Az 1993/94-es szezonban elért bronzérem ma már szépen csillog, de akkor még a játékosok is (a szurkolók meg pláne) kudarcként élték meg. A bronzérmek kiosztása úgy zajlott, hogy a szezonzáró vacsorán valamelyik vezető kijelentette: „aki akarja az elviheti, ott van Zahorán Gyuri, a technikai vezető irodájában.”

Honlapom blog részének "nagytestvérénél", Krisztián oldalán, az alábbi meccs a szerkesztő 10 legrosszabb Előre meccs élménye között szerepel. Link: http://bcscsl.blogspot.hu/2013/01/10-borzalmas-elore-meccs.html  (Ezen a blogon lesz majd még videó a felsorolt meccsekből...) :)

Remélem a megtekintése senkinek nem okoz majd fájdalmat, mert a maga nemében már ez is kuriózum. A meccs végén dühös szurkolók, Urbán Flóri hosszú hajjal, Gulyás hajhúzása és a többi... A meccsen én is jelen voltam és igazából ezen meccs után tudatosult először bennem, hogy akár ki is eshetünk...

Közben amíg ezt pötyögtem eszembe jutott egy másik élmény, ami szintén kapcsolódik ehhez a meccshez. A tömbben, ahol laktam többen is szurkolók voltunk. (Persze 13-14 évesek.) Téma volt a meccs és a meccs utáni balhé a székháznál, stb. A folyosón folyt az "afterozás", amikor láttuk, hogy a második emeleten lévő - amúgy nem lakott - lakásba egy faszi és asszem két (de lehet, hogy három) nő érkezik. A folyosó U alakú volt, a lakásra tisztán rá lehetett látni. Mivel a lakás nem volt lakott, az ablakon nem volt függöny. Ez a bentieket nem zavarta, lazán felkapcsolták villanyt és mindent látni lehetett. A történet nem volt extrém, pusztán annyi volt, hogy a nők teljesen levetkőztek és a faszinak megmutatták magukat elölről- hátulról. Semmi más nem történt, de ez akkor sem volt hétköznapi, tisztán látszott az akkor még divatos, bozontos fekete háromszög. :) Aztán a nők felöltöztek, majd irány le a lépcsőn, mi meg utánuk kifigyelni hová mennek, de messzire nem jutottunk, mert a ház előtt beszálltak egy taxiba. Akkoriban úgy tudtuk, hogy a lakást a közeli peep - show (bizony, rövid ideig volt egy ideig ilyen klub is akkoriban) bérli és a nők valószínűleg oda tartozhattak. Utólag belegondolva az is lehetséges, hogy hölgyek a pósteleki Gold Clubba tartottak. 

Mi a tanulság ebből? Ha nincs Huták játékvezető, nincs ez a blogbejegyzés, valószínűleg nincs év végi kiesés az első osztályból, nincs balhé, nincs annak kitárgyalása a folyosón és életem első háromszögét sem látom akkor. Mondja még azt valaki, hogy nincs pillangó hatás! 

A magyar labdarúgás történetének első olyan játékosa, aki vidéki csapatból lett válogatott, a Békéscsaba kapusa Amsel Ignác volt 1921-ben.

Az első videó egy igazi csemege. Az 1985/86-os idényben volt életem első Előre meccse ( bővebben: //verestomi.gportal.hu/gindex.php?pg=1072744&nid=6292755 ), azonban arra csak a 24. fordulóban került sor! A 14. fordulóban játszott Siófok - Békéscsaba mérkőzésre 1985 őszén került sor.

A végeredményt szándékosan nem írom le, arra azonban már most felhívnám a figyelmet, hogy Csanálosi ("Csoki") találata, bármelyik bajnokságban (a Messit és Ronaldot felvonultatóban is!) a forduló gólja lenne.

A Békéscsaba összeállítása: Leboniczky - Ottlakán, Szabó, Varga, Fabulya - Királyvári, Pásztor, Csanálosi (Fecsku) - Steigerwald, Kanyári (Vágó), Szekeres.