2014.02.28. 16:06, verestomi
Holnap Békéscsaba - Vasas és a Büfé Briganty új törzshelyre, a kapu mögé költözik.
22 éve is volt egy Vasas meccs, amikor a fiatal generáció - köztük-e sorok írójának (15 évesen) kezdeményezésére - új törzshelyet választott a Kórház utcai stadionban. Korábban a B-Közép, a kamerával szembeni nagy lelátó legfelső szektorában, a felezővonal tájékán üzemelt. Talán onnan volt a legjobb a kilátás, viszont egy ultracsoport (az ultramozgalom akkoriban vált tényezővé a városban - ez a konzervatív öregek körében nem váltott ki osztatlan elismerést) szempontjából nem csak látni, hanem látszani is fontos. Ehhez pedig drapik, zászlók kellenek és egy olyan szektor ami elé ezeket ki lehet tenni. A költözés nem ment egyik meccsről a másikra, természetesen jó csabai szokás szerint többször is meg lett beszélve, hogy: na majd a következőnél. Aztán mikor mindenkit a régi helyen találtam a válasz is a szokásos volt: "ááá minek", vagy "majd legközelebb". Később aztán a Vasas meccsre végre összejött egy olyan alakulat, amely az elképzelést tettre váltotta (Úristen, mekkora egetverő feladat volt...) és a fiatalok többsége az alsó szektorba költözött. Kikerültek az aktuáis zászlók (Union Jack, sima lila zászló, stb), és elkezdődött a harc a szektor korábbi lakóival, a 40-es, 50-es korosztályú anti-drukkerekkel. Nem tudom máshol ez hogy működött, de Csabán mindig jellemzőek voltak a megkeseredett középkorúak, akik elsősorban a csapatukat szidták, de örömüket lelték abban is, ha kioszthatták a kiabáló kis taknyosokat - azaz minket. A probléma oka, hogy a zászlóktól nem látják a meccset, két sorral feljebb pedig nem állnak, mert ő már 30 éve ott áll, ahol most. A "csata" egy ősz végi fordulóban dőlt el végérvényesen, amikor egy nálunk is kisebb társaságot osztottak ki (talán arrébb is löktek egy kb 12 éves gyereket), amire aztán beindult a cséphadaró. Leginkább Telek "Mamira" emlékszem, ahogy "na most már takarodjatok a kurva anyátokba" ütötte le a magát erősnek képzelő szakszervezetist. A többiek is menekülőre fogták a dolgot és többet nem volt vita arról, hogy kié a "grund".
De addig még jó pár meccsen szoktuk az új szektort. Az idősebbek nem közösködtek, ők ragaszkodtak a legfelsőhöz, ezért előfordult, hogy a tábor úgy nézett ki, hogy legalul: szurkolók, középen: török import farmerdzsekis, szotyolázó nézők, felül: megint szurkolók. Ez a különbség aztán fokozatosan eltűnt, az 5-2-es Fradi elleni meccsen például már tisztán látható, hogy aljától a tetejéig mindenki tombol.
Azt még hozzá kell tennem, hogy mint írtam pár sorral fentebb: bár szoktuk az újszektort, de nem minden meccsre jött össze a lenti létszám. Amíg nem kezdődött a nagy menetelés, addig bizony előfordult, hogy ki itt volt - ki ott, és ha lent 5 ember gyülekezett, akkor az az 5 ember a kezdésre inkább felment a többiekhez. Az is látszódik, hogy akkoriban tömött volt az állóhely, tehát egy nagyobb csoport mozgása óhatatlanul hozta magával azt, hogy valakiket ki kellett a helyükről szorítani. Ma már ilyen probléma - sajnos - nincs. A Büfé Brigantynak azért is lesz könnyebb dolga a költözéssel, mivel a csoport névadója a kapu mögött is üzemel majd, tehát semmiben nem szenvednek hiányt.
Következzen az összefoglaló:
(Ami nem látszódik 1: Csutak és B. Lajos totál részeg volt. Még a stadionban is literes vodkásüveggel mászkáltak.
Ami nem (?) látszódik 2: a meccsel kapcsolatban többen bundát emlegettek. A Vasassal való viszonya a vezetőségnek akkoriban több volt, mint gyanús.)
Úgy emlékszem, hogy 92-ben még nem volt meg a klasszikus "mászható" kerítés, hanem egy zöld, mászhattalan drótkerítés volt. "Murder out violet"... Tényleg volt ilyen! Én már nem is emlékeztem rá.