Stadler - Békéscsaba... A "mai fiatalok" közül sokan visszakérdezhetnek: "Békéscsaba és micsoda??" Igen, ma már furcsán hangozhat, hogy volt egy Stadler Jóska nevű akasztói juhászbojtár, aki később milliomos lett, majd épített magának (és a falujának) egy stadiont, mely akkor az ország talán legmodernebb arénájának számított annak ellenére, hogy sosem készült el teljesen. Szomorú leírni, de még 20 év elteltével, a mostani állapotában is biztosan előbb kapna UEFA licenszet, mint a Kórház utcai stadion...

Szóval Stadler... Aki számított az ott volt. Elsősorban minden idők legnagyobb NB1-es idegenbeli (1500 fős) Csaba tábora miatt emlékezetes ez a meccs. Ésközülünk, ott voltunk 99%-unknak egy dolog jut eszébe elsőnek arról a meccsről. Ez pedig nem más, mint a homok.

Homok a hajban, az orrban, a szájban, mindenütt. És rohadt nagy szél. Ennek (is) köszönhetően egy szar meccset játszottunk, helyzetünk se nagyon volt. Az, hogy ilyen nagy létszámban utaztunk elsősorban három dolognak volt köszönhető. Az első, hogy akkoriban máshova is elég nagy létszámban utaztunk. Már nem annyira mint egy évvel azelőtt, de azért sokan. A második az emlékezetes őszi meccs mizériái.

Az őszi meccsről itt olvashattok és ugyanitt találtok linkeket az ahhoz kapcsolódó UEFA kupa találkozóról is.

A harmadik az, hogy a Nemzeti Sportban megjelent egy akasztói riport, ahol a helyi kocsmában Stadler Józsi bácsi alkalmazottai szurkolói verést ígértek a csabai szurkereknek. Internet nem lévén egy NS cikk nek súlya volt, az mindenkihez eljutott és bár a fenyegetés komolytalan volt már akkor iban is, de azért mégis egyfajta kihívásnak számított.

Zsúfolt vendégszektor, sokunk számára ismerős arcokkal...

Korabeli alternatív kellék... A szerző egy "működésképtelen" (azaz húrok nélküli) hegedűvel pózol a szarvasi buszpályaudvaron, útban Akasztó felé. Háttérben a hegedű tulajdonosa, a néhai Sajbenté. Isten nyugosztalja szegényt...

A buszokat valahol Bács-Kiskun megyében kommandósok állították meg. Mindenkit leszállítottak, a buszokat átnézték (emlékszem a hegedűt sokáig nézegették, nem értették a funkcióját, vaciláltak azon, hogy fegyvernek alkalmas-e...), majd kísérettel mentünk a faluba, ahol a Fradi bajnokavatásáig a legnagyobb vendégtábort produkáltuk, simán lepipálva a néhány héttel azelőtt túrázó lokistákat.  Az igénytelen és gyatra meccs után ropogott a stadion. Nem kell komoly pirotechnikára gondolni, egyszerűen csak az történt, hogy a tömeg jelentős része a műanyagszékeken vezette le a feszültséget amiatt, hogy "már megint iksz" (abban az idényben ez nagyon sűrűn előfordult) és nem sikerült bosszút állni az őszi meccsért.

A http://stormcorner.hu archivumában (link itt) "Rongálás Akasztón" címszavak alatt két korabeli újságcikk is található. Az egyikben azt is megtudhatjátok, hogy az akasztói "törésverseny" győztesei mi voltunk. A képzeletbeli dobogó az alábbiak szerint alakult:

1. Békéscsaba - 171 szék

2. Újpest - 152 szék

3. Debrecen - 92 szék

A videó alatt még további érdekességeket is olvashattok, de nem akarom tovább húzni az időt. Íme:

Történt még egy, a meccsel kapcsolatos érdekes dolog, amiről akkoriban egy átlag szurker nem tudhatott. Stadler József a meccs félbeszakítását tervezte, mivel állítása szerint a csabai klub valamikori vezetői hárommillió forintot vettek fel tőle, így az Előre annyival tartozik neki. Ennek az iratok között nyoma nem volt, az üzletember mégis ragaszkodott az igazához. Kis híján botrányba fulladt a találkozó.. (hivatkozás Szigeti Csaba: Pásztor című könyvéből.)

