Fogalmam sincs mikor nyerhettünk utoljára Zalaegerszegen. Mondjuk ők se sűrűn nyernek nálunk. 1994-ben a moszkvai ("kamisini") tragi-turné (meccsekről linkek valahol az archívumban) után közvetlenül utaztunk - jellemző módon- a lehető legmesszebbre. Ettől függetlenül simán nyerhettünk volna, ha Drjacsa Dragan nevű szerb kapusunk nem ... most mondjam? Mindenki nézze meg az egerszegi egyenlítő gólt, aztán alkosson véleményt.

Drjacsa Dragan nem sok időt töltött Csabán. Előtte a Vasasban védett, ott aztán gyorsan megszabadultak tőle. Pedig fiatalon tagja volt a Crvena Zvezda BEK győztes csapatának! 1991-ben a szerb csapat kispadján izgulta végig a döntőt, amikor tizenegyesekkel győzték le a jóval esélyesebb Olimpique Mariseilles-t. Szóval nagy tehetség volt, aztán sajnos kitört a délszláv háború. Drjacsa Belgrádban egy alvilági (?) leszámolásba keveredett, az autó amelyben utazott géppisztoly sorozatot kapott, melynek során előtték a lábát. A lába begyógyult, pszichésen azonban nem, és bár sport karrierje "rendületlenül" (az idézőjel azért indokolt, mert tevékenysége a BEK döntő helyett, a magyar NB1-re korlátozódott) haladt előre, állítólag voltak érdekes mozzanatai. Úgy tudom a magánéletben Váczi Zoli volt a nagy spanja. Ha van valakinek vannak sztorijai vele kapcsolatban, meséljen nyugodtan. Valószínűleg a bundás kabátokat sem vetette meg, erre utal(hat) a kapott gól is.

De Drjacsa még így is elmehetett volna a nándorfehérvári nénikéjébe, ha az utolsó pillanatban Kiss Jani 5 méterről eltalálja a kaput.

(Ui: a bejegyzés szerzőjének az egerszegi stadion ezideáig felderítetlen sötét folt. A videóból úgy tűnik elég sokan tették tiszteletüketr Csabáról azon az estén. Ha egy egykor jelenlévő utazó olvas, nyugodtan írjon élménybeszámolót!)

)