Már biztosan nagyon vártátok ezt az összefoglalót. Amikor a rossz emlékű 1991-es tavaszról teszek fel meccset, olyankor nem felejtem el megírni, hogy az egész tavaszi idényben mindössze egyszer sikerült győzni. Hát most megkapjátok. :)

Emlékszem, hogy alig vártam már, hogy a hosszú téli szünet után végre kezdődjön a bajnokság. Borongós télvégi idő, ramaty pálya, de a B-Középnek volt valami utánozhatatlan rezgése, már a szurkolás lehetőségének gondolata is izgalomba hozott. Amikor 14 éves gyerekként ott állhattam középtájon a legfelsőbb szektorban, az valami utánozhattalan és különleges érzés volt. A gyomrom görcsben, a levegőben érződött a frissen robbant pedárda szaga érződött (nem kell valami nagy hacacáréra gondolni, kettőnél több pedárda nem durrant egy meccsen és azt is nagyon figyelték a tányérsapkás rendőrök. A korlátlan pedárda dömping az NB2-es Szeged elleni meccsen kezdődött és 2-3 évig tartott.) és alig vártam már a kezdő sípszót. Elő nem fordulhatott olyan, hogy ne legyek a helyemen a csapatok bevonuláskor és az azt kísérő pénztárgépszalag esőről. Ezzel szemben manapság alig esik meg, hogy a kezdő sípszónál ne legyen még egy fél üveg söröm, amit az Üvegházban még kényelmesen elfogyasztok, mielőtt elindulok. 

Az összefoglaló végén mutatják az ünneplő tábort. Emlékszem, hogy videóra vettem az összefoglalót és természetesen megtaláltam magam. Sajnos ez ma már nem sikerült, a minőség is gyengébb, már én se emlékszem hol álltam és talán a fizimiskám is változott egy kicsit azóta.

Bokros Janira (róla bővebben itt olvashatsz) is emlékszem, valamiért azóta sem tudom elfelejteni, hogy akkor egy lila szalagot kötött a fejére hajpánt (?) gyanánt. Vele kétszer is találkoztam az elmúlt időszakban, kicsit Notesz Lacisra vette a figurát. Meglát, köszön és kérdés nélkül kiabálja utánam, hogy mikor lesz kézimeccs és kivel játszunk.