Kupameccs Vácott a döntetlenek időszakában, az akkor még nem érzékelt leszállóágban. Csank és Pásztor egymás ellen, minden adott egy vérbeli kupacsatához, kár, hogy nem volt az. A kapusok viszont brillíroztak, emiatt (is) mindenképpen érdemes megtekinteni az amúgy jól felépített összefoglalót.  Megszólal a teljesség igénye nélkül Csank János, Pásztor Jóska és Udvarácz Milán is.

A visszavágóról sajnos nincs videó. Bár lehet nem is annyira sajnos, mert az tragédia volt. Akkori meglátásom szerint eszünk ágában sem volt továbbjutni és "felesleges" szerdai meccsekkel terhelni magunkat. A csapat azon a meccsen meg is kapta a magáét, utólag visszagondolva igazságtalanul erős volt, amit ott kaptak, de akkoriban már mindenkiben benne volt a hetek óta tartó feszültség. Senki nem akarta elfogadni, hogy az arany helyett kapott bronzérem végleges, azt megváltoztatni már nem lehet és az sem az fog történni, hogy majd jövőre, vagy azután meglesz az arany, mert ugyanolyan jó csapatunk van, mint 93-94-ben...

A második gólt helyzet nélkül kaptuk, a váci védő a magasba rúgta a labdát, az utolsó emberünk Usmajev, senkitől nem zavartatva addig helyezkedett, míg a játékszer szépen átpattant a feje flölött. És akkor épp arra járt egy előretolt, magányos váci ék... Legendássá vált Zsitnyikov barátuknál akkor szakadt el az amúgy is vékony cérna. Kissé defektes testtartással kapaszkodott a rácsba és transzba esve, habzó szájjal üvöltötte: "K.... (akkori játékosunk) a kuuuááárrvvva anyáááádat!" 

Íme a váci meccs összefoglalója: