1992/93 ősz, első forduló. Egy év szünet után újra az Nb1-ben. Jó lenne bennmaradni... Gondoltuk akkoriban, nem is sejtve mi vár még ránk - pozitív értelemben. Nem a legkellemesebb partnert kaptuk a nyitányra, bár közönségcsalogatónak nem volt rossz. Bajnoki címre esélyes Kispest-Honvéd FC, akkoriban talán még Hemingwayt is Szabó Gyurinak hívták, bár akkoriban róla még senki nem hallott.

Nem úgy a Honvéd sztárjairól. Ilés Béla, Fischer Paja, Márton Gábor... És persze a kapuban Gulyás "Golyó" Pista, a MI Gulyásunk.  A korszak legmenőbb hazai játékosai voltak, a Honvéd meg is nyerte a bajnokságot, csak előbb még meg kellett szabadulniuk a Mágustól. Bizony... Verebes Józsinak akkor olyan píárja volt, hogy itthon a legnagyszerűbb edzőnek tartották (ebben nem kis szerepe volt legendás "szerénységének") és csak ő kerülhetett a Kispest kispadjára. Aztán természetesen a balszerencse, a játékvezetők, az újságírók, az időjárás, az imperialisták, a kéményseprők, stb. mind ellene esküdtek össze és azért nem engedték, hogy a Kispestből BL győztest varázsoljon, így pár meccs után koccolnia kellett. Verebesről korábbi bejegyzéseimben is megemlékezem, linkek a fejlécen szereplő címke menüpontban.

Pedig a játékvezetőre nem lehetett panasza a cigánysámánnak (bocsi, ezt a "rasszista" jelzőt még egy szegedi szurkoló olvasói levelében láttam, Verebes náluk is csodacsapatot ígért, aztán még az NB 3 is sok volt). Az egyenlítő góljuikat megelőző tizenegyes előtt, a bíró tévesen állította meg az amúgy 100%-os ziccert hozó támadásunkat. A megítélt büntető jogos (bár tudjuk, hogy ha nem állítja meg a támadásunkat, nincs büntetőjük), de Baji kiállítása nem az. Ez már akkor is csak sárga lapos eset volt, Baji mögött még két védőnk is védekezett. Emberhátrányban játszottunk több mint egy félidőt újoncként, a bajnokesélyes ellen és nem kaptunk ki. Ez már előrevetített valamit a nagy brigádból...

Meccs előtt az akkori B-Középben (középen felül) tiszteletét tette egy érdeklődő honvédos ultra. Magam részéről, sokmás pajtásommal egyetemben már tudtuk mit jelent az ultra és kik az ultrák, de ez itthon még gyerekcipőben járt. Az ultra mindenhová utazik, mi ezt 14-15-16 évesen nem tehettük meg, nem is lehettünk ultrák. Érettebb szurkolótársaink, akik megtehették, hogy utaznak mindenhová, ők meg nem tekintették magukat ultrának,  nem érdekelte őket ez az egész. Tehát Békéscsabán még nem volt ultra és a honvédos gyerek volt az első ultra, akivel személyesen találkozhattam. Tőle hallottam először azt a megállapítást, hogy "nálunk - azaz Kispesten- vannak az ultrák és vannak a szutykok." Ezt a szutykok jelzőt később is hallottam kispesti szájból (más táborból nem emlékszem) és mindig sajátjaik vonatkozásában. Azokra, akik nem voltak ultrák...

A srác amúgy 16-17 éves lehetett (akkori országos szurker átlagnak megfelelt) hosszú világos hajú, borzasztóan pattanásos arcú és igen vékony testalkatú. Mikor elkezdett megtelni a tábor, befejezte az ismerkedést és visszament az övéi közé.

Aki ott volt, ezt a meccset ugyanúgy nem felejti el, mint a másik 5-2-t, néhány hónappal később. Ez volt az a meccs, ami után a győri közönség felállva tapsolta meg az ellenfél győztes csapatát, amely ezért még tiszteletkört is futott a stadionban. Ilyenre előtte nem volt példa - győri haverom információja - és valószínűsítem, hogy azóta sem. Ennek éppen tegnap volt 20 éve. (Elnéztem a dátumot, mert napra pontosan szerettem volna feltenni a videót, de így jött ki sajna...Bocs.)

A meccs előtt akkori (és sokszor mai) szokás szerint ráérősöztem, meg alibiztem ("nem hiszem, hogy megyek, mert túl messze van" bla bla) aztán szombat előtt egy vagy két nappal mentem fizetni a buszt. És akkor közölték azt, ami akkoriban ilyen távolságoknál nem volt megszokott: nincs hely. Ciki, de szerencsére nem voltam egyedül ezzel a problémával. Viczitom és M. Endre (Koca) is így járt, de volt még hely a lencsésin szerveződő (hozzánk képest) idősebb korosztályt egybegyűjtő Béni-féle buszra. A VB sörözőben kellett fizetni egy rosszarcú csaposnak, aki mellesleg lenyúlta a pénzemet mert nem írt fel a listára, szerencsére Béni a buszon nem szívózott ezzel, így tehát "elvileg" ingyen utaztam, valójában egy köcsög lazán eltette egy 17 éves srác pénzét. Először utaztunk ezzel a busszal és Zsitnyikov barátunk már jó előre felkészített minket arra, hogy elég szarul fogjuk érezni magunkat, mert más habitusú emberek lesznek rajta, mint amit mi megszoktunk. A jó öreg Zsityinek (akit akkoriban még nem szállt meg az a tévképzet, hogy ő Békéscsaba 2, majd szerénysége okán beismerten "csak" 3. legszebb férfije, ez majd csak pár hónappal később jön) igaza volt. Amíg a többiek buszában jégkrém-orgia és a pesti lakosoknak történő szőrös segg mutogatás volt a sláger, Béniék buszában a hátsó sorokban ezres tétekben kártyáztak Dugóék. Valahol Tatabánya környékén a buszunk utasai étteremben, pincérrel, két-három fogásos ebédet rendelnek, mellé drága söröket isznak, addig mi csóró tizenévesek (akik beérjük anyu szendvicsével) arról ábrándoznk, hogy a többiek már a győri kocsmákban hangolnak. 

A meccs viszont mindenért kárpótolt. Az 1993/94-es szezon talán legemlékezetesebb meccse volt, köszönet érte az összes résztvevőnek. A győzelmünk után még a vesztes csapatot irányító Verebes is gratulált Jóskénak, ölélést, sőt még puszit is kapott, persze 24 órával később már kielemezte a meccset és akkor már tisztán látta, hogy csak az igazságtalan, balszerencse döntött és épp ha 5-ször mentünk át a félpályán... (Lásd a linket ITT és ami még benne van) A győri kaput egyébiránt a válogatott akkori hálóöre Végh Zoltán védte. Emlékezhetünk a Haladás meccsre, ahol Király Gabi kapott egy ötöst, ezúttal - egy héttel később - Véghen volt a sor. És ezzel még nem volt vége a jelenkor és a jövő válogatott kapuvédőinek adandó csillagos ötösöknek. (Folyatás egy hét múlva...)

A vendégszektorban minden idők legnagyobb Csaba- tábora (már persze ami a győri fellépéseket illeti) fergeteges hangulatot produkált. Azért a tájjelleg sem maradt el. A szünetben Tarzan (öreg, nagydarab kopasz szakember) a lelátón nekiállt falatozni. Konyharuha, kolbász, kenyér, szalonna, hagyma, ahogy kell. A készenlétisek bejöttek és megpróbálták megkérni arra, hogy lehetőleg tegye el a kést. Ő fel sem állt, csak tele szájjal magyarázott, hogy ha elteszi a "megengedett pengehosszúságúnál nagyobb, közbiztonságra veszélyes eszközt", akkor éhen marad. A rendőrök aztán ráhagyták. Tarzan közben zsíros szájával nagyokat kortyolt a másfél literes műanyag palackban lévő sárga színű folyadékból is, ami gondolom bor lehetett, mert nem néztem ki belőle sem a teát, sem az almalevet. Ilyen fotók kellenének a faszbukra, nem a sok beállított műultrázás. Aztán mehetne a sok lájk.

Verebes "Mágus" "Vajda" József sztáredzőt már említettem korábbi bejegyzéseimben (pl. ITT és ITT ). Róla az eddigieken túl azt érdemes tudni, hogy mindig különleges pechszéria sújtotta éppen aktuális csapatait. Történt ugyanis, hogy csapatai voltaképpen mindig annyi gólt kaptak, ahány kísérlete volt az ellenfélnek, sőt, néha még többet is! Ha valaki kételkedne ebben, menjen el a könyvtárba és kezdje el böngészni a bajnoki fordulók meccsei utáni napokon megjelenő Nemzeti Sport újságokat és keresse ki a Mester nyilatkozatait! Ott láthatja azt a  viszatérő motívumot (igazságtalan sors), mely a szerénységéről ismert sztáredző kifakadásainak velejárója volt: "az ellenfél kétszer lőtt kapura" (ez azt jelentette, hogy két gólt kaptak"), "az ellenfél kétszer jött át a félpályán" (ez még felháborítóbb igazságtalanság, itt is két gólt kellett kapniuk), "végig mi uraltuk a mérkőzést, az ellenfélnek helyzete sem volt" (azért így is kaptak egy gólt a rasszista labda miatt) és még hasonló őszinte nyilatkozatokat.

1994-ben a Győr edzőjeként jött hozzánk a sámán és annyit elárulok, hogy ezen a meccsen mi háromszor mentünk át a félpályán. Ebből már kitalálhatjátok hány gólt lőttünk. Az ellenfélnél pályáralépett Árgyálán János (Mazsi) is. 

A héten az újabb Csatáry-ügytől volt hangos a karvaly-média. A szombati Loki elleni kézimeccsen tett néhány másodperces performansszal, sikerült borsot törni a nagy tesó nem éppen pisze orra alá. Mi más is jötehne most, mint egy MTK meccs felidézése?

1991-ben járunk, egy szezonnal az ominózus kődobálásos MTK meccs (link: http://stormcorner.hu/archivum.php# "Repült a nehéz kő") után. Ezzel a 90-ben játszott meccsel kapcsolatban egy olvasói levelet is találtok a stormcorner.hu archívumában, melyben Donáth Tibor (akkori telefonszáma: 1/166-9784) az alábbiakban meséli el élményeit: "Undorító volt a hazai közönség egy részének viselkedése, szinte 1944-ben éreztem magamat a mocskolódás hallatán. Nem értem az MLSZ ilyenkor miért nem lép." Donáth Tibor az MLSZ mai tevékenységét látva már biztosan elégedett lehet. Mondhatjuk úgy is, hogy Donáth megelőzte a korát. Amúgy Donáth nem tudom melyik 1944-ben játszott MTK meccshez hasonlította a csabait, lévén 1944-ben az MTK feloszlott és csak a kommunista érában alakultak újra.

Én ezen a (számukra) vészkorszakot idéző meccsen nem voltam jelen, egy évre rá viszont igen. Akkoriban az MTK meccsek pikáns etnikai jellegét csak fokozta, hogy az edzőjük egy bizonyos Verebes József volt, akinél feketébb prímást, még a száztagú cigányzenekarban sem találtak volna. Verebesnek ráadásul a stílusa is tenyérbemászó volt, szerénységének egyik jeleként önmagát nemes egyszerűséggel mágusnak neveztette.

A videón jól látható a meccsek elején rendszeres pénztárszalag eső. A B-Közép azonban a szünetben helyet változtatott, ennek okát nem tudom (esőre emlékeztem, de a videó szerint szép idő van). Átköltöztünk az ülőhelyre, nagyjából oda, ahol ma a Büfé Briganti nevezetű formáció székel. Remek volt a hangulat, a fedett lelátó akusztikája és a folyamatos helyzeteink megadták ehhez az alaphangot. Ez persze olyan zsidózással párosult, hogy érzékenyebb lelkületű blogolvasóim, valószínűleg a vízentál-központig szaladtak volna rémületükben. Meccs után a csapatok levonulásakor már Verebes Józsi sem rejtőzködhetett az akkoriban állandóan viselt, két számmal nagyobb sapkája alá, kapta is rendesen a bedobált szappanokat (hol voltál Zuroff??) és még egy tekercs WC papírt is. Fiatal olvasóim kedvéért hozzáteszem: nem volt semmilyen stadionbezárás, vagy egyéb büntetés. Lelki sebeket sem szerzett senki sem. A maiak lennének puhányabbak, vagy egyszerűen csak más érdekek munkálkodnak manapság a stadionokban? A kérdés megválaszolását az olvasóra bízom.

A Békéscsaba - Nyíregyháza meccsel kapcsolatban ott fejeztem be, hogy az utolsó fordulóban már elég egy döntetlen is, és indulhatunk az UEFA Kupában! Önmagamat ismétlem már sokadjára, de akkor is ide kívánkozik annak megemlítése, hogy az UEFA Kupában akkoriban nem többszáz csapat vett részt, hanem csak 64, valamint nem volt BL, hanem volt helyette Bajnokcsapatok Európa kupája, ahol csak a mindenkori bajnokcsapat indulhatott! Tehát a legutóbbi BL győztes Bayern München, a régi kiírás szerint nem nyerhette volna meg a legrangosabb trófeát, mert "csak" az UEFA Kupában indulhatott volna! (Vagy a KEK-ben, de ezt most ne bonyolítsuk.)

A nagyszerű tavaszi produkció után jó esélyünk volt a csepeli pontszerzésre. Negyedik helyről vártuk a meccset, két pont előnnyel a mögöttünk tanyázó MTK előtt. Akkoriban két pont járt a győzelemért, tehát mint írtam ez azt jelentette, hogy nekünk elég a döntetlen, persze ha a győri Rába ETO netán még pontot is szerezne az MTK ellen, akkor akár ki is kaphatunk. A győriek mestere az ismert cigánysámán Verebes József volt, tehát cigányban megbízni azért akkoriban sem volt jó előjel, különösen annak ismeretében, hogy Verebes korábban éveket húzott le az MTK-nál.

A szezon végére sérülések, eltiltások sújtották a csapatot. Úgy emlékszem a középpályára kényszerülő Kurucz - Ionut kettős ténye (előbbi már nagyon öreg volt akkor) már önmagában hordozta a bukás előjelét. Ez sajnos be is következett, bár nem sokon múlott... Naivan még reménykedtünk a Győr sportszerűségében, de a "ne tegyél a feketére" rossz előjel, különösen aljas módon beigazolódott. Az MTK 7-1-re verte a győrieket, Verebes pedig, a hozzá megszokottal ellentétben senkit nem hibáztatott, mindössze annyit nyilatkozott, hogy nekik ez a meccs már teljesen mindegy volt, őket ez nem érdekelte. (Milyen edző az ilyen?) Ez már a sokat megélt, amúgy vastag arcberendezésű Vitray Tamásnak is sok volt, aki az összefoglalóban megemlítette, hogy azért létezik olyan, hogy sportszerűség, és azt a békéscsabaiak joggal várhatták volna el.

Az MTK indult az UEFA Kupában, "nagy bravúrral" (otthon egy 0-0-ra kihúzott döntetlennel) kiejtettek egy izlandi csapatot, majd a belga Mechelen simán verte őket 5-0-ra, a visszavágon egy laza 1-1-et megengedve. Abban a Mechelenben a sztár az Újpestről elzavart Eszenyi Dénes volt, azt hiszem ezzel a belgák akkori játékerejét is megemlítettem. Amikor ezen meccsek zajlottak, a mi arany(bronz)csapatunk már javában brillírozott, tehát egy Mechelen nem okozott volna gondot Szancsóéknak, arról nem is beszélve, hogy jóval többen tettük volna tiszteletünket Belgiumban, mint rá egy évre a háborús Szkopjéban. A Mechelen a következő körben a Cagliari ellen esett ki. Szardínia szurkolói szempontból már nagyobb falat lett volna akkoriban, de biztosan lett volna, aki oda is eljut. Majd elfelejtettem: a kupaindulással megajándékozott MTK ebben az évben az NB1-ből is kiesett.

(Figyeld a vendégszektort... jó kis létszám volt.)