Szombathely és Győr után egy harmadik dunántúli csapat, a Sopron is kipipálva úgy, hogy ők sem úszták meg öt alatt. Három hétvége, három meccs és háromszor öt gól, ráadásul mindhárom esetben válogatott kapusnak! Ezúttal Babos Gábor ismerkedett meg az ötös keserű ízével, talán azért, hogy majd amikor válogatott lesz, akkor a többiek csodás teljesítménye miatt kapott gólzápor ne legyen szokatlanul fájdalmas érzés. Végh Zoltán volt az, aki már aktív válogatottként védett a Győrben, Király Gabi és Babos Gabi a jövő reménységei voltak ekkor.

Érdekes, hogy a válogatottban évtizedek óta a kapusposzt az egyetlen, ahol valóban nemzetközi mércével is mindig van néhány klasszisunk, köztük az imént említett Király és Babos, akik még ma is aktívak!

A csapatjátékunk zseniális, góljaink élményszámba mennek, a pályán mindenki gondolatolvasó, a látvány valahogy az Ateltico Madrid mostani játékára emlékeztet, talán egy kicsit szebb is annál.

Szurkolói szempontból nem sok emlékem van a meccsről azon kívül, hogy valószínűleg jól éreztük magunkat. A Sopron szurkolótábora szerény emlékeim szerint az egyetlen olyan országos viszonylatban is relatíve nagyobb tábor lehet, amely még soha nem járt szervezett formában Csabán! A viharsarki ultramozgalom hivatásos krónikása, Krisztián is így emlékszik, bár néhány héttel ezelőtt, amikor legutóbb nálunk játszott a Sopron (szokásos üres vendégszektor előtt), épp erről diskuráltunk és volt köztünk olyasvalaki, aki másként emlékezett és szerinte a kétezres években volt egy meccs, amikor itt voltak.

1993-ban, a meccs odavágóján (beszámoló és videó:  ITT) a mieink rendesen kapták a beszólásokat a megjelölt linkben részletezett úri közönségtől. Arra a megjegyzésre, hogy "idegenbe is kellene járni" úgy reagáltak, hogy az Alföldre elvből nem mennek, mert utána ők is sötétek lesznek.... 20 év eltelt és ezek szerint még mindig ennyire babonásak... szegények...

Itt be is fejeztem volna a bejegyzést, de a meccs videója alapján egy gondolat még az eszembe jutott. Az élesszeműek kiszúrhattak a tábor előtt egy kék-fehér színösszeállítású transzparenst. Nos az emlékeim szerint nem más, mint a békési K. Árpi drapija. K. Árpinak Békésen "ezredes" a beceneve, állítólag azért, mert kb. minden ezredik szava igaz. Árpi elsősorban Békés szurkoló, másodsorban... másodsorban mindig más, kb. mennyei bajnokság összes csapatát magába foglalja. Nem egyszerű a felsorolás, de megpróbálom. A teljesség igénye nélkül volt már fradista, előrés, honvédos, lokista, Szeged szurkoló, Diósgyőr drukker... Lehet, hogy kihagytam valamit.

Szóval a kék-fehér drapi akkor Árpi által került ki, aki Békés (kék-fehér) drukkerként szakítva a korábbi Fradi imádatával, lila-fehér OMI sport mezt vásárolva vált hithű Előréssé. Egészen addig, amíg futott a szekér... Aztán azóta már az imént felsorolt csapatokat váltogatja folyamatosan, akár vegytíve is. Még ez sem érdekes, de állítólag olykor a faszbukon, a szegediek mögé bújva ekéz minket... Hmmm...