1992/93 ősz, első forduló. Egy év szünet után újra az Nb1-ben. Jó lenne bennmaradni... Gondoltuk akkoriban, nem is sejtve mi vár még ránk - pozitív értelemben. Nem a legkellemesebb partnert kaptuk a nyitányra, bár közönségcsalogatónak nem volt rossz. Bajnoki címre esélyes Kispest-Honvéd FC, akkoriban talán még Hemingwayt is Szabó Gyurinak hívták, bár akkoriban róla még senki nem hallott.

Nem úgy a Honvéd sztárjairól. Ilés Béla, Fischer Paja, Márton Gábor... És persze a kapuban Gulyás "Golyó" Pista, a MI Gulyásunk.  A korszak legmenőbb hazai játékosai voltak, a Honvéd meg is nyerte a bajnokságot, csak előbb még meg kellett szabadulniuk a Mágustól. Bizony... Verebes Józsinak akkor olyan píárja volt, hogy itthon a legnagyszerűbb edzőnek tartották (ebben nem kis szerepe volt legendás "szerénységének") és csak ő kerülhetett a Kispest kispadjára. Aztán természetesen a balszerencse, a játékvezetők, az újságírók, az időjárás, az imperialisták, a kéményseprők, stb. mind ellene esküdtek össze és azért nem engedték, hogy a Kispestből BL győztest varázsoljon, így pár meccs után koccolnia kellett. Verebesről korábbi bejegyzéseimben is megemlékezem, linkek a fejlécen szereplő címke menüpontban.

Pedig a játékvezetőre nem lehetett panasza a cigánysámánnak (bocsi, ezt a "rasszista" jelzőt még egy szegedi szurkoló olvasói levelében láttam, Verebes náluk is csodacsapatot ígért, aztán még az NB 3 is sok volt). Az egyenlítő góljuikat megelőző tizenegyes előtt, a bíró tévesen állította meg az amúgy 100%-os ziccert hozó támadásunkat. A megítélt büntető jogos (bár tudjuk, hogy ha nem állítja meg a támadásunkat, nincs büntetőjük), de Baji kiállítása nem az. Ez már akkor is csak sárga lapos eset volt, Baji mögött még két védőnk is védekezett. Emberhátrányban játszottunk több mint egy félidőt újoncként, a bajnokesélyes ellen és nem kaptunk ki. Ez már előrevetített valamit a nagy brigádból...

Meccs előtt az akkori B-Középben (középen felül) tiszteletét tette egy érdeklődő honvédos ultra. Magam részéről, sokmás pajtásommal egyetemben már tudtuk mit jelent az ultra és kik az ultrák, de ez itthon még gyerekcipőben járt. Az ultra mindenhová utazik, mi ezt 14-15-16 évesen nem tehettük meg, nem is lehettünk ultrák. Érettebb szurkolótársaink, akik megtehették, hogy utaznak mindenhová, ők meg nem tekintették magukat ultrának,  nem érdekelte őket ez az egész. Tehát Békéscsabán még nem volt ultra és a honvédos gyerek volt az első ultra, akivel személyesen találkozhattam. Tőle hallottam először azt a megállapítást, hogy "nálunk - azaz Kispesten- vannak az ultrák és vannak a szutykok." Ezt a szutykok jelzőt később is hallottam kispesti szájból (más táborból nem emlékszem) és mindig sajátjaik vonatkozásában. Azokra, akik nem voltak ultrák...

A srác amúgy 16-17 éves lehetett (akkori országos szurker átlagnak megfelelt) hosszú világos hajú, borzasztóan pattanásos arcú és igen vékony testalkatú. Mikor elkezdett megtelni a tábor, befejezte az ismerkedést és visszament az övéi közé.

Sneider Tamás hajdanán skinhead volt és ezzel egész életére lezárta az érvényesülés útját - mondják legalábbis a "demokraták". Pedig Sneider Tamás nyugodt szívvel lovagolhatná meg múltját, mert "lám-lám, én már akkoriban is nacionalista politikus voltam - szemben a ma nemzeti és konzervatív, akkor véresen liberális fityesszel - és fizikailag sem féltem kiállni az elveimért, mert nem csak a szám járt a közbiztonságról - mint most egyeseknek -, hanem tettem is érte azzal, hogy leütöttem azt a cigányt annak idején".

