Egy éven belül sokszor van holokauszt emléknap. Nemzetközi, hazai, Wallenberg, stb. Ilyenkor a pártok, egyházak, „civil” szervezetek versenyt futva rajongják körül a zsidóságot, természetesen bűnbocsánatért esedezve, bár megbocsátást ezidáig még egyszer sem kaptak. (Korábban írtam egy bejegyzést arról, hogy jó lenne már eldönteni, hogy megbocsánatak-e vagy sem.  Ha nem, akkor nagyon sajnáljuk, ha igen, akkor hurrá, de mindkét esetben be lehet fejezni a bocsánatkérést. Csak a hülyegyerekek várják el folyton, hogy mindig kérjenek tőlük bocsánatot, a felnőttek csak egyszer.)

Nem emlékszem arra, hogy az elmúlt években, június 4-e kapcsán a zsidó szervezetek hasonló támogatásról, sorsközösségről szóló nyilatkozatot adtak-e már ki a magyarság felé. Talán a 100. évforduló megfelelően kerek arra, hogy most idén ez mégis megtörténjen. Szerintetek sor kerül rá?

De nem olyanra gondolok, hogy „a magyarság múltban elkövetett hibái vezettek Trianonhoz”, „az Európai Unióban leomlottak a határok és most már mindenki boldog”, „a múlton való rágódás helyett, a jövőbe kell tekinteni, a szomszéd államokkal karöltve” (mondjuk „küzdeni a kirekesztés ellen” , csak hogy fokozzam), stb. Hanem amilyet ők várnak el tőlünk, minden alkalommal. Felelősségvállalást!

Felelősséget vállalnak-e Kun (Kohn) Béláért és a Tanácsköztársaságért? A Károlyi- kormány gyalázatáért. (Emlékezzünk Franchet d'Espérey tábornok szavaira Belgrádban: Etes vous juifs? Je ne vous croyais pas descendu aussi bas! Azaz: „Önök zsidók? Nem hittem, hogy ilyen mélyre süllyednek.” A francia tábornok az ezeréves Magyar Királyság küldötteit várta tábornoki díszegyenruhájában, mire megjelentek Károlyiék, teniszpólóban, térdharisnyában.) Linder Béla („Nem akarok katonát látni” !!!) hadügy(!!)miniszterért… A frontkatonáknak papírtalpú bakancsokat gyártó hadiszállítókért…

Tehát őseik hibáit beismerve, még ha nevükben bocsánatot nem is kérve.

Tudom. Teljesen esélytelennek tűnik, de majd holnap kiderül.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés