Éles emlékezetű és akkoriban a mi brigádunkkal mozgó olvasóim, ha a "Vác 1995" párosítást hallják, Révész Miska - korabeli sorkatona - pályára szaladós akciójára gondolnak, de ez nem az. AZ a tavaszi meccs volt, ez pedig az őszi. Arra is sor kerül majd nemsokára...

Igazából ehhez az őszi meccshez nem sok mindent lehetett hozzátenni, talán csak az akkor aktuális letargiát: "szar minden". (Ez akár ma is ismerősnek hangozhat...)

Csapatunk egyre gyatrábban teljesít, létszám és mentalitásbeli problémák miatt egyre széthúzóbb a tábor. A Violet Side drapija a tornacsarnok felőli kapu mögötti kerítésre került elhelyezésre, míg a VVT méteres (amúgy szép) transzparense az akkori B-Közép előtt feszített. Ezzel a drapival kapcsolatban a Sándor Mihály féle Fanatifóban így írnak: "a transzparensen látható tűzet okádó kakas - Scania jelkép - jelzi a tábor vad huliganizmusát." Már akkoriban is mosolyogtunk azon, hogy egy kamion márka jelképe, miért jelez vad huliganizmust, de a leírtnál sokkal egyszerűbb és hétköznapibb oka volt annak, hogy miért volt ott az a kakas a drapin. B. Lajos az egyik készítő, egyben a VVT aktivistája, kisgerek kora óta rajongott a kamionokért és rajongását rátette a drapira, amin amúgy nem mutatott rosszul. Ennyi.

Stadler - Békéscsaba... A "mai fiatalok" közül sokan visszakérdezhetnek: "Békéscsaba és micsoda??" Igen, ma már furcsán hangozhat, hogy volt egy Stadler Jóska nevű akasztói juhászbojtár, aki később milliomos lett, majd épített magának (és a falujának) egy stadiont, mely akkor az ország talán legmodernebb arénájának számított annak ellenére, hogy sosem készült el teljesen. Szomorú leírni, de még 20 év elteltével, a mostani állapotában is biztosan előbb kapna UEFA licenszet, mint a Kórház utcai stadion...

Szóval Stadler... Aki számított az ott volt. Elsősorban minden idők legnagyobb NB1-es idegenbeli (1500 fős) Csaba tábora miatt emlékezetes ez a meccs. Ésközülünk, ott voltunk 99%-unknak egy dolog jut eszébe elsőnek arról a meccsről. Ez pedig nem más, mint a homok.

Homok a hajban, az orrban, a szájban, mindenütt. És rohadt nagy szél. Ennek (is) köszönhetően egy szar meccset játszottunk, helyzetünk se nagyon volt. Az, hogy ilyen nagy létszámban utaztunk elsősorban három dolognak volt köszönhető. Az első, hogy akkoriban máshova is elég nagy létszámban utaztunk. Már nem annyira mint egy évvel azelőtt, de azért sokan. A második az emlékezetes őszi meccs mizériái.

Az őszi meccsről itt olvashattok és ugyanitt találtok linkeket az ahhoz kapcsolódó UEFA kupa találkozóról is.

A harmadik az, hogy a Nemzeti Sportban megjelent egy akasztói riport, ahol a helyi kocsmában Stadler Józsi bácsi alkalmazottai szurkolói verést ígértek a csabai szurkereknek. Internet nem lévén egy NS cikk nek súlya volt, az mindenkihez eljutott és bár a fenyegetés komolytalan volt már akkor iban is, de azért mégis egyfajta kihívásnak számított.

Zsúfolt vendégszektor, sokunk számára ismerős arcokkal...

Korabeli alternatív kellék... A szerző egy "működésképtelen" (azaz húrok nélküli) hegedűvel pózol a szarvasi buszpályaudvaron, útban Akasztó felé. Háttérben a hegedű tulajdonosa, a néhai Sajbenté. Isten nyugosztalja szegényt...

A buszokat valahol Bács-Kiskun megyében kommandósok állították meg. Mindenkit leszállítottak, a buszokat átnézték (emlékszem a hegedűt sokáig nézegették, nem értették a funkcióját, vaciláltak azon, hogy fegyvernek alkalmas-e...), majd kísérettel mentünk a faluba, ahol a Fradi bajnokavatásáig a legnagyobb vendégtábort produkáltuk, simán lepipálva a néhány héttel azelőtt túrázó lokistákat.  Az igénytelen és gyatra meccs után ropogott a stadion. Nem kell komoly pirotechnikára gondolni, egyszerűen csak az történt, hogy a tömeg jelentős része a műanyagszékeken vezette le a feszültséget amiatt, hogy "már megint iksz" (abban az idényben ez nagyon sűrűn előfordult) és nem sikerült bosszút állni az őszi meccsért.

A http://stormcorner.hu archivumában (link itt) "Rongálás Akasztón" címszavak alatt két korabeli újságcikk is található. Az egyikben azt is megtudhatjátok, hogy az akasztói "törésverseny" győztesei mi voltunk. A képzeletbeli dobogó az alábbiak szerint alakult:

1. Békéscsaba - 171 szék

2. Újpest - 152 szék

3. Debrecen - 92 szék

A videó alatt még további érdekességeket is olvashattok, de nem akarom tovább húzni az időt. Íme:

Történt még egy, a meccsel kapcsolatos érdekes dolog, amiről akkoriban egy átlag szurker nem tudhatott. Stadler József a meccs félbeszakítását tervezte, mivel állítása szerint a csabai klub valamikori vezetői hárommillió forintot vettek fel tőle, így az Előre annyival tartozik neki. Ennek az iratok között nyoma nem volt, az üzletember mégis ragaszkodott az igazához. Kis híján botrányba fulladt a találkozó.. (hivatkozás Szigeti Csaba: Pásztor című könyvéből.)

"Hagyjuk már, ha még papír sincs róla milyen igazság alapja lehet, amit az öreg csaló állít?" - vághatják rá nyomban azok akik nem ismerik Stadlert és nem ismerik az Előre akkori vezetőit. Én közvetve és hallomásból mindkét felet ismerem. (Ergo információim nem 100%-osak.) Előbbi egy gazdag, de mégis csak egyszerű valamikori juhászgyerek, az utóbbiak pedig minden hájjal megkent gazemberek. A szerzőnek hallomásból van némi ismerete Jóska bácsi sajátos számviteli rendjéről, ami olyan volt, hogy ha Józsit megkereste valaki a faluból, hogy a fia beteg és műtétre kellene másfél millió forint, akkor Józsi bácsi azt 5 percen belül a kezébe nyomta. Az ilyenek aztán összeadódnak és a könyvelő előbb-utóbb jelzi, hogy a mérleg szerinti pénz és a tényleges pénz nem fedi egymást. Mi ilyenkor a teendő? Költségszámlákat kell vásárolni... Az adócsalás klasszikus esete, Stadlert talán valami ilyesmiért ítélhették el kétszer (?) is...

Ezek ismeretében mindenki tegye fel magának a kérdést, hogy Stadler (persze anélkül, hogy mindenben ártatlannak gondolnánk) adhatott-e ilyen-olyan ígéretekre, fantasztikus ajánlatokra, papír nélkül hárommillió forintot  azoknak 1994-95-ben...

Nézegettem, hogy melyik videót töltsem fel, amihez nem kell sokat mesélni (a kib..ott Szomszédok mánia elveszi a legértékesebb perceimet) és mégis kicsit eltér az utóbbi időben feltöltöttektől. Annak idején általános kritika volt a magyar bajnoksággal szemben, hogy túlzottan főváros centrikus, mára ez már nincs így, bár az MTK-t őszintén megvallva feleslegesnek érzem. Szerintem szurkolóik egy része egyáltalán nem neheztelne rám ezért a megjegyzésért, sőt, ők biztosan szívesebben is látnák csapatukat egy másik ország bajnokságában. 

Szóval arra gondoltam, hogy bár már mi is régóta csak alulról szagoljuk a mennyei 1-et, a mostani lightos szezonokban örömmel vizitálnék olyan békebeli fővárosi csapatok stadionjában, mint amilyen a Csepelé. Szeretem a Pest-külvárosi meccsek borongós hangulatát és mikor épp ez járt a fejemben, máris beugrott a videó aktualitása! Az NB III Közép-csoportjának győztese a Soroksár! Csepelt Soroksártól csak egy keskeny Duna szakasz választja el! A csepeli Béke téren utoljára az emlékezetes 94-es meccsen jártam, ami miatt valahogy nem vágytam oda a későbbiekben. Előtte az ominózus 93-as 1-2 (ami miatt az UEFA kupa úszott el, videót és leírást a régi blogbejegyzéseim között találtok) sem volt a szívem csücske, bár az a meccs az első nagylétszámú idegenbeli túráink egyike volt. Csepelhez 1997 kapcsán fűződik egy komoly negatív rekord is: 9-1-re égtünk egy edzőbuktató meccsen a szigetországban. Ettől függetlenül a mérlegünk velük szemben pozitív, legalábbis szerintem, de most lehet hülyeséget írtam.

1995-ben az utolsó előtti 29. fordulóban látogattunk Csepelre. A meccs az akkoriban szokásosnak mondható döntetlennel zárult, nem győzöm hangsúlyozni, hogy a végelszámolásnál, két ilyen döntetlen helyett elért győzelem is sima dobogót ért volna.  Az előző évekhez képest kissé mérsékeltebb (azért sok más tábor számára ma is irigylésre méltó) fociláz még tartott, ez a kihelyezett drapikból is jól látható. Érdekesség, hogy a bronzkor talán leggyengébb láncszemeként funkcionáló játékosa Dávid Zsolt köténygólt rúg annak a Hajdú Attilának, aki a következő idényben már az "Eurofradi" (az FTC bejutott a BL-be és ilyen néven futtatták a boltokban a meccseikről készült videokazettát) kapuját óvta attól, hogy egy meccsen 4-5-6 gólnál lehetőleg ne kapjanak többet a nemzetközi porondon. A másik oldalról az a szerb-magyar Puskás Dragan találta a kapuba, aki viszont hozzánk szerződött a következő idényben.

Kupameccs Vácott a döntetlenek időszakában, az akkor még nem érzékelt leszállóágban. Csank és Pásztor egymás ellen, minden adott egy vérbeli kupacsatához, kár, hogy nem volt az. A kapusok viszont brillíroztak, emiatt (is) mindenképpen érdemes megtekinteni az amúgy jól felépített összefoglalót.  Megszólal a teljesség igénye nélkül Csank János, Pásztor Jóska és Udvarácz Milán is.

A visszavágóról sajnos nincs videó. Bár lehet nem is annyira sajnos, mert az tragédia volt. Akkori meglátásom szerint eszünk ágában sem volt továbbjutni és "felesleges" szerdai meccsekkel terhelni magunkat. A csapat azon a meccsen meg is kapta a magáét, utólag visszagondolva igazságtalanul erős volt, amit ott kaptak, de akkoriban már mindenkiben benne volt a hetek óta tartó feszültség. Senki nem akarta elfogadni, hogy az arany helyett kapott bronzérem végleges, azt megváltoztatni már nem lehet és az sem az fog történni, hogy majd jövőre, vagy azután meglesz az arany, mert ugyanolyan jó csapatunk van, mint 93-94-ben...

A második gólt helyzet nélkül kaptuk, a váci védő a magasba rúgta a labdát, az utolsó emberünk Usmajev, senkitől nem zavartatva addig helyezkedett, míg a játékszer szépen átpattant a feje flölött. És akkor épp arra járt egy előretolt, magányos váci ék... Legendássá vált Zsitnyikov barátuknál akkor szakadt el az amúgy is vékony cérna. Kissé defektes testtartással kapaszkodott a rácsba és transzba esve, habzó szájjal üvöltötte: "K.... (akkori játékosunk) a kuuuááárrvvva anyáááádat!" 

Íme a váci meccs összefoglalója:

Ha minden igaz, ma este 19.00 órakor – a bejezés megjelenésének pillanatában – Áder János köztársasági elnök úr kérésére, Magyarország elektronikus médiája, 70 másodpercre elsötétül. Az említett sötétség az aktuális holokauszt megemlékezés velejárója. Lehet, hogy ez a mondat félreérthető, de ettől függetlenül a valóságnak megfelel. És amíg máshol a sötétség dominál a verestomi gportál teljes gázzal gőzzel üzemel és egy Csaba – MTK meccs összefoglalójával kedveskedik, abból a szezonból amikor már nagyon nem ment jól (1995/96), de azért a fővárosi kék-fehéreket még simán megvertük.

Azt sajnos nem ígérhetem, hogy minden holokauszt emléknap alkalmából MTK összefoglalót töltök fel, mert sajna nincs annyi MTK meccs összefoglalóm, ahány ilyen nap, de szerintem még az Előre sem játszott annyiszor az MTK-val, ahány aktualitása lenne egy ilyen feltöltésnek.