1994. március 13. vasárnap kora reggel. Mit csinál(t) ilyenkor egy csabai fiatal? Édesen döglik az ágyában? Templomba megy? Még iszik valahol? Mondjuk ez lehetséges. Sátáni áhitattal várja a Vidám vasárnapot az ATV-n? Ez még viccnek is rossz.

1994-ben egy csabai fiatal nem csinált mást, mint várta a meccsbuszt. Irány a keleti rangadó, menjünk neki a Debrecennek! 3-4 busszal és autókkal vágtunk neki a túrának. Több helyen megálló, a társaság harcrae és győzelemre éhes. Egy öntudatos és magabiztos Mercedes-es (akkoriban a Zsigulik korában egy Merci nyilván plusz önbizalmat adott) egy tükörrel szegényebben, de néhány horpadással gazdagabban távozik, ezzel együtt az autó masszív karosszériája megóvja őt némi kórházi kényszerpihenőtől. (Basszus kicsit sok Kucut olvashatok mostanában, hogy így fogalmazok... Bocs.)

Akkoriban jelent meg a lappiacon Blikk nevű bulvárlap. Ők is beszámoltak az invázióról (a beszédes nevű Weisz György tollából) megemlítve 6 törött autót és egy szétvert Viktória nevű éttermet. Ez utóbbiról már akkor sem hallottunk (persze ez nem jelenti azt, hogy valahol nem tört össze pár pohár, de az még nem szétvert étterem, hacsak nee egy biztosítási csaláshoz falazott a Blikk) és az autós károk (6 autó?) is meccs előtt és nem után keletkeztek. (A cikket a stormcorner. hu archívumában, "Debreceni túra" kifejezés alatt megtaláljátok: http://stormcorner.hu/archivum.php)

A meccs maga szenzációs és megalapozza az egész tavaszi idényt. Az élen vagyunk, de még nem merjük komolyan venni azt, hogy bajnokok is lehetünk. Élvezzük a sikert. Élvezzük amíg lehet. 2-0-ra (valójában minimum 3, de elvileg 4 szabályos gólt lőttünk) nyerünk, sajnos Debrecenben akkor utoljára. Immár 20-éve... Ekkor jelennek meg köztünk először a nyíregyháziak, egy piros-kék zászló (jobb oldali kapu mögött) jelzi ittlétüket. Később valamennyi debreceni fellépésünkkor tiszteletüket tették.

A lokinál jobb a csapatunk, hangosabbak vagyunk, megtöltjük a vendégszektort... Csupa olyan dolog, ami róluk akkoriban nem volt elmondható. Aztán eltelik pár év...