Vasas – Békéscsaba a Fáy utcában, az 1992/93-as szezon hajrájában, egy hat meccses győzelmi széria folytatásaként, lassan az UEFA kupás indulást érő hely birtokában! Néhány nappal a meccset megelőző szerdáneinstandoltuk a Fradi üveggolyóit, tehát nem könnyű meccsen vagyunk túl. De most idegenben megfogjuk a Vasast! Én osztálykiránduláson voltam, csak másnap szereztem tudomást a némiképp csalódást hozó végeredményről. Némiképp csalódás? A meccs egyes eseményeinek tudatában nem némiképp csalódásról, hanem hatalmas csalódásról beszélhetünk. 1-0-ás vezetésünknél, egy teljesen egyértelmű tizenegyest nem adott meg a játékvezető. (Ekkor szólaltak meg először a vendégszektorban üldögélő fradista kopaszok: „Ne háborogjatok, szerdán kaptatok egyet ajándékba.” – célozva ezzel a Fradi ellen megítélt büntetőnkre. Valószínűleg a szerdai „szokásos” utcai hajcihők folytatására érkeztek, de a kis létszámú vendégszurkolóban nem láttak ellenfelet, így maradtak a békés meccsnézésnél.)
A meg nem adott tizenegyes mellett volt még egy szégyenletes momentum, amit az összefoglalóból kihagytak. A Vasas egyenlítő gólja előtt, ápolás miatt a mieink kirúgták a labdát az oldalvonalon túlra. A sportszerűség ilyenkor úgy diktálja, hogy a bedobást végző csapat visszadobja a labdát, lévén az ápolás előtt az ellenfél vezethetett támadást. Ez nem írott szabály, hanem íratlan sportszerűség, mindig mindenhol betartják, ha nem az borzasztóan nagy szégyen. Nos, a Vasas játékosai nem voltak szégyenlősek. Nem adták vissza a labdát, hanem meglepő módon támadásba lendültek. Az a néhány váratlan másodperc és az a két passz pont elég volt egy távoli lövéshez és az egyenlítő gólhoz (kis érdekesség: Sirinbekov Oleg a Torpedo Moszkva játékosa volt a Vasas előtt). Még nem tudtuk, de ez a pont is hiányzott akkor, amikor azUEFA kupa indulásról lemaradtunk.
Úgy tudom ez után a meccs után volt az, hogy egyik jeles olvasóm KG, besétált a Vasas klubház folyosójára. Meglátta P. Lászlót, akkori elnökünket, a Vasas korábbi játékosát, aki a szóbeszédek szerint több bundameccsnél közvetített a két csapat között. Azon az estén KG kifilézést ígért P. Lacinak, arra az esetre, ha Csabán még egyszer találkoznak. Mivel egy klubház öltözőfolyosóján nem gyakori dolog az ehhez hasonló klubvezető-szurkoló párbeszéd, a mi P. László valamikori elvtársunk „rendőrség, vezessék el” felszólítással reagált. Végül is otthon volt.
Ui: Jövő hét kedden Békéscsaba- Vasas a Kórház utcában!
Holnap Békéscsaba - Vasas és a Büfé Briganty új törzshelyre, a kapu mögé költözik.
22 éve is volt egy Vasas meccs, amikor a fiatal generáció - köztük-e sorok írójának (15 évesen) kezdeményezésére - új törzshelyet választott a Kórház utcai stadionban. Korábban a B-Közép, a kamerával szembeni nagy lelátó legfelső szektorában, a felezővonal tájékán üzemelt. Talán onnan volt a legjobb a kilátás, viszont egy ultracsoport (az ultramozgalom akkoriban vált tényezővé a városban - ez a konzervatív öregek körében nem váltott ki osztatlan elismerést) szempontjából nem csak látni, hanem látszani is fontos. Ehhez pedig drapik, zászlók kellenek és egy olyan szektor ami elé ezeket ki lehet tenni. A költözés nem ment egyik meccsről a másikra, természetesen jó csabai szokás szerint többször is meg lett beszélve, hogy: na majd a következőnél. Aztán mikor mindenkit a régi helyen találtam a válasz is a szokásos volt: "ááá minek", vagy "majd legközelebb". Később aztán a Vasas meccsre végre összejött egy olyan alakulat, amely az elképzelést tettre váltotta (Úristen, mekkora egetverő feladat volt...) és a fiatalok többsége az alsó szektorba költözött. Kikerültek az aktuáis zászlók (Union Jack, sima lila zászló, stb), és elkezdődött a harc a szektor korábbi lakóival, a 40-es, 50-es korosztályú anti-drukkerekkel. Nem tudom máshol ez hogy működött, de Csabán mindig jellemzőek voltak a megkeseredett középkorúak, akik elsősorban a csapatukat szidták, de örömüket lelték abban is, ha kioszthatták a kiabáló kis taknyosokat - azaz minket. A probléma oka, hogy a zászlóktól nem látják a meccset, két sorral feljebb pedig nem állnak, mert őmár 30 éve ott áll, ahol most. A "csata" egy ősz végi fordulóban dőlt el végérvényesen, amikor egy nálunk is kisebb társaságot osztottak ki (talán arrébb is löktek egy kb 12 éves gyereket), amire aztán beindult a cséphadaró. Leginkább Telek "Mamira" emlékszem, ahogy "na most már takarodjatok a kurva anyátokba" ütötte le a magát erősnek képzelő szakszervezetist. A többiek is menekülőre fogták a dolgot és többet nem volt vita arról, hogy kié a "grund".
De addig még jó pár meccsen szoktuk az új szektort. Az idősebbek nem közösködtek, ők ragaszkodtak a legfelsőhöz, ezért előfordult, hogy a tábor úgy nézett ki, hogy legalul: szurkolók, középen: török import farmerdzsekis, szotyolázó nézők, felül: megint szurkolók. Ez a különbség aztán fokozatosan eltűnt, az 5-2-es Fradi elleni meccsen például már tisztán látható, hogy aljától a tetejéig mindenki tombol.
Azt még hozzá kell tennem, hogy mint írtam pár sorral fentebb: bár szoktuk az újszektort, de nem minden meccsre jött össze a lenti létszám. Amíg nem kezdődött a nagy menetelés, addig bizony előfordult, hogy ki itt volt - ki ott, és ha lent 5 ember gyülekezett, akkor az az 5 ember a kezdésre inkább felment a többiekhez. Az is látszódik, hogy akkoriban tömött volt az állóhely, tehát egy nagyobb csoport mozgása óhatatlanul hozta magával azt, hogy valakiket ki kellett a helyükről szorítani. Ma már ilyen probléma - sajnos - nincs. A Büfé Brigantynak azért is lesz könnyebb dolga a költözéssel, mivel a csoport névadója a kapu mögött is üzemel majd, tehát semmiben nem szenvednek hiányt.
Következzen az összefoglaló:
(Ami nem látszódik 1: Csutak és B. Lajos totál részeg volt. Még a stadionban is literes vodkásüveggel mászkáltak.
Ami nem (?) látszódik 2: a meccsel kapcsolatban többen bundát emlegettek. A Vasassal való viszonya a vezetőségnek akkoriban több volt, mint gyanús.)
Váradi Béla (60+) szomorú halálhíre okán kalandozzunk el a Fáy utcába, a rendszervá.. módszerváltozatás hajnalára 1989/90-be. Várady Béla ekkor már nem volt a piros-kékek géppuskalábú góllövője, de azért ismerős arcot a fiatalok is felfedezhetnek az angyalföldieknél, mégpedig a jelenlegi vezetőedzőnk, Komjáthy András személyében.
(Megjegyzés: én nagyon örülök annak, hogy ezt az unalmas és nyegle hangú egykori ávóst, aki Vitrayra magyarosította a nevét valamiről, valamikor, már nem kell hallgatnom meccsközvetítéseknél.)
Az első meccs, melyet teljes egészében feltöltöttem a netre. Minden ortodox-Előrésnek illik legalább egyszer megnéznie. Én élőben megtettem, tehát nekem már nem kötelező. :) A kedvencem a második félidő első gólja, melynél a riporter, Hajdú B. István túlzóan 15 másodperces gólt említ, pedig addig amíg a labda középről a gólvonal mögé (tehát mégcsak nem is a rúgó láb elhagyásáig) ér, 8 másodpercnél több idő nem telik el! És azért van különbség 8 és 15 között...
Említést érdemel még, hogy Váczi Zoli ezen a meccsen játszott először a Vasas csapatában, miután télen távozott tőlünk. Volt egy néhány mozdulatos ámokfutása is, ami után kapta az ívet a csabai szurkolóktól... Az ellenfélnél játszott még az ex-csabai Vancea és Gricajuk is.
Készültem egyéb érdekességgel is. A Cash Flow magazin (van még ilyen?) egyik 2001. év novemberi számában foglalkozott a futballhuliganizmussal és illusztrációként rólunk csabaiakról - ezen a 95-ös Vasas meccsen - készült képeket tettek fel! Egyik-másik képaláírás igen "kedves"...
L. Pista hooligan pólóban (már nem jár meccsre, neki köszönhetem az újságot), Zsitnyikov OM mezben ("hagyjál már a pari a marival"), háttérben B.Z., előtérben - két képen is - Maró bordó bomberben! Azért nem írom le, hogy melyik Maró az ikrek közül, mert mindketten látták az újságot és mindketten azt mondták, hogy a másikuk szerepel a képen.
A videókazetta, amiről a meccs fel lett töltve Zsitnyikové, tőle kaptam kölcsön még 95-ben, sajnos "véletlenül" nálam maradt, ezúton is köszönöm neki a feltöltés lehetőségét.
Pásztor Jóska először a kispadon, mégpedig éppen az Előre 500. NB 1-es bajnokiján!
Az 1990/91-es szezon katasztrófális tavaszán még három meccs volt hátra a bajnokságból és itt már igazán veszélyes vizekre evezett a csapat, már ami a bentmaradást illeti. Vasas, FTC, UTE volt még a hátralévő meccsek sora, ebből az első kettő hazai pályán. A Vasas szar idényt tudhatott maga mögött, szinte mindenki biztos volt abban, hogy hozzuk ezt a meccset. Muszáj volt. Ekkor már javában vártuk az 1000. bajnoki gólt (ha a 18. fordulóban a Szeged ellen mondjuk nem kapunk ki 2-1-re, hanem nyerünk 4-2-re, akkor még azon a meccsen megrúgtuk volna az ezrediket... Szóval már tavasz eleje (megismétlem: a 18.forduló) óta vártuk azt a gólt és itt már a 28. fordulóban jártunk! Én annyira biztos voltam a győzelemben, hogy egy nem használt fehér lepedőre, neolux-szal ki akartam írni, hogy "500. bajnoki, 1000. gól". Frappáns lett volna, de még szerencse, hogy nem csináltam meg. Hogy miért? A videóból kiderül...
AJÁNLOM AZ OLDALT
És azért van különbség 8 és 15 között... 
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum