Aki ott volt, ezt a meccset ugyanúgy nem felejti el, mint a másik 5-2-t, néhány hónappal később. Ez volt az a meccs, ami után a győri közönség felállva tapsolta meg az ellenfél győztes csapatát, amely ezért még tiszteletkört is futott a stadionban. Ilyenre előtte nem volt példa - győri haverom információja - és valószínűsítem, hogy azóta sem. Ennek éppen tegnap volt 20 éve. (Elnéztem a dátumot, mert napra pontosan szerettem volna feltenni a videót, de így jött ki sajna...Bocs.)

A meccs előtt akkori (és sokszor mai) szokás szerint ráérősöztem, meg alibiztem ("nem hiszem, hogy megyek, mert túl messze van" bla bla) aztán szombat előtt egy vagy két nappal mentem fizetni a buszt. És akkor közölték azt, ami akkoriban ilyen távolságoknál nem volt megszokott: nincs hely. Ciki, de szerencsére nem voltam egyedül ezzel a problémával. Viczitom és M. Endre (Koca) is így járt, de volt még hely a lencsésin szerveződő (hozzánk képest) idősebb korosztályt egybegyűjtő Béni-féle buszra. A VB sörözőben kellett fizetni egy rosszarcú csaposnak, aki mellesleg lenyúlta a pénzemet mert nem írt fel a listára, szerencsére Béni a buszon nem szívózott ezzel, így tehát "elvileg" ingyen utaztam, valójában egy köcsög lazán eltette egy 17 éves srác pénzét. Először utaztunk ezzel a busszal és Zsitnyikov barátunk már jó előre felkészített minket arra, hogy elég szarul fogjuk érezni magunkat, mert más habitusú emberek lesznek rajta, mint amit mi megszoktunk. A jó öreg Zsityinek (akit akkoriban még nem szállt meg az a tévképzet, hogy ő Békéscsaba 2, majd szerénysége okán beismerten "csak" 3. legszebb férfije, ez majd csak pár hónappal később jön) igaza volt. Amíg a többiek buszában jégkrém-orgia és a pesti lakosoknak történő szőrös segg mutogatás volt a sláger, Béniék buszában a hátsó sorokban ezres tétekben kártyáztak Dugóék. Valahol Tatabánya környékén a buszunk utasai étteremben, pincérrel, két-három fogásos ebédet rendelnek, mellé drága söröket isznak, addig mi csóró tizenévesek (akik beérjük anyu szendvicsével) arról ábrándoznk, hogy a többiek már a győri kocsmákban hangolnak. 

A meccs viszont mindenért kárpótolt. Az 1993/94-es szezon talán legemlékezetesebb meccse volt, köszönet érte az összes résztvevőnek. A győzelmünk után még a vesztes csapatot irányító Verebes is gratulált Jóskénak, ölélést, sőt még puszit is kapott, persze 24 órával később már kielemezte a meccset és akkor már tisztán látta, hogy csak az igazságtalan, balszerencse döntött és épp ha 5-ször mentünk át a félpályán... (Lásd a linket ITT és ami még benne van) A győri kaput egyébiránt a válogatott akkori hálóöre Végh Zoltán védte. Emlékezhetünk a Haladás meccsre, ahol Király Gabi kapott egy ötöst, ezúttal - egy héttel később - Véghen volt a sor. És ezzel még nem volt vége a jelenkor és a jövő válogatott kapuvédőinek adandó csillagos ötösöknek. (Folyatás egy hét múlva...)

A vendégszektorban minden idők legnagyobb Csaba- tábora (már persze ami a győri fellépéseket illeti) fergeteges hangulatot produkált. Azért a tájjelleg sem maradt el. A szünetben Tarzan (öreg, nagydarab kopasz szakember) a lelátón nekiállt falatozni. Konyharuha, kolbász, kenyér, szalonna, hagyma, ahogy kell. A készenlétisek bejöttek és megpróbálták megkérni arra, hogy lehetőleg tegye el a kést. Ő fel sem állt, csak tele szájjal magyarázott, hogy ha elteszi a "megengedett pengehosszúságúnál nagyobb, közbiztonságra veszélyes eszközt", akkor éhen marad. A rendőrök aztán ráhagyták. Tarzan közben zsíros szájával nagyokat kortyolt a másfél literes műanyag palackban lévő sárga színű folyadékból is, ami gondolom bor lehetett, mert nem néztem ki belőle sem a teát, sem az almalevet. Ilyen fotók kellenének a faszbukra, nem a sok beállított műultrázás. Aztán mehetne a sok lájk.