Szinte napra pontosan 20 éve játszottunk először tétmeccset Sopronban az első osztályban. Azóta Sopronban is sok minden megváltozott. Egyrészről a stadion, mely nem éppen NB1-s szintű volt akkor (a mai nézőszámokhoz persze tökéletesen elegendő lenne), de mára már nemzeközi szintnek is tökéletesen megfelelő formát kapott. A stadionnál lényegesebb, hogy most hétvégén nem azzal a Sopronnal játszunk, akikkel 20 évvel ezelőtt, mert az a Soproni LC volt (teljes szponzori nevén: EMDSZ- Soproni LC) piros- fehér színekkel, míg most a Soproni Vasutas Se (szponzori nevén SVSE - GYSEV) lila- fehér színű csapat vendégei leszünk. A soproni ultrákat általában nem zavarja, hogy éppen milyen színű a csapatuk, az akkoriban alakult City Boys például a neonzöld- fekete színösszeállítást vallotta magáénak, saját elmondásuk szerint a függetlenségük jeleként. Érdekes hozzállás, hogy egy ultra függetleníti magát a saját csapatától, de mindegy. Szerintem inkább az lehetett a zöld alapú drapi története, hogy az egyik srác ilyen színű vászonhoz jutott hozzá és ők ezzel "kezdtek valamit". Akkoriban általában így születtek a hosszabb- rövidebb életű csoportok. 

A 20 évvel ezelőtti meccsen vendégdrukkerek is voltak, elmondásuk szerint a hazai közönség nagyon "falusi" volt, látszott rajtuk, hogy sokaknak ez az első idénye, mivel nem volt igazi múltjuk meccsre járás és szurkolás terén, mint mondjuk azoknak a városoknak, ahol évek óta stabil elsőosztályú csapat működött. Míg NB2-ben Sopronban ezren jártak meccsre, NB 1-re ez tízezerré bővült, tehát kilencezer "új fanatikus" lett hirtelen, annak összes szánnivaló negatívumával együtt.