Az ominózus ütést - rendőrségi ügy és büntetés - is felhozzák, mint büntetett előéletet (ami amúgy mentesítés után már olyan mintha soha nem lett volna, tehát következménye nincs), csakhogy ha ez kizáró ok a szociknál, akkor pár évvel ezelőtt miért indították éppen ők Békéscsabán azt a Molnár ... -t (a keresztneve már be se ugrik, ez persze nem baj), akit a Barnevál privatizációja kapcsán ítéltek el jogerősen csalásért és okirathamisításért? Persze ez Békéscsaba öntudatos választót nem zavarta (köszönjök, nagybetűs DEMOKRÁCIA) és nyugodt szívvel választották meg azt az embert, aki anyagi előnyökért cserébe, lelkiismeret furdalás nélkül csapja be polgártársait. Biztosan azért szeretett volna a parlamentbe kerülni, hogy a korábban lenézett és becsapott átlagpolgár érdekeiért alázatosan dolgozzon és nem hasonló anyagi előnyökért.

Aztán most jön egy másik Molnár, a Zsolti, szintén a szocik üdvöskéje. Az ő múltjában csalás helyett (legalábbis ilyenről még nem tudunk) más folt van. Ő is skinhead volt! Persze most szánalmasan tagad és magyarázkodik. Ott volt Göncz (eredeti neve állítólag Götzl) kifütyülésénél, de csak véletlenül járt arra és a kapucnit is a hideg miatt tette a fejére. Még akár hihető is lehetne, de akkoriban Honvéd ultra volt és így már azért túl sok a véletlen. Magyarországon egyetlen ultra, aki magát annak is vallotta (kivételt képeztek akkor a pécsiek, de ma már ott is elzavarták a komcsikat), sem volt szoci szimpatizáns, vagy ha mégis, nem ment október 23-án a Kossuth térre.

A tagadásból egy fontos - és logikus - következtetést vonhatunk le. A szocik nem hisznek az evolúcióban. Pontosabban hisznek, de tudják, hogy annak besimerése számukra ugyanúgy előnytelen, mint a majmok számára volt anno. Miért is? Nem egy nemzeti beállítottságú ismerősöm (egyszerűsítsük Jobbik szavazóként) ismerte már el, hogy korábban az MSZP-re szavazott. József Attila is kommunista szimpatizánsból, az attól való megundorodása után lett hungarista. Egyszerűen ez az egyéni fejlődés velejárója. Visszafele ez nem működik, senki nem lesz - az egyszerűség kedvéért maradok a szavazós példánál - Jobbik szavazóból, maszop szavazó. Tehát ezért nevezzük ezt evolúciónak és nyilvánvalóan  Molnár Zsolt és az MSZP is így gondolja, ezért nem védekezik azzal, hogy "bocsi, fiatal voltam és megtévesztettek az ordas eszmék, azóta viszont a kisnyugdíjasokért dolgozom minimális juttatásokért". Tudják, hogy ilyen a valóságban nincs. Molnár Zsolt egyvalamiért lett nacionalista, Kispest-szurkoló fiatalból MSZP funkcionárius - a pénzért. Mondjuk a re-evolóciós utat rendesen, annak minden állomásával végigjárta, mert nem egyből ugrott fejest a mélyvízbe, hanem 2002-ben még a Fidesz ügyvédjeként dolgozott.

A mellékelt mérkőzésre 1994 őszén került sor a Bozsik stadionban. Néhány hónappal ezen meccs előtt az aranykor utolsó hazai meccsén is a Honvéddal játszottunk és az elvesztett arany miatti elkeseredtségünket a vendégszurkolókon szerettük volna kitölteni. Dühös tömeg és rendőri gyűrű kísérte ki őket az állomásra. Meg voltak döbbenve, ők nem ilyen fogadtatásra számítottak. Ennek "visszavágója" volt ez az őszi meccs. Egy busszal és egyéb járgányokkal mentünk a találkozóra, győzelmi reményekkel. A hazaiak meglepetésre nem a szokásos törzshelyükön, a kanyarban vertek tábort, hanem mellettünk. Ment is a kölcsönös anyázás, de azon kívül más nem volt (jó létszámban voltunk, nem maradtunk volna alul), a szünetben ott is hagytak minket. A második félidőben, a törzshelyükön egy-egy helyzet után jól kivehető a "narancsmechanika" is, ami - bár akkor már Horn Gyula volt a trónon - nem volt tele ifjú emszepésekkel. Szóval Molnár Zsolt könnyen lehetséges, hogy mellettünk foglalt helyet, talán még le is köpték. Utólag mindenképp megérdemelte.

(A videó alatt zárósztori Zsitnyikovval a főszerepben.)

A szurkolói buszon az utolsó sorban ültem. Mellettem Zsitnyikov, aki akkor már túl volt az első pszichiátriai kezelésen. A visszaúton már rohadt ideges volt, mert a busz zötykölődése miatt nem tudta bevenni a gyógyszerét. Ordibált is előre rendesen, túlharsogva a szokásos, nem épp alacsony decibelű alapzajt: "Nem tudom bevenni a gyógyszeremet báááázzzmeeeg!!" Úgy emlékszem mintha kisbeliczayék ezen az úton találták volna ki a Rákóczi-induló alapzenéjére a "Zsitnyikovnak nincs fasza laaa-la-laaaa-la-la-la-laaa" örökbecsűt.

Szegény Zsityi nem csoda, hogy nem volt túl nyugodt. Erre még én is rátettem egy lapáttal, merő önzőségből. A hazaindulás után elővettük a szendvicseinket, édesanyám rántott húsos szendvicset csomagolt, míg Zsityinél "csak" kolbászos szendvics volt. Az utolsó darab mindkettőnknek. Zsitnyikov megkívánta az enyémet és felajánlotta a cserét. Én mondtam, hogy szó sem lehet róla, mire Békéscsaba harmadik legszebb férfije (erről talán egyszer majd mesélek) megértően így reagáld: "akkor dögölj meg a kurva anyádat!". 

Azért töltöm fel az 1992/93-as szezon első tavaszi meccsét, mert lusta vagyok sztorizni és ezért olyan meccset kerestem amiről igazából semmit nem tudok elmondani. Vendégdrukkerről nem nagyon tudok, bár az öregek közül páran biztosan voltak.

Egy TV-s meccs a "döntetlenek évadjából". Változatos meccs, sok gól és az élesszeműek néhány pillanat erejéig láthatnak egy részeg Viczitomit és egy részeg Révészmiskát.  Így mulattak - civilben - a magyar honvédek 1995-ben, akik természetesen nem a Honvédnek szurkoltak.

(Ne felejts el szavazni, a chat felett és az időkép alatt!)

Lehet már kezditek unni a folymaatos győzelmi szériát és a dicsőséget. Akkor egy kicsit lépjünk vissza, és élvezzétek a szenvedést. :) Az 1990/91-es idényben, a megnyugtató és bíztató ősz (6. helyen vártuk a folytatást és számolgattunk, hogy akár még dobogósok is lehetünk), után a csapat történelmének legkiábrándítóbb tavasza következett. Az első fordulóban még győztünk a Tatabánya ellen (videó hamarosan), aztán annyi. Néhány döntetlen és sok vereség. Érdekes, hogy az egész szezonban (őszit és tavaszit is beleértve) egyetlen büntetőt sem ítéltek a Csabának! Tehát egy egész szezon úgy, hogy nem kaptunk tizit! Nehéz eldönteni, hogy ez mennyire járult hozzá a kieséshez, de végülis mindegy. Lehet, hogy az ezt követő NB 2-es idénynek köszönhetjük a későbbi világverő (igen, ne feledjük: Rapid Wien, Dinamo Dresden stb.) csapatunkat.

Ezúttal a későbbi bajnok Budapesti Honvéd ("a f...omat szopd szét") otthonába látogattuk, ahol sima vereséget szenvedtünk, normális helyzetig se jutottunk. Amiért mégis érdemes megnézni a videót:

- fehér Umbro mezünkben játszottunk,

- nézőket látunk a Bozsik stadion szemben lévő állóhelyi (úristen, életveszély!!) lelátóján, anélkül, hogy bárkit is megöltek volna a meccsre járó, de csak a balhét kereső "állat, söpredék huligánok" (by Hemingway),

- Magyarország első ultra csoportja a Honvéd körül szerveződött, épp ebben az időszakban, őket is érdemes figyelni, mindkét kapu mögött.