkodók viszont az ismert tolvajt hagynák magára az értékeikkel, bár logikus érv nincs rá, hogy miért… Mert a tolvajt ki kell hajítani, mindig, mindegyiket, színtől függetlenül egymás után, amikor csak lehetőség adódik rá. Aztán valamikor hátha lesz egy olyan, aki mindebből kiindulva (ha lopsz, kidobnak…) már nem meri és talán nem is akarja megtenni.
Hirtelen ennyi jutott eszembe, ha van még ötletetek, írjátok meg kommentben. Ne feltételezések, ne nihilizmus és ne is pillanatnyi anyagi örömök (béremelés, Erzsébet-utalvány, stb), hanem a jövőbe vetett hit, a hazafiság motiváljon az iksz behúzásánál. A XXI. századi Európa –egyelőre - csak ezt a hazafias cselekedetet követeli meg, nekünk nem vérrel-vassal kell helytállni, mint tették azt elődeink 100 évvel ezelőtt. Hajrá!
"Gyurcsánnyal megcsináljuk" - hirdeti a DK plakátja. Ha arra gondolnak, hogy ugyanúgy a lámpavasra teszik, még komolyan el is gondolkodnek azon, hogy érdemes-e rájuk szavazni... :)
|