Sneider Tamás hajdanán skinhead volt és ezzel egész életére lezárta az érvényesülés útját - mondják legalábbis a "demokraták". Pedig Sneider Tamás nyugodt szívvel lovagolhatná meg múltját, mert "lám-lám, én már akkoriban is nacionalista politikus voltam - szemben a ma nemzeti és konzervatív, akkor véresen liberális fityesszel - és fizikailag sem féltem kiállni az elveimért, mert nem csak a szám járt a közbiztonságról - mint most egyeseknek -, hanem tettem is érte azzal, hogy leütöttem azt a cigányt annak idején".

Az ominózus ütést - rendőrségi ügy és büntetés - is felhozzák, mint büntetett előéletet (ami amúgy mentesítés után már olyan mintha soha nem lett volna, tehát következménye nincs), csakhogy ha ez kizáró ok a szociknál, akkor pár évvel ezelőtt miért indították éppen ők Békéscsabán azt a Molnár ... -t (a keresztneve már be se ugrik, ez persze nem baj), akit a Barnevál privatizációja kapcsán ítéltek el jogerősen csalásért és okirathamisításért? Persze ez Békéscsaba öntudatos választót nem zavarta (köszönjök, nagybetűs DEMOKRÁCIA) és nyugodt szívvel választották meg azt az embert, aki anyagi előnyökért cserébe, lelkiismeret furdalás nélkül csapja be polgártársait. Biztosan azért szeretett volna a parlamentbe kerülni, hogy a korábban lenézett és becsapott átlagpolgár érdekeiért alázatosan dolgozzon és nem hasonló anyagi előnyökért.

Aztán most jön egy másik Molnár, a Zsolti, szintén a szocik üdvöskéje. Az ő múltjában csalás helyett (legalábbis ilyenről még nem tudunk) más folt van. Ő is skinhead volt! Persze most szánalmasan tagad és magyarázkodik. Ott volt Göncz (eredeti neve állítólag Götzl) kifütyülésénél, de csak véletlenül járt arra és a kapucnit is a hideg miatt tette a fejére. Még akár hihető is lehetne, de akkoriban Honvéd ultra volt és így már azért túl sok a véletlen. Magyarországon egyetlen ultra, aki magát annak is vallotta (kivételt képeztek akkor a pécsiek, de ma már ott is elzavarták a komcsikat), sem volt szoci szimpatizáns, vagy ha mégis, nem ment október 23-án a Kossuth térre.

A tagadásból egy fontos - és logikus - következtetést vonhatunk le. A szocik nem hisznek az evolúcióban. Pontosabban hisznek, de tudják, hogy annak besimerése számukra ugyanúgy előnytelen, mint a majmok számára volt anno. Miért is? Nem egy nemzeti beállítottságú ismerősöm (egyszerűsítsük Jobbik szavazóként) ismerte már el, hogy korábban az MSZP-re szavazott. József Attila is kommunista szimpatizánsból, az attól való megundorodása után lett hungarista. Egyszerűen ez az egyéni fejlődés velejárója. Visszafele ez nem működik, senki nem lesz - az egyszerűség kedvéért maradok a szavazós példánál - Jobbik szavazóból, maszop szavazó. Tehát ezért nevezzük ezt evolúciónak és nyilvánvalóan  Molnár Zsolt és az MSZP is így gondolja, ezért nem védekezik azzal, hogy "bocsi, fiatal voltam és megtévesztettek az ordas eszmék, azóta viszont a kisnyugdíjasokért dolgozom minimális juttatásokért". Tudják, hogy ilyen a valóságban nincs. Molnár Zsolt egyvalamiért lett nacionalista, Kispest-szurkoló fiatalból MSZP funkcionárius - a pénzért. Mondjuk a re-evolóciós utat rendesen, annak minden állomásával végigjárta, mert nem egyből ugrott fejest a mélyvízbe, hanem 2002-ben még a Fidesz ügyvédjeként dolgozott.

A mellékelt mérkőzésre 1994 őszén került sor a Bozsik stadionban. Néhány hónappal ezen meccs előtt az aranykor utolsó hazai meccsén is a Honvéddal játszottunk és az elvesztett arany miatti elkeseredtségünket a vendégszurkolókon szerettük volna kitölteni. Dühös tömeg és rendőri gyűrű kísérte ki őket az állomásra. Meg voltak döbbenve, ők nem ilyen fogadtatásra számítottak. Ennek "visszavágója" volt ez az őszi meccs. Egy busszal és egyéb járgányokkal mentünk a találkozóra, győzelmi reményekkel. A hazaiak meglepetésre nem a szokásos törzshelyükön, a kanyarban vertek tábort, hanem mellettünk. Ment is a kölcsönös anyázás, de azon kívül más nem volt (jó létszámban voltunk, nem maradtunk volna alul), a szünetben ott is hagytak minket. A második félidőben, a törzshelyükön egy-egy helyzet után jól kivehető a "narancsmechanika" is, ami - bár akkor már Horn Gyula volt a trónon - nem volt tele ifjú emszepésekkel. Szóval Molnár Zsolt könnyen lehetséges, hogy mellettünk foglalt helyet, talán még le is köpték. Utólag mindenképp megérdemelte.

(A videó alatt zárósztori Zsitnyikovval a főszerepben.)

A szurkolói buszon az utolsó sorban ültem. Mellettem Zsitnyikov, aki akkor már túl volt az első pszichiátriai kezelésen. A visszaúton már rohadt ideges volt, mert a busz zötykölődése miatt nem tudta bevenni a gyógyszerét. Ordibált is előre rendesen, túlharsogva a szokásos, nem épp alacsony decibelű alapzajt: "Nem tudom bevenni a gyógyszeremet báááázzzmeeeg!!" Úgy emlékszem mintha kisbeliczayék ezen az úton találták volna ki a Rákóczi-induló alapzenéjére a "Zsitnyikovnak nincs fasza laaa-la-laaaa-la-la-la-laaa" örökbecsűt.

Szegény Zsityi nem csoda, hogy nem volt túl nyugodt. Erre még én is rátettem egy lapáttal, merő önzőségből. A hazaindulás után elővettük a szendvicseinket, édesanyám rántott húsos szendvicset csomagolt, míg Zsityinél "csak" kolbászos szendvics volt. Az utolsó darab mindkettőnknek. Zsitnyikov megkívánta az enyémet és felajánlotta a cserét. Én mondtam, hogy szó sem lehet róla, mire Békéscsaba harmadik legszebb férfije (erről talán egyszer majd mesélek) megértően így reagáld: "akkor dögölj meg a kurva anyádat!".