Ugyan a hétvégén egy másik szomszédmegye Sz kezdőbetűs székhelyének csapata (gy.k.: Szolnok) látogat városunkba, velük azonban soha nem találkoztunk az első osztályban, így retró videó sem állhat rendelkezésre. Van viszont Szeged! Fura aktualitását adhatja ennek a videónak, hogy mostanság (szurkolói szempontból) velük is bármikor találkozhatunk. :)

Csaba- Szeged a Kórház utcában 1991 tavaszán. Szokásos pénztárszalag eső, szokásos szurkolás, továbbá vendégszurkolók a kamera szemszögéből nézve a bal oldalon, de nem az akkori vendégszektorban, hanem valamivel közelebb a táborhoz. Rendezők, vagy rendőrök a lelátón nincsenek. Meccs végeztével a csabaiak meg is látogatják őket, megy a verbális inzultus, a vendégeken látszik, hogy meg vannak ijedve. Egy hosszú hajú srác tűnik egyfajta vezéregyéniségnek, ő próbálja kezelni a szituációt: "srácok megértjük mit éreztek át, mi is ugyanezt éreztük múlt héten a Veszprém ellen..". A hazaiaknál azonban az adrenalin a magasban, a szemek vérben forognak, öklök ütésre kész állapotban várják, hogy végre elpattanjon az a bizonyos szikra... ja bocs, ez a stílus és nyelvezet már le van védve valaki által.  Szóval, ott folytatom, hogy a srác válaszként valami "szét lesz baszva a fejed, geci"-hez hasonlót kapott, így a békülékenyebb kezdeményezés itt nagyjából be is fejeződött. A történet azonban nem.

A vendégek vonattal jöttek, ezért cél a vasútállomás. Az állomás tele súlyos arcokkal, Beles, Csemege, ők ugyan meccsre nem járnak, de a nevük egy gyerek (mint én) számára a pályaudvarok környékén ugyanazt a rettenetet jelentette, mint mondjuk egy újpesti számára Hypós Feri neve a Simon Sörözőnél, a kilencvenes évek derekán. Úgy emlékszem mintha ezek a Belesék is vadásztak volna a rejtőzködő szegediekre, de végül nem ők bukkantak rájuk. 

M.T. aki akkor a tábor egyik arca volt és marhára felnéztünk rá, pedig csak néhány évvel volt idősebb nálunk. Én 14 voltam... Persze most is felnézek rá (hátha véletlenül ő is olvas ), ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy milyen fiatal volt a tettrekész átlagéletkor akkoriban nálunk és úgy általában máshol is. M.T. kiszúrta a szegedieket, kiosztott egy (két- három?) fülest és elvette a dobjukat. A történetnek itt lenne vége, azonban még csak itt kezdődött. Néhány hónappal később, október tájékán (NB  2-es Salgótarján elleni meccs másnapján) néhányan elkísértük a férfi kézicsapatot Szegedre. Ezt a sanszot a hazaiak sem hagyták ki. Ők is megjelentek, rendőr természetesen sehol, max. pár nyugdíjas rendező. Többen vannak, elszántak, ütni nem ütnek, igazából csak a dobot akarják. Kimondottan a dobra mennek rá, rigmusuk szinte minden esetben: "viszsa a dobot" és addig nem mennek el amíg nem kapják meg. V. Matyi volt akkoriban a tábor dobosa, ő a sajátját rejtegeti, de a végén kiszúrják. Megkapja a maga öklösét és az ő dobja attól a pillanattól fogva szegedi tulajdonba kerül. (Megjegyzendő, hogy V. Matyi dobja már nagyon viseltes volt, hangot alig adott ki, a borítás már szét volt verve. A szegediek dobja nagyobb és sokkal jobb állapotú volt, tehát a "csere" minőségi csere volt, arra viszont már nem emlékszem, hogy a szegediek dobja volt-e használva a későbbi meccseken, de szerintem igen...)

Néhány héttel később 1991. november 16-án NB2-es derbin fogadtuk őket a Kórház utcában. 5000 néző, NB 1-es hangulat, petárdák, pénztárszalagok, vendégek szidása stb. Nyolc bátor vendégdrukker jelent meg, a tornacsarnok felőli kapu mögé telepedtek le, kitettek egy kék-fehér-fekete drapit. A bátor jelzőt, egyáltalán nem gúnyosnak szántam, mert rendőrök bár voltak a meccsen, de ők ilyenekre kurvára nem voltak felkészülve, a futópálya salakon felállított padon ültek és nézték a meccset. Azért is írtam bátrakat, mert többjüket konkrétan fel lehetett ismerni, tehát ők voltak azok, akik kézimeccsre kijöttek és ennek ellenére, a harag biztos tudatában bevállalták a nyolc fős túrát és nem rejtőzködtek! Bár akkoriban ez senkit nem érdekelt, de ma már ezért maximális tisztelet járna nekik. Szünetben a "nagyok" meglátogatták őket, elvették a drapijukat és kizavarták őket a stadionból. A tavaszi visszavágóra kb 100-an utaztunk, létszámfölényben voltunk (csapatunk feljutásra állt), az elvett drapit K.G visszaadta a szegedieknek, pusztán azon okból, hogy nekünk arra nincs szükségünk, ha gondunk van egymással, azt zsákmányolás nélkül is le lehet rendezni. Pedig így utólag belegondolva, milyen jókat lehetett volna pózolni a drapival és hány újságnak el lehetett volna küldeni... Sőt, ha még facebook is lett volna...  

Feljutásunkat követően focimeccsen egy jó darabig nem találkoztunk, leszámítva azokat a Fradi meccseket, amikor ők is megjelentek a vendégben. Kézimeccsen idegenben mi inkább a lányokat, ők inkább a fiúkat követték, ezért mi női meccsen, ők a férfiak összecsapásán töltötték meg a csarnokok vendégszektorát.

A hosszúra nyúlt visszaemlékezések után, íme a Békéscsaba - Szeged meccs összefoglalója az 1990/91-es idényből (a videó alatt újabb sztorik, ha valaki még nem unja):

A vasárnapi koncerten összefutottam M.T. barátommal és említettem neki, hogy szerepel a régi "dobos" sztori a cikkben. Természetesen jól emlékeztem a dolgokra, a történetet ő is megerősítette és ha már történeteknél járok, megosztott velem egy régi - új sztorit. 26 évvel ezelőtt 13 éves korában a Luther utcában lévő Lipták kocsma előtt (ma már Zöld Elefánt) elkapta őt egy csabai fradista, a neve ... Sajnos a nevére nem emlékszem, mert amikor ezt mesélte már volt bennem két-három fanta narancs, de azt hiszem T. tudta az illető nevét. Egy csabai fradista volt, akkor kb 25 éves, T. beszólt neki, hogy csabai létére nem szégyenli magát, hogy köcsög módjára a fradinak szurkol, amiért a faszi bevert neki. Akkor T megmondta neki, hogy "fordul még a kocka, leszek én még erősebb nálad". Egyszer- kétszer látta utána a városban, de akkor még nem fordult meg az a bizonyos kocka, viszont 15 éve hiába keresi, nincs semmi... Aztán most pár hete MÁV - Jamina derby a Csányi utcán, 3-0-ás MÁV vereség, öregfiúk meccs stb., közben feltűnik egy rég nem látott arc. T. 26 éve várta a pillanatot, ami most eljött! Odaugrott elé és mint tigris aki évek óta vadássza a zergét: "Emlékszel még rám te köcsög? Ezt csak azért kapod, hogy tudd: én nem felejtek!" A többit az olvasó fantáziájára bízom.  

M.T-vel való beszélgetésem során újabb emlék Szegeddel kapcsolatban: férfi kézimeccs idegenben, előtte már üzentek, hogy ki leszünk filézve, ezért vagy kurva sokan menjünk, vagy senki. Egy busz leszervezve, én is a fanatikusok között vagyok. Jóval kevesebben vagyunk, mint illene és kellene. A buszos nem vállalja be a túrát - anyagilag nem jön ki belőle, ezért meccs helyett megyünk haza. Utólag megtudtuk, hogy néhányan (úgy tudom köztük az egyik olvasóm V.I. és Csutak is ott volt - ez utóbbiban biztos vagyok mert anno ő mesél erről) ott voltak közülünk, ment is a szidás ezerrel. Kettős rangadó volt, tehát a női és a férfi csapatuk egymás után játszott, a lányaik a Lokival és voltak lokisták is. Ment is a barátkozás, a közös ellenség az Előre volt. Nos ezzel kapcsolatban csak azt szerettem volna megemlíteni, hogy a végül el nem induló buszra várakozók között M.T. is ott volt, egy gondosan becsomagolt fejű fejszével...

De ha már eszközök... Egyik téli férfi kézimeccs után, a Bajza utcán követtük a szegedi masszát, úgy emlékszem, mintha egy roham is lett volna, részükről némi futással. Marha sok rendőr volt, ezért kontakt nem történt. Később az egyik szegedi arc mesélte, hogy ha eljutnak a buszig és mi is utánuk mentünk volna, szarul járunk, mert a busz tele volt ütőkkel és egyéb szúró- vágó eszközökkel.

Ha van érdeklődés, még lehet folytatás, ha nem itt ezt a témát lezárom. :) Békéscsaba - Szeged sztoriról jó kis összeállítás K blogján: itt.

 FRISSÍTÉS!

Életképek az 1994 januári Békéscsaba - Szeged férfi kézimeccsről: