A közelmúltban, szurkolói körökben nagy volt a felháborodás akkor, amikor az RTL Klub nevű kanális nyerte el az NB1-es mérkőzések közvetítési jogát, mivel a csatorna (hogy a közvetítés ne sértse a főműsoridőben vetített "színvonalas" műsorait) a meccsek egy részének kezdési időpontját, ha jól emlékszem 11 óra 30 percre tette át.

Pedig ez már korábban sem volt másként, sőt! Azok a csapatok, ahol nem lehetett villanyfényes közvetítéseket rendezni, igen gyakran játszottak - nem 11.30-kor - hanem 11.00 órakor! Egy héttel a debreceni invázió (lásd kettővel lentebb) után Vácra szólított a sorsolás, természetesen a debrecenihez hasonlóan délelőtt 11.00 órai kezdésre. Szombat hajnalban elindulni nem egyszerű művelet - főleg ilyen távolságra, szakadt Ikaruszon, Pesten keresztül, autópálya nuku