Egy 22 évvel később (újra) megtekintett gólösszefoglaló is rejtegethet olyan meglepetéseket, melyekre nem is számítanánk. Ráadásként nem is a pályán történtekre gondolok. A riporter az a Pörzse Sándor, aki jelenleg az országgyűlésben tevékenykedik Jobbikos képviselőként.

A mérkőzésről sokat nem tudok írni, nem voltam jelen (az 5-2 volt az első és ezidáig az utolsó győri meccsem, tehát jó időben kezdtem és még időben hagytam abba) és nem is feledhetetlenek a meccs góljai. (Ez most poén volt, hallani akarom a nevetést: hahaha) Amiről írni akarok az az egykor ékszerdoboznak becézett győri stadion.

1977. nyarán adták át (úttörőolimpia volt a megnyitó), éppen fél éves voltam. Az átadáskor Európa legmodernebb stadionja volt, csak ülőhelyekkel! Később egy szektornyi ülőhelyet leszereltek és ott állóhelyet alakítottak ki (az ETO tábor törzshelye volt, mint ahogy az összefoglalóban is látszik, de egy évvel később a fradisták egyik székbontásos akciója után ide teleptítették a vendékszektort) és így 28 000 néző befogadására is alkalmassá vált. 2005-ben kezdték el lebontani és a helyére épült a mai ETO Park stadion. Kérdezem én: minek? Miért kellett lebontani azt a stadiont, amely összehasonlítva mondjuk a mai Kórház utcai arénával, évekkel előttünk járt már 1977-ben is? Full ülőhelyesen 25 000 néző befogadására volt alkalmas, a jelenlegi talán 15 000-re. Az egy komplett stadion volt a mostani hipermodern, pedig egy égés. Miért írom ezt? Mert milyen új stadion az, ahol a két kapu mögé egy-egy mobillelátót szerelnek fel, melyből az egyik a vendégszektor? Nem tudtak volna már ennyi erővel egy rendesen, elejétől a végéig befejezett stadiont építeni? Annyira jellemző a hazai futballközegre...

Ifjúkorom összefoglalós élményeiből mindig emlékszem arra, hogy öröm volt az ETO hazai meccseinek összefoglalóit nézni, mert olyan jól mutattak azok a színes karosszékek (azaz általában nagyon kevés néző volt és a stadion üres székeit lehetett látni a kanyarokban). Az 90-es VB-t követően az Udinei stadiont juttatta eszembe. Más magyar stadionok nem mutattak ilyen látványt, egészen az Üllői úti kiszékezéséig, 1991őszéig.

Remek légi felvétel. Háttérben a Rába Vagon és Gépgyár!

A régi stadion székeiből néhány Győr kettes számú csapatának a DAC 1912-nek nádorvárosi stadionjában lett elhelyezve. A DAC-ról ultra szempontból egy kis érdekesség: a DAC 1912 a győri antifa punkok csapata volt egy nagyon rövid ideig! A történet annyi, hogy mivel Magyarországon minden tábor nemzeti és általános szóhasználattal élve jobboldali, a győri és környéki punkok tisztában voltak azzal is, hogy az ETO tábor környékén csegevarás jelképeikkel nem rúghattak labdába, kiválasztották a DAC-ot és tudatosan megvalósították a magyarországi balos szurkolás fellegvárá, nehogy már a szurkolói életben itt mindenki náci legyen. Néhány meccs erejéig voltak jelen, aztán ahogy jöttek, úgy tűntek el. Nem tudom, hogy külső hatások miatt, vagy egyszerűen csak megunták, vagy elfogyott a kannásbor, de végül is tökmindegy. Senkinek nem hiányoznak.

A sokadik kitérő után itt az összefoglaló:

Aki ott volt, ezt a meccset ugyanúgy nem felejti el, mint a másik 5-2-t, néhány hónappal később. Ez volt az a meccs, ami után a győri közönség felállva tapsolta meg az ellenfél győztes csapatát, amely ezért még tiszteletkört is futott a stadionban. Ilyenre előtte nem volt példa - győri haverom információja - és valószínűsítem, hogy azóta sem. Ennek éppen tegnap volt 20 éve. (Elnéztem a dátumot, mert napra pontosan szerettem volna feltenni a videót, de így jött ki sajna...Bocs.)

A meccs előtt akkori (és sokszor mai) szokás szerint ráérősöztem, meg alibiztem ("nem hiszem, hogy megyek, mert túl messze van" bla bla) aztán szombat előtt egy vagy két nappal mentem fizetni a buszt. És akkor közölték azt, ami akkoriban ilyen távolságoknál nem volt megszokott: nincs hely. Ciki, de szerencsére nem voltam egyedül ezzel a problémával. Viczitom és M. Endre (Koca) is így járt, de volt még hely a lencsésin szerveződő (hozzánk képest) idősebb korosztályt egybegyűjtő Béni-féle buszra. A VB sörözőben kellett fizetni egy rosszarcú csaposnak, aki mellesleg lenyúlta a pénzemet mert nem írt fel a listára, szerencsére Béni a buszon nem szívózott ezzel, így tehát "elvileg" ingyen utaztam, valójában egy köcsög lazán eltette egy 17 éves srác pénzét. Először utaztunk ezzel a busszal és Zsitnyikov barátunk már jó előre felkészített minket arra, hogy elég szarul fogjuk érezni magunkat, mert más habitusú emberek lesznek rajta, mint amit mi megszoktunk. A jó öreg Zsityinek (akit akkoriban még nem szállt meg az a tévképzet, hogy ő Békéscsaba 2, majd szerénysége okán beismerten "csak" 3. legszebb férfije, ez majd csak pár hónappal később jön) igaza volt. Amíg a többiek buszában jégkrém-orgia és a pesti lakosoknak történő szőrös segg mutogatás volt a sláger, Béniék buszában a hátsó sorokban ezres tétekben kártyáztak Dugóék. Valahol Tatabánya környékén a buszunk utasai étteremben, pincérrel, két-három fogásos ebédet rendelnek, mellé drága söröket isznak, addig mi csóró tizenévesek (akik beérjük anyu szendvicsével) arról ábrándoznk, hogy a többiek már a győri kocsmákban hangolnak. 

A meccs viszont mindenért kárpótolt. Az 1993/94-es szezon talán legemlékezetesebb meccse volt, köszönet érte az összes résztvevőnek. A győzelmünk után még a vesztes csapatot irányító Verebes is gratulált Jóskénak, ölélést, sőt még puszit is kapott, persze 24 órával később már kielemezte a meccset és akkor már tisztán látta, hogy csak az igazságtalan, balszerencse döntött és épp ha 5-ször mentünk át a félpályán... (Lásd a linket ITT és ami még benne van) A győri kaput egyébiránt a válogatott akkori hálóöre Végh Zoltán védte. Emlékezhetünk a Haladás meccsre, ahol Király Gabi kapott egy ötöst, ezúttal - egy héttel később - Véghen volt a sor. És ezzel még nem volt vége a jelenkor és a jövő válogatott kapuvédőinek adandó csillagos ötösöknek. (Folyatás egy hét múlva...)

A vendégszektorban minden idők legnagyobb Csaba- tábora (már persze ami a győri fellépéseket illeti) fergeteges hangulatot produkált. Azért a tájjelleg sem maradt el. A szünetben Tarzan (öreg, nagydarab kopasz szakember) a lelátón nekiállt falatozni. Konyharuha, kolbász, kenyér, szalonna, hagyma, ahogy kell. A készenlétisek bejöttek és megpróbálták megkérni arra, hogy lehetőleg tegye el a kést. Ő fel sem állt, csak tele szájjal magyarázott, hogy ha elteszi a "megengedett pengehosszúságúnál nagyobb, közbiztonságra veszélyes eszközt", akkor éhen marad. A rendőrök aztán ráhagyták. Tarzan közben zsíros szájával nagyokat kortyolt a másfél literes műanyag palackban lévő sárga színű folyadékból is, ami gondolom bor lehetett, mert nem néztem ki belőle sem a teát, sem az almalevet. Ilyen fotók kellenének a faszbukra, nem a sok beállított műultrázás. Aztán mehetne a sok lájk.

Verebes "Mágus" "Vajda" József sztáredzőt már említettem korábbi bejegyzéseimben (pl. ITT és ITT ). Róla az eddigieken túl azt érdemes tudni, hogy mindig különleges pechszéria sújtotta éppen aktuális csapatait. Történt ugyanis, hogy csapatai voltaképpen mindig annyi gólt kaptak, ahány kísérlete volt az ellenfélnek, sőt, néha még többet is! Ha valaki kételkedne ebben, menjen el a könyvtárba és kezdje el böngészni a bajnoki fordulók meccsei utáni napokon megjelenő Nemzeti Sport újságokat és keresse ki a Mester nyilatkozatait! Ott láthatja azt a  viszatérő motívumot (igazságtalan sors), mely a szerénységéről ismert sztáredző kifakadásainak velejárója volt: "az ellenfél kétszer lőtt kapura" (ez azt jelentette, hogy két gólt kaptak"), "az ellenfél kétszer jött át a félpályán" (ez még felháborítóbb igazságtalanság, itt is két gólt kellett kapniuk), "végig mi uraltuk a mérkőzést, az ellenfélnek helyzete sem volt" (azért így is kaptak egy gólt a rasszista labda miatt) és még hasonló őszinte nyilatkozatokat.

1994-ben a Győr edzőjeként jött hozzánk a sámán és annyit elárulok, hogy ezen a meccsen mi háromszor mentünk át a félpályán. Ebből már kitalálhatjátok hány gólt lőttünk. Az ellenfélnél pályáralépett Árgyálán János (Mazsi) is. 

1989/90-es bajnoki idény tavasza, a 19. forduló. Összeállításunk abból a szempontból érdekes, hogy egyszerre jelen volt a múlt (Pásztor), a jelen (Ottlakán, Fabulya) és a jövő (Miklya, Belvon). Ifjú tehetség volt Major Laci, akit a közönség egy része méltatlanul kritizált, más része méltatlanul felkarolt. :) (Bízom benne, hogy erre a mondatra lesz reagálás az olvasóim részéről.) A csapat tagja (és ezen a meccsen gólszerzője) volt Zsinka János, aki többek közt az FTC-ben, a Honvédban, a Dózsában és más NB1-es csapatokban is megfordult.

Békéscsaba összeállítása: Gulyás - Szenti, Ottlakán, Csató, Fabulya - Belvon (Kasik 83.), Takó, Pásztor (Major L. 54.), Csanálosi - Zsinka, Miklya. Edző: Vígh Tibor