"Hagyjuk már, ha még papír sincs róla milyen igazság alapja lehet, amit az öreg csaló állít?" - vághatják rá nyomban azok akik nem ismerik Stadlert és nem ismerik az Előre akkori vezetőit. Én közvetve és hallomásból mindkét felet ismerem. (Ergo információim nem 100%-osak.) Előbbi egy gazdag, de mégis csak egyszerű valamikori juhászgyerek, az utóbbiak pedig minden hájjal megkent gazemberek. A szerzőnek hallomásból van némi ismerete Jóska bácsi sajátos számviteli rendjéről, ami olyan volt, hogy ha Józsit megkereste valaki a faluból, hogy a fia beteg és műtétre kellene másfél millió forint, akkor Józsi bácsi azt 5 percen belül a kezébe nyomta. Az ilyenek aztán összeadódnak és a könyvelő előbb-utóbb jelzi, hogy a mérleg szerinti pénz és a tényleges pénz nem fedi egymást. Mi ilyenkor a teendő? Költségszámlákat kell vásárolni... Az adócsalás klasszikus esete, Stadlert talán valami ilyesmiért ítélhették el kétszer (?) is...

Ezek ismeretében mindenki tegye fel magának a kérdést, hogy Stadler (persze anélkül, hogy mindenben ártatlannak gondolnánk) adhatott-e ilyen-olyan ígéretekre, fantasztikus ajánlatokra, papír nélkül hárommillió forintot  azoknak 1994-95-ben...

Ezzel a meccsel ért véget a nagy széria. Nem hirtelen, mindent lenullázva, hanem szép lassan, hónapról-hónapra fejeződött be a bronzkorszak. Az 1994/95-ös idény néhol szerencsés, néhol peches döntetlenjeinek köszönhetően "csak" az ötödik helyen végeztünk, bár kis szerencsével ismét lehetett volna belőle bronz, mert csak egy ponttal maradtunk le a harmadik helyezett Debrecen mögött! Tizenöt döntetlen mellett mi szenvedtük el a legkevesebb vereséget, mindössze négyet. De ezt a bronzérmet ugyanúgy nem érdemeltük volna meg, mint az egy évvel korábbit, azzal a különbséggel, hogy akkor azért nem mert arany járt volna nekünk, itt meg reális az ötödik hely. Árgyelán és Vancea távozott, télen Váczi is búcsút intett, valahol ez a helyezés reálisnak mondható. De csak az események ismeretében. Mert lehetett volna másként is. Hogy miért írom ezt?

A szezon pompásan kezdődött. Az első négy forduló az alábbiak szerint alakult: Vasas otthon 2-1, Sopron idegenben 2-2, Fradi otthon 5-2, Videoton (akkori nevén Parmalat) idegenben 2-1... És jött hazai pályán az újonc, még nyeretlen Stadler. Fix egyes. Csak az öreg bundás Stadler Józsi bácsi ezt másként gondolta. Megkeresték a játékosainkat és ajánlatot tettek nekik. Kulcsár és Szarvas ezt jelezte az edzőnek Pásztor Jóskának, aki az információt továbbította az MLSZ-nek. Tisztességes lépés, de csak a legnaivabbak gondolhatják azt, hogy Stadlerék megtorpantak két elutasítás után és másnál nem próbálkoztak...

A vereség után Jóska a sajtónak is megemlítette, hogy az akasztóiak alternatív eszközöket is igénybe kívánnak venni a siker érdekében és ezzel komoly botrány vette kezdetét.

Az öltözői hangulat is offon volt, vajon hogy tudtak társaik szemébe nézni azok a játékosok, akik a megkeresést nem jelentették? Volt akinél igen vastag volt a bőr a bajusz alatt, mert az egyik játékosunk nem sokkal az ominózus meccs után új Opellel jelent meg. A rendszámtábla tartó alapján az autót egy kalocsai autókereskedésben vásárolták...

Sajnos a Stadler meccs nem csak egy szimpla vereség volt. Ezután utaztunk Oroszországba, UEFA kupa meccsre, melyről bővebben itt és itt olavshattok. Úgy érzem ezzel a meccsel vette kezdetét egy szép korszak záró fejezete.