| hírek, publicisztikák : Treszka, Brazil és a többiek. Ma 10 esztendeje, hogy leszereltem (képekkel végleges formában) |
Treszka, Brazil és a többiek. Ma 10 esztendeje, hogy leszereltem (képekkel végleges formában)
VT 2008.04.30. 19:32
 Kicsit (nagyon) el vagyok maradva katonaságom történetével. Olyannyira, hogy ma már a leszerelésem 10. évfordulóját ünneplem. (Nagy ünnepre azért nem kell gondolni, de lehet ma megyek iddogálni kicsit és ennek ünnepi keretet adok :-) ) Kattints a tovább gombra és ismerkedj meg a honvédség 1997-98 augusztusi állományának hírességeivel (többen ugyanis fel-fel bukkantak a médiában azóta.
Korábbi katonasztorimat ott fejeztem be, hogy Kalocsára kerültünk. Kalocsa egy nagy lélegzetvétel volt Szabadszálláshoz képest. Békéscsabához viszonyítva kisváros, de Szabadszálláshoz képest metropolisz. Az utcán lányok sétáltak!! Megdöbbentő volt. A laktanya igénytelensége sem számított mivel ha nem voltam szolgálatban, bármikor ki tudtam menni a városba. A tisztálkodás megoldatlanságát azzal ellensúlyoztam, hogy minden másnap uszodába mentem, majd utána vacsi egy olcsó étteremben. El nem tudom hinni, hogy sorálományosként mégis hogyan volt mindig pénzem miközben társaim többsége állandóan kunyerált.
Laktanya főbejárat Kalocsán 2004-ben
Törzsszázadban voltam és állandóan őrséget adtam. Aki nem volt katona úgy képzeli, hogy az éjjeli őrség egy kegyetlen dolog. Pedig nem az csak jó torony kell hozzá megfelelő fűtéssel. A jó torony azt jelenti, hogy nyugodtan lehessen aludni benne. Nyilvánvalóan nem úgy mint egy franciaágyban, de azért gyorsabban telt az idő ha hirtelen azt vetted észre, hogy pirkad és jön a váltás pedig "alig 10 perce jöttél fel". Később felvitte az Isten a dolgomat, őrvezetőként majd tizedesként felvezetői és őrparancsnoki tisztséget láttam el és mindig vigyáztam arra, hogy a toronyőrök ne bukjanak le szundikálás közben. Egyszer nem sikerült de akkor olyan idétlen volt a srác, hogy a telefonos figyelmeztetésem ellenére visszaaludt és az ÜTI egy toronybarúgással ébresztette fel. 30 napot pihent utána a Petőfi laktanyában, amit egykor futkosónak hívtak. (Nem képzavar amit írtam! 1998-ban már nem futkorásztak, hanem a büntetési időt inkább alvással töltötték.)
Tizedesként az őrszoba előtt 1998-ban
Ex-barátnőm és az őrtorony ahol anno az első őrséget adtam. A kép 2004--ben készült
Egyesekben ha egy viszonylag zárt közösségről hallanak felmerülhet a kérdés, hogy „bent” milyenek az etnikai arányok. Nos ez a Magyar Honvédség esetében változó volt. Ha nem volt szerencséd bekerülhettél egy full-ork laktanyába mondjuk Nagykanizsán vagy Zalaegerszegen. Kalocsa ebben a tekintetben sem volt vészes. (Persze tudom, nem ők a hibásak hanem a társadalom és előítéletes vagyok mert ők is ugyanolyan emberek még ha ritkábban fürdenek is bla-bla-bla…) Szabadszállástól Kalocsáig csak egy cigógyanús srác kísért végig őt Treszka Zsoltnak hívták és Szabolcs megyéből jött. Szabadszálláson ő volt az egyetlen barna, talán ez köthető ahhoz is, hogy a században mindenkinek legalább érettségizettnek kellett lennie. Treszkának is volt bár mikor a körlettársai megkérdezték, hogy melyik középiskolába járt nem tudta a pontos nevét megmondani… Kalocsán is szerette az életet, többek közt imádott csocsózni. De hogy-hogy nem mindig éppen ezres volt nála amit nem akart felváltani (asszem 20-assal működött a gép) ezért mindig a csapattársa fizetett amit egy idő után a többség megunt és senki nem akart Treszkával lenni. Azt, hogy Treszkát ork-kategóriába soroljam (elhatárolódom magamtól a csúnya megkülönböztetés miatt) az tette biztossá, hogy alegység-ügyeletesként Csóré Béla muzsikát bömböltetett a folyosón, a kölcsönkért kétkazettás magnóján.
Kalocsán öregem volt egy László nevezetű beás is aki bár verekedős típus volt, bent nem fitogtatta az erejét, inkább igyekezett méltóságteljesen lassú lenni. És iszonyatosan büdös. El nem tudom képzelni, hogy bírták ki a körlettársai. Az őrszolgálat alatt a pihenőszobában László (ez a vezetékneve a kereszteneve már nem ugrik be) mindig egyedül aludt mert mellette képtelenség volt 2 percnél tovább tartózkodni. Bár tudta, hogy nem kedvelem a származását (azóta természetesen ez már nincs így ugyebár) mégse böszméskedett soha, sőt valahol kedvelt is, mindig NATO-nak szólított, ami egyszer egy NATO ellenes észosztásom után ragadt rám.
Kalocsán egyetlen augusztusi vonulású C társam volt, aki szintén verejték termelési problémákkal küszködött bár ő erről ritkán vett tudomást, ugyanis önszántából kb. 2 hetente fürdött meg és mindig ruhában, bakancsban aludt. Néha csapatostul be kellett segíteni neki ami nem volt nehéz mert úgy 140-145 centi körüli lehetett. Hegedűsnek hívták, Tápióbicskén lakott és marhára büszke volt arra, hogy ő OC ami oláhcigányt jelentett. Ha László a közelében volt mindig ezt hangoztatta. Nem mellékesen imádott hazudozni, sajnos ez a cikk kevés ahhoz, hogy az összes hazugságát leírjam. Mindenesetre csak egy milla hiányzott neki egy 20 milliós Ferrarihoz (gondolom aztán a zsoldjából összeszedte a hiányzó összeget), leütéses rablásért sitten volt (én ezt fordítva inkább elhallgatnám, ő meg ilyeneket hazudozik) amúgy minden nőt megb…ott, mert hogy a lányok imádják a cigányokat mert tüzesek. Mondjuk azt, hogy tüzesek én úgy tudom, hogy a nőkre szokták mondani nem a férfiakra. Írni úgy-ahogy tudott, a betűket nagyjából ismerte de már egymás mögé tenni nem bírta őket úgy, hogy abból értelmes mondat legyen. Ez halál komoly, régebben megjegyeztem milyen mondatokat és neveket faragott de sajnos a 10 év az mégis csak 10 év… Az biztos, hogy azóta ő is analfabéta lett. Azért ő igyekezett magát okosnak beállítani és hatalmas elánnal bizonygatta, hogy a játszma szót nem egy hanem két c-vel kell írni. És egyszer leküldték a raktárba 10 centi kondensz csíkért….ő meg természetesen lement.
Vidák nevű cigó a kopaszom volt. Igazi fekete gyerek a putrisorról. Nah a liberális jogvédők most figyeljenek: Vidák rendes gyerek volt. Rendszeresen fürdött és semmi gond nem volt vele. Kérdés mi lett volna, ha többen vannak de ezt most hagyjuk. Nekem általában púderezett, gondolom mert a tisztese voltam, de mindegy. Csináltunk közösen cigány-magyar szótárt, onnan tudom, hogy a kúráftyo mízs az ba..om a p..nát jelent. 17-18 éves volt és szerelmes volt a volt osztálytársába a Zsófiba. Zsófi nevét írogatta a füzetébe nagy golyóstollal rajzolt szívekkel. Csak hát Zsófi már másé. Szomorúan mondta, hogy nincs esélye, mert már a Zsófinak családja (értsd gyereke) is van. Ezen (akkor még) meglepődtem. Már van gyereke? Mire Vidák folytatta: már három is…
Egyszer megjegyezte: Tamás nem vagy te megbarátkozva a bőrszínemmel. Mire én azt válaszoltam neki: Vidák felőlem te lehetsz akár piros is a cigányokat akkor is utálom. Nem a bőrszíneddel, hanem a fajtáddal van bajom. Persze harag nem volt. Azóta természetesen már nem vagyok ilyen szemét rasszista és remélem megbocsátott nekem. (bla bla bla)
Amúgy tusolásnál vettem észre, hogy kolosszálisan hatalmas szerszáma van. Ott bizony nekem volt kisebbségi érzésem. :)
Az imént Hegedűsnél azt írtam, hogy egy C augusztusi vonulású társam volt. Nos ezt módosítom ugyanis Kovács Miklós alias Brazil is augusztusi volt, róla pár sorral lentebb a „médiasztárok” közt mesélek. (megj: Brazil és Hegedűs bár ők is augusztusi vonulásúak voltak, azonban Szabadszálláson nem egy században voltunk. Csak Treszka volt végig a „közelemben”)
Bakatársak a médiában
Nem sok ilyen fazon volt. A legmesszebbig Antal Zsolt vitte aki jelenleg ha jól tudom a Századvég Alapítvány Politikai Műhelyének vezetője. Magyar médiahelyzet címmel könyvet is írt, valamint társszerzője a Médiabefolyásolási technikák kislexiona című kötetnek. Ez utóbbi műben szerzőtársa Kubinyi Tamás aki lehetséges, hogy szintén a surranótársunk volt mert volt ilyen nevű srác a században de rá már nem emlékszem így őt már beazonosítani nem tudom. Antalra is csak azért emlékszem, mert köztudott volt róla, hogy fideszes párttag és a szabad hétvégéit mindig pártkikérők útján próbálta biztosítani. Ez általában sikerült is neki. Nem beszéltem vele túl gyakran, de arra emlékszem, hogy egyszer egy „vagy megy haza a század vagy nem” szerű kétes helyzetben annyira idegbeteg volt, hogy vörösre izzadta magát annak gondolatára, hogy hétvégére nem mehet haza. Nem volt szimpatikus megmondom őszintén. Aztán a televízióban többször is láttam, először az -a akkoriban még létező- „A Hét”-ben. Lovas István több publicisztikájában írta le szánalmas, tutyimutyi, megélhetési bohócnak. Lehet van benne igazság.
Antal Zsolt egyik kötete
Tutyimutyiság ide vagy oda mégis Antal Zsolt volt az aki azért büszke lehet a médiaszerepléseire. Brazilról ez például már nem mondtható el, bár mint tudjuk az ő köreikben a jó és a rossz fogalma nem feltétlenül egyezik meg a társadalom többségének álláspontjával. Brazilt az akkor még működő Kriminális műsorban láttam viszont. A hangjára lettem figyelmes majd megnéztem az arcát és –miután gyorsan betettem egy azóta elkeveredett videókazit- immár 100%-ig biztos voltam abban, hogy ő az. Annyira kancsal volt, hogy olyat azóta sem láttam. Története sem szép. Agyonvert az utcán egy pasit. Csak az ő elmondására hagyatkozhattunk: "Telefonáltam a fülkében, odajött hozzám egy pasas, hogy azonnal adjam át neki a kagylót. Én udvariasan mondta, hogy majd ha befejeztem, mire ő: mit képzelsz magadról büdös cigány (tehát az áldozat magyar volt ezek szerint) szétverem a pofád. Én ismét szóltam neki, hogy várjon türelemmel mire nekem esett én meg adtam neki egy pofont.” Riporter: „Egy pofontól miért halt volna meg?” Brazil vigyorogva: „Nem tudom ezt tőle kéne megkérdezni. Beverhette a fejét a betonba.” Riporter: „És most mi lesz magával? Megérte?” Brazil (vállat rántva, vigyorogva és a szokásos cinizmusán): „ Hát most kinéz száz év a Bastilleba...” Ennek ennyi egy emberélet és ennyire értékes a saját szabadsága. Amúgy nem velünk szerelt mivel 6 hónapot kapott (ennek egy részét a Csillagban töltötte) azért mert részegen leütötte a belszolgálatot. Megúszta volna két hónap Petőfi laktanyával azonban az ügyvédje fellebbezett. Remélem sikeres pályafutása volt az ügyvéd úrnak később is. Amúgy ő is László effektus volt azaz bár tudta, hogy nem szeretem őket velem sosem volt bunkó, szerintem kedvelt is.
Egyszer a „Vidám park” nevű kocsmában megverték a helyi skinheadek. Gyengélkedőn is volt pár napig. Miután kijött a fején még mindig látszódtak az acélbetétek nyomai. A tiszt kérdezte tőle: „Brazil rendben vagy?” Brazil: „Rendben vagyok főhadnagy úr bár még mindig úgy érzem mintha száz BTR zakatolna át az agyamon.” :)
Előfordult olyan is, hogy leőrmesterezte az őrnagyot, de a sort még hosszan folytathatnám.
Végezetül álljon itt egy bejegyzés még tavalyi évről amikor is csak ígértem a folytatást aztán b..tam meg is valósítani. Ebben is egy szabadszállási médiasztár szerepel akit a véletlenfolytán egy általam soha nem nézett és letagadott műsorban fedeztem fel. :)
2007. november 15.
Mostanában szokásos lazuló programom az, hogy ha öt óra körül hazaérek, bekapcsolom a számítógépet és a tévét, leülök a gép elé és a tévé kulturális műsorokat hallgatom közben, aztán ha valami érdekeset hallok a figyelmem is elfordítom a monitor elől. Ezek a kulturális műsorok az RTL klub műsorai a Balázs és a Mónika Show. A mai napon ismerős hangra lettem figyelmes… Először azt hittem csabai srác a Balázs Show önjelölt önalázója, de nem. Egy rég látott arc még Szabadszállásról. A nevére nem emlékszem, de nem akármilyen katona volt: keményvállapos őrvezető! Azaz hivatásosként szolgált abban a rendfokozatban, amit a sorállományúak két hónap alatt elérhettek és négy hónap után túl is haladhatták azt. Ez így is történt ezért sok becsülete nem volt szegénynek, bár az abszolút újoncoknak (voltam ilyen én is) még el tudta magát adni a dumájával. Nos ő volt a Balázs Show vendége. A hangja alapján figyeltem fel rá, és bár rövidre vágatta a haját, meg lehetett ismerni arról, hogy az arcán a szája környékén baleset nyomai láthatóak. Ezért nevezték egyesek „Robbantottszájúnak”. Robbantottszájú őrvezető is bekerült ezáltal a halhatatlanok listájába, lévén médiaszereplővé vált akárcsak Antal Zsolt vagy mondjuk a Brazil. (Sámson surranótársamat azonnal felhívtam mikor ment az adás és ő is megerősítette, hogy ugyanarról beszélek) A „mintakatona” sztorija az volt, hogy egyedül nevelte 3 gyermekét mivel a felesége otthagyta őket és a Dunántúlra költözött. Nem is akar hallani róluk. Mikor bejött a csaj és megtudta, hogy a fal mögött „majdnem Zsukov” ül egyszerűen felállt és kisétált a műsorból. Így kb. az jött le, hogy milyen szerencsétlen ő és milyen szívtelen a csaj. Kicsit tényleg megsajnáltam. Aztán néhány nap múlva megtudtam, hogy van egy szabadszállási kollégám aki a kecskeméti hivatalban dolgozik. Rákérdeztem az őrvezetőre és mondta, hogy tudja kiről van szó és egy szarházi a gyerek. A feleségét ütötte verte (hiába a katonának kell a harc ugye) a gyerekeivel meg nem foglalkozik, hanem az anyjáék nevelik őket.
És akkor hát -most már tényleg- búcsúzóul egy sztori a Robbantottszájúval: Egy haverommal Galambos Tibivel sörözgettünk az egyik vendéglő teraszán. Meglátott minket az őrvezér és csatlakozott. Már az elején is volt olyan érzésem mintha kopasz bakákat keresne akikhez lehet társulni aztán meghívatni magát és megmutatni ki is ő valójában. Nos elkezdte mesélni, hogy a Dömény (aki akkor ezredesi rendfokozattal a laktanya atyaistene = parancsnoka volt) az neki le van kötelezve mert szerzet neki felvarrót (bizony ám!) és bármit megtenne neki, na meg az apja poltiszt (gy.k. politikai tiszt. A komcsi rendszerben a poltisztek nem katonák hanem pártemberek voltak, a harcászathoz nem értettek, de jelentgetni és segget nyalni tudtak) volt és tőle mindenki rettegett a laktanyában. Nos "elnyerte" a szimpátiámat hamar. Szóval ment a sörözgetés és Tibivel ettünk egy adag sajtos spagettit is. Mikor a poharam kiürült megkérdeztem a majdnem tábornok urat is, hogy iszik-e egy korsóval? Mire ő: elfogadom, de inkább egy sajtos tésztát ennék. Kicsit meghökkentem ezen a bunkó válaszon. Nehogy már én etesselek. Bocs de sajtos tésztára nem hívlak meg. Elfogadta és nem haragudott rám. Bizony így ment ez akkoriban…
VÉGE
Leszerelő póló szemből nézve és "eredeti" bocskai sapka
Leszerelő póló hátulról nézve
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum