2014.07.21. 18:13, verestomi
A Fradi elleni 1-1 után járunk egy héttel. Ha kikapunk biztos NB II. Ami - mint írtam a Fradi meccs kapcsán - akkor egyszerűen elképzelhetetlen volt számomra. De aggódni annyira nem aggódtam, mert biztos voltam abban, hogy nyerünk. Nem azért mert olyan jók voltunk (tavasszal csak az első fordulóban nyertünk, gólt is alig rúgtunk), vagy az Újpest annyira gyenge volt (a lilák egész évben a kiesés ellen küzdöttek, kéz a kézben a Vasassal, de a végén - a kornak megfelelően - megtáltosodott mindkét fővárosi alakulat). Egyszerűen azért, mert előtte egy évvel mi tettük lehetővé nekik azt, hogy bajnokok legyenek. Ezt mikor máskor adják vissza ha nem most? Ebben az Előre serdülőben focizgató kortártársam (osztálytársam) is megerősített a szokásos laza stílusában. "Sima ügy, ez egyértelmű."
Egy gondolat erejéig tekintsünk vissza a 90-es Csaba - Újpest (akkor még Dózsa) meccsre. A bajnokság nagyon kiegyensúlyozott volt az Újpest és az MTK között. Minden rúgott golnak jelentőssége volt olyannyira, hogy a bajnokságot az Újpest azzal nyerte meg, hogy több gólt lőtt az MTK (akkor még MTK-VM) -nál, mert a gólkülönbségük (persze pontegyenlősséggel együtt) dettó ugyanaz volt! A Dózsa a Fradi elleni 3-0-ás parádé után néhány héttel jött a Kórház utcába és már lazán 3-0-ra vittek, amikor beállt a fiatal Miklya Zoli. Ha már pályán volt lőtt egy gyors gólt és csinált egy gyors tizenegyest. "Mi lesz itt?" "Ez a kis taknyos a mi zsebünkre játszik!!" Gondolhatták a nagy öregek és attól fogva nem passzoltak Miklyának, aki nyilvánvalóan nem volt beavatott. A büntetőt a kapus kezébe kellett lőni, majd gyorsan kellett kapni még egy gólt, hogy meglegyen az 1-4. Ilyen emlékek mellett egy hálás Újpestre gondoltam és így vártam az utolsó fordulót.
De nem csak az NB I-ben játszottak uccsó fordulót, hanem a Megye 1-ben is. Mégpedig városi derbit, amit én már hetekkel, talán hónapokkal korábban kinéztem magamnak! MÁV érzelmű olvasóim most bizonyára az emlékezetükben kutakodnak, de ezúttal rossz helyen kapizsgálnak. A MÁV nem volt megye egyes abban az idényben. A derbyt a Bessenyei utcai stadinonban játszotta az Agyagipar (akkor már Favorit SC) a Békéscsabai Honvéddal! (Korábban: Honvéd Szalvai SE) A sikeres Budapesti Honvéd miatt amúgy is kíváncsi voltam a Békéscsabai Honvédra (piros-fehér színekkel ugyanúgy), de fogalmam sem volt arról, hogy hol van a pályájuk, ezért a hazai meccseik kimaradtak. Érdekes, hogy a 4-es honvéd utcai (akkor még Partizán utca) pályán - a Honvéd hazai pályája - egészen néhány héttel ezelőttig (Atletico Békéscsaba - Medgyesbodzás) egyáltalán nem voltam meccsen.
Tehát elsétáltam Jamina citybe egy zsebrádióval, mert azért az Előre meccs természetesen jobban érdekelt. Az ülőhelyi rész szépen megtelt, még hangosbeszélő is volt. A Honvéd szerzett vezetést "Tóth Miska" góljával. Igen, ilyen egy tizenéves memóriája, fogalmam sincs ki a Tóth Miska, de mivel a hangosbeszélő így becézte, egyszerűen megragadt. Már csak azért is, mert aztán jött az "agyag-henger" és 5-1-re mosták le a hazaiak a vendégcsapatot, mely ezzel osztályozóra kényszerült. Az osztályozót elbukták, de utólag kiderült, hogy annak sem sok jelentőssége volt már, mert a haderő általános leépítése okán a csapat a következő idényben már el sem indult.
Tehát a Favorit parádézott, én pedig vártam, hogy a pesti meccs 0-0-ja, mikor lesz 0-1. Hallgattam a Petőfi rádiós körkapcsolást és kissé aggasztott, hogy nem arról szólnak a hírek, hogy olyan jók vagyunk. Mi a fene van már? A rivális Debrecen vezet a szintén rivális Volán ellen, ezzel a közlekedésiek biztos kiesők. De ki lesz a másik? Mi vagy a Debrecen?
Aztán jön a hidegzuhany: gólt lő az UTE... A sírás kerülget. Ilyen igazságtalanságot, amikor nekünk köszönhették azt, hogy bajnokok lettek? Ez a hála? Egy számukra tét nélküli meccsen kiejtenek??? A rádió bemondja - sőt, ezt még a jaminai meccs nyugdíjas hangosbeszélője is bemondta, mert ő is a körkapcsolást hallgatta -, hogy "Debrecenben nyolcezer néző buzdítja az Újpestet..."
5-1 a derbyn (ahol inkább a Honvédért szorítottam, lévén városi gyerek vagyok és nem jaminai) és 1-0 Pesten. Szomorúan bandukoltam hazafelé a repülőhíd irányába. Hétfőn felelősségre vontam az osztálytársamat, hogy már megint hülyeséget beszélt és arcoskodott, amikor azt mondta, hogy tuti leadják a meccset, mire az alábbival reflektált: "az Előre tavaly kurva sok pénzt kérhetett azért a meccsért". Azaz nem tartoztak szívességgel, mert az a meccs ott és akkor rendesen ki lett fizetve. És ezúttal a srácnak igaza lehetett.
A BEK-ben a Maradonával felálló Nápollyal játszottak, kint 3-0-ra, itthon 2-0-ra kaptak ki a Megyeri úton. Bizony, saját pályán az ülőhellyel alig rendelkező, romos, retkes, iparnegyedben fekvő stadionban. Telt ház előtt, sok napolitánóval és Maradona is pályára lépett és láss csodát... Nem halt meg senki! Nem esett hasra senki az állóhelyen (ha mégis akkor gyorsan felkelt), nem mészároltak le kisiskolás négereket a sötét utcákon (pedig nem volt még antirasszista kampány orrba-szájba, csoda, hogy túlélték a barnák azt a vészterhes korszakot), nem kellett ilyen-olyan kategóriáknak megfelelnie egy stadionnak, nem mászott bele egy kamera sem a szurrkoló arcába, nem kellett 200 km-rel arrébb játszani, mert éppen nincs annyi karcsú seggnyomatra méretezett kagylószék...
Csoda, hogy nem történt katasztrófa úgy, hogy ez évtizedekig így működött.