Tegnap az Előre ismét lezárt egy fél szezont, ezúttal az előkelőnek számító 2. helyen végezve az NB 2-ben. Jöjjön akkor most egy szezonzáró 22 évvel korábbról, az akkori Nb1-ből.

A 90-es években a magyar labdarúgás problémájának egyik okaként jelölték meg a túlzott főváros centrikusságot. Valóban egészségtelen az, hogy 16 csapatból a fele fővárosi legyen, de utólag már láthatjuk, hogy nem ez volt a magyar foci ebolája. A Csepel SC-re (alapítva: 1912-ben) is úgy tekintett a többség, hogy mi a faszt keresnek az NB1-ben sokadik pestiként, minimális nézősereggel? Bár ők ezt biztos zokon vették, de volt ebben némi igazság, annak ellenére, hogy Csepelen sokszor kihangsúlyozták azt, hogy ők inkább vidékiek (helyi népszavazás is volt az elszakadásról, de elbukott). Viszont én mindig becsültem azokat a fővárosi táborokat, akik lokálpatrióták és nem tagozódnak be az un. nagyok közé. Ezen a meccsen is volt asszem egy (vagy maximum kettő) autónyi csepeli. Nem sok, de akkoriban nem kevés olyan csapat volt az NB 1-ben, ahonnan általában senki nem jött el. Csutakkal be is mentünk a vendégbe és váltottunk pár szót. Én elégedettségemet fejeztem ki a fentiek okán (jó, hogy a saját kerületeteknek szurkoltok), Csutak is hozta magát és ő már "profiobban" nyomta: "Eljöttetek nincs baj, szurkoljatok nyugodtan, de ne balhézzatok és minket ne szidjatok, mert ha ilyen lesz, mindenki össze lesz verve."  (Most, hogy ezeket monitorra vetettem,  Szabó "Szőke" Feri jótanácsai jutottak eszembe a Fradi pályán 2011-ben lejátszott kupameccsünkből. :) )

Amúgy a normális fogadtatás fél évre rá visszaadott valamit. Az UEFA kupáért vívott meccsen (érdemes elolvasni az erről szóló bejegyzést, ide kattintva) Révész Miska egyedül közelítette meg a helyszínt és a HÉV-en utazva rákérdeztek a csepeliek, hogy ki is ő és barátságosak voltak vele, az őszi meccsre hivatkozva.

A Csepel elleni meccseink az elmúlt 22 évben inkább voltak tragikusak, mint sikeresek. Elbukott UEFA kupa, elbukott bajnoki cím, 1-9, Keresztúri sérülése, stb. De nekem akkor is hiányzik és szívesen járnék oda NB2-es meccsekre! Táboruk is egész jó, 20-30-an simán vannak és ezt pár NB1-es tábor is megirigyelhetné. (Néha még mi is...) Nem tartoznak az MLSZ kedvencei közé (bár a felcsútiakon kívül ez mindenkire elmondható) legutóbb akkor voltak terítéken, amikor 300 ezer forintra büntették őket, egy első világháborús porosz hadilobogó miatt. (Csányiék töriből sem túl erősek.) Csapatuk sűrűn megkapta a kommunista jelzőt, amihez csak annyit fűznék hozzá, hogy a négy bajnoki címből az első kettő évszáma: 1942, 1943.

A kétezres évek agyrémbe illő kavalkádja őket sem kerülte el. Először egyesültek a III. kerületi TVE-vel (újabb tradicionális csapat felszámolása), majd a Csepel-III. kerületet beolvasztották a Tatabányába. Szép nevet is kapott a katyvasz, a szponzor után Autó-Trader néven szerepeltek. És ha már a szponzornál tartunk... A belinkelt visszavágót megtekintve látható, hogy a csapat neve tavaszra már Csepel-Kordax lett. A Kordax Rt a 90-es évek olajos adócsalásainak egyik főszereplője volt. A szigetországiak után a Fradi szponzoraként tűnt fel.

A Csepel jelenleg az NB3-ban vitézkedik és inkább a bentmaradás, mint a feljutás a cél.

Nézegettem, hogy melyik videót töltsem fel, amihez nem kell sokat mesélni (a kib..ott Szomszédok mánia elveszi a legértékesebb perceimet) és mégis kicsit eltér az utóbbi időben feltöltöttektől. Annak idején általános kritika volt a magyar bajnoksággal szemben, hogy túlzottan főváros centrikus, mára ez már nincs így, bár az MTK-t őszintén megvallva feleslegesnek érzem. Szerintem szurkolóik egy része egyáltalán nem neheztelne rám ezért a megjegyzésért, sőt, ők biztosan szívesebben is látnák csapatukat egy másik ország bajnokságában. 

Szóval arra gondoltam, hogy bár már mi is régóta csak alulról szagoljuk a mennyei 1-et, a mostani lightos szezonokban örömmel vizitálnék olyan békebeli fővárosi csapatok stadionjában, mint amilyen a Csepelé. Szeretem a Pest-külvárosi meccsek borongós hangulatát és mikor épp ez járt a fejemben, máris beugrott a videó aktualitása! Az NB III Közép-csoportjának győztese a Soroksár! Csepelt Soroksártól csak egy keskeny Duna szakasz választja el! A csepeli Béke téren utoljára az emlékezetes 94-es meccsen jártam, ami miatt valahogy nem vágytam oda a későbbiekben. Előtte az ominózus 93-as 1-2 (ami miatt az UEFA kupa úszott el, videót és leírást a régi blogbejegyzéseim között találtok) sem volt a szívem csücske, bár az a meccs az első nagylétszámú idegenbeli túráink egyike volt. Csepelhez 1997 kapcsán fűződik egy komoly negatív rekord is: 9-1-re égtünk egy edzőbuktató meccsen a szigetországban. Ettől függetlenül a mérlegünk velük szemben pozitív, legalábbis szerintem, de most lehet hülyeséget írtam.

1995-ben az utolsó előtti 29. fordulóban látogattunk Csepelre. A meccs az akkoriban szokásosnak mondható döntetlennel zárult, nem győzöm hangsúlyozni, hogy a végelszámolásnál, két ilyen döntetlen helyett elért győzelem is sima dobogót ért volna.  Az előző évekhez képest kissé mérsékeltebb (azért sok más tábor számára ma is irigylésre méltó) fociláz még tartott, ez a kihelyezett drapikból is jól látható. Érdekesség, hogy a bronzkor talán leggyengébb láncszemeként funkcionáló játékosa Dávid Zsolt köténygólt rúg annak a Hajdú Attilának, aki a következő idényben már az "Eurofradi" (az FTC bejutott a BL-be és ilyen néven futtatták a boltokban a meccseikről készült videokazettát) kapuját óvta attól, hogy egy meccsen 4-5-6 gólnál lehetőleg ne kapjanak többet a nemzetközi porondon. A másik oldalról az a szerb-magyar Puskás Dragan találta a kapuba, aki viszont hozzánk szerződött a következő idényben.

A Békéscsaba - Nyíregyháza meccsel kapcsolatban ott fejeztem be, hogy az utolsó fordulóban már elég egy döntetlen is, és indulhatunk az UEFA Kupában! Önmagamat ismétlem már sokadjára, de akkor is ide kívánkozik annak megemlítése, hogy az UEFA Kupában akkoriban nem többszáz csapat vett részt, hanem csak 64, valamint nem volt BL, hanem volt helyette Bajnokcsapatok Európa kupája, ahol csak a mindenkori bajnokcsapat indulhatott! Tehát a legutóbbi BL győztes Bayern München, a régi kiírás szerint nem nyerhette volna meg a legrangosabb trófeát, mert "csak" az UEFA Kupában indulhatott volna! (Vagy a KEK-ben, de ezt most ne bonyolítsuk.)

A nagyszerű tavaszi produkció után jó esélyünk volt a csepeli pontszerzésre. Negyedik helyről vártuk a meccset, két pont előnnyel a mögöttünk tanyázó MTK előtt. Akkoriban két pont járt a győzelemért, tehát mint írtam ez azt jelentette, hogy nekünk elég a döntetlen, persze ha a győri Rába ETO netán még pontot is szerezne az MTK ellen, akkor akár ki is kaphatunk. A győriek mestere az ismert cigánysámán Verebes József volt, tehát cigányban megbízni azért akkoriban sem volt jó előjel, különösen annak ismeretében, hogy Verebes korábban éveket húzott le az MTK-nál.

A szezon végére sérülések, eltiltások sújtották a csapatot. Úgy emlékszem a középpályára kényszerülő Kurucz - Ionut kettős ténye (előbbi már nagyon öreg volt akkor) már önmagában hordozta a bukás előjelét. Ez sajnos be is következett, bár nem sokon múlott... Naivan még reménykedtünk a Győr sportszerűségében, de a "ne tegyél a feketére" rossz előjel, különösen aljas módon beigazolódott. Az MTK 7-1-re verte a győrieket, Verebes pedig, a hozzá megszokottal ellentétben senkit nem hibáztatott, mindössze annyit nyilatkozott, hogy nekik ez a meccs már teljesen mindegy volt, őket ez nem érdekelte. (Milyen edző az ilyen?) Ez már a sokat megélt, amúgy vastag arcberendezésű Vitray Tamásnak is sok volt, aki az összefoglalóban megemlítette, hogy azért létezik olyan, hogy sportszerűség, és azt a békéscsabaiak joggal várhatták volna el.

Az MTK indult az UEFA Kupában, "nagy bravúrral" (otthon egy 0-0-ra kihúzott döntetlennel) kiejtettek egy izlandi csapatot, majd a belga Mechelen simán verte őket 5-0-ra, a visszavágon egy laza 1-1-et megengedve. Abban a Mechelenben a sztár az Újpestről elzavart Eszenyi Dénes volt, azt hiszem ezzel a belgák akkori játékerejét is megemlítettem. Amikor ezen meccsek zajlottak, a mi arany(bronz)csapatunk már javában brillírozott, tehát egy Mechelen nem okozott volna gondot Szancsóéknak, arról nem is beszélve, hogy jóval többen tettük volna tiszteletünket Belgiumban, mint rá egy évre a háborús Szkopjéban. A Mechelen a következő körben a Cagliari ellen esett ki. Szardínia szurkolói szempontból már nagyobb falat lett volna akkoriban, de biztosan lett volna, aki oda is eljut. Majd elfelejtettem: a kupaindulással megajándékozott MTK ebben az évben az NB1-ből is kiesett.

(Figyeld a vendégszektort... jó kis létszám volt.)