Még június elején autókáztam Kecskemét környékén és ha már arra jártam, gondoltam egy merészet: miért ne tehetnék egy kis kitérőt Szabadszállásra? Elgurulok a laktanya előtt, és megnézem mennyit változott a város... Így is tettem. A városra igazából már nem nagyon emlékeztem. Volt a közelben egy falatozó, azt már nem találtam meg, a település központja pedig nem hagyott sok nyomot bennem akkoriban, nem is emlékeztem milyen volt, így nem volt összehasonlítási alapom. Talán még az állomást lehetett volna megnézni, főleg a falfirkákat. Ha nem volt felújítás, biztosan ott lett volna az elmúlt évtizedek bakáinak keze nyoma. De mivel én nem emlékszem arra, hogy firkáltam volna, így nem is volt mit megkeresnem, ezért ki is hagytam a vasútállomást. (Mondjuk érdekes lett volna, ha ennyi év távlatából megtalálom...) Elgurultam a laktanya előtt, majd megfordultam. Aztán arra gondoltam, miért ne mehetnék be? A kapu nyitva volt és egy portás bácsi (egy ma már nyugdíjas katonatiszt, mint utóbb kiderült) ügyelt a biztonságra. Mondtam mi célból jöttem, ő pedig annyit mondott, hogy "csak nyugodtan". És már bent is voltam. Letettem az autót és irány a "mi kis csernobilunk"...

Igen.. "Alföldi Kiképző Központ." Az volt, és abból ennyi maradt.

A természet itt is visszaveszi ami az övé... Hiába "gyalásóztunk", szedtük össze a lehulló leveleket, szinte még mielőtt az  földet ért volna. Ezt az utat is sokszor koptattam a két számmal nagyobb bakancsommal. Egyébként ha valaki társaságban, színházban, vagy bárhol úgy vezényel menetet, hogy "bal, bal, bal, jobb, bal", az valójában nem volt katona.  A menet vezénylése ugyanis így hangzott: "egy, egy, egy, kettő-egy, kettő-egy, kettő-egy...". Az "egy" jelentette a bal lábbal lépést, és ebből értelemszerűen következik, hogy a "kettő" pedig a jobb lábat. Persze az elején mindenki sokszor eltévesztette és az annyira viccesen (a rajparancsnokoknak nem volt az) nézett ki, ahogy mindenki zavartan kereste a "jó" lábát.

Sajnos már nem emlékszem arra melyik épületben is voltam. Talán ebben?

Vagy ebben...? Mögöttem - sajnos képet nem csináltam róla - volt az egyik tanterem. Ugyanis voltak tanórák is, akárcsak a suliban. Fegyverrel kapcsolatos dolgok, katona jogai, stb. Ott olvastam először, talán a bevonulásom utáni második-harmadik napon a padba vésve azt, hogy "Kopasz rüszü sok a napod, csőszájfékbe verd a f..od." :) Akkor ezen a gonoszságon nagyon lehangoldótam, ezért is jegyeztem meg ilyen pontosan. Meg talán azért, mert aztán hónapokkal később Kalocsán (Szabadszálláson csak két hónapig voltam!) az őrtoronyban már a versike hosszabb verzióját is megismerhettem, ezúttal nem az iskolapad, hanem a torony belsejébe vésve, hogy

"Kopasz rüszü nézz az égre,

földig ér a centid vége.

Azon számold ezer napod,

csőszájfékbe verd a f..od!"

De akkor már nem voltam annyira újonc, véletlenül sem fordítottam magam ellen bánatomban az AMD-t. :)

Az biztos, hogy a bejárat akkoriban nem így nézett ki... De nézzük meg az egyik épületet belülről is!

"Hama hamában" (értsd: hamar, hamarjában), azaz "mozogjon már katona!" :) A lépcsőfordulóban nem vacakol(t)unk! Kivéve ha fel kell(ett) áztatni a lépcsőn lezúduló mosószeres vízet, mert a tisztaság fontos! :) (Nem velem fordult elő, csak hallomásból ismerem azt a sztorit, amikor az "egyik öreg katona" hasonló céllal utasította a "kopaszokat", miszerint fel kell törölni a "Nicaragua- vízesést". Egyes iskolázottabb újoncok a kezdeti meglepődés után megpróbálták korrigálni, hogy biztos a Niagara- vízesésre gondolt, de hamar le lettek ugatva, mert egy öreg mindent jobban tud és sohasem tévedhet.)

Barátságos folyosó... "Első század harmadik szakasz SORAKOZÓ!!! áááá nem jóóó, oszolj és kezdjük újra, amíg nem megy rendesen."

A vízesblokk... Mindig alaposan ki volt takarítva, nálunk kvázi ennek takarításával tudtak csak "büntetni", de igazából emiatt is mindig, minden patent volt a fürdőben. Nem volt soha így elhanyagolva.

Úgy látom ezen se mostanában néztek édzsbíjót a katonák.

Nos, hát igen... Elég sokat gondoltunk ott erre. :)

Az ebédlő, és előtte a padok. Itt vártuk meg egymást. A mi időnkben már volt idő enni, és nem szórakoztak azzal, mint régen, hogy mondjuk 5 perced van rá. A dohányosoknak ebédidőben "veszélyes" volt itt bagózniuk (mondjuk máshol meg nem lehetett), ugyanis az itt bóklászó öreg katonáknak valahogy épp sosem volt cigijük és ilyenkor a "fiataloktól" (akik persze sokszor évekkel öregebbek voltak, ahogy régi bejegyzéseimben már írtam) lejmoltak. Ezt az élelmesebbje úgy oldotta meg, hogy két dobozt is tartott magánál. Az egyiben volt a rendes mennyiség, a másikban csak egy szál. És ha valaki kunyerált, akkor azt a dobozt vette elő azzal, hogy "nekem is már csak egy szál cigim van", amit általában már az öregek sem kértek el. (Az öregnek ugyanis elég volt egy másik dohányzó újonchoz mennie, mivel a többség ezt a trükköt nem ismerte.)

Az ebédlőben gyakran elhangzott a "dicsőséges februári állománynak (ahány napjuk volt hátra a leszerelésig, mondjuk:) száztizenkettő...(februáriak egyszerre: ÚGY VAAAN), augusztusnak (ezek voltunk mi) kétezer... megint a februáriak egyszerre: ÚGY VAAAN)!" És így biztosan jobb étvággyal ettek. :)

Az alakulótér, ahol letettük az esküt! Rá se lehet ismerni... De talán ezek a régi fotók segítenek:

Valamelyik családtagom szinte ugyanabból a szögből fotózott, ahonnan évekkel később én is.

Menetelés az eskütétel ceremóniája után. A kép bal oldalán a korábbi bejegyzésekben is említett, a Mónika- showban is megforduló keményvállapos őrvezető, akit a kopaszok közül sokan "robbantottszájúnak" neveztek a háta mögött. (Balesetből eredő hegek voltak rajta.)

Tartani kellett a lépést... A háttérben jól kivehető a páncélos díszlet. A kép innen nézve szélső sorában, elölről számolva negyedik baka pedig maga a szerző. :) (Szabadszálláson még AK gépkarabélyunk volt, később cserélték AMD-kre.)

Mintha még nem múlt volna el teljesen... Talán egy gombnyomással ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét, ha csak egy napra is. Vajon mi játszódna le bennem egy ilyen napon? Nagyon szívesen kipróbálnám. Egy napra. Vagy egy hétre. De nem többre. :)

Mit is írhatnék erre...? Talán csak azt, hogy a szépség a romokban is utat tör magának. Köszönöm a figyelmet!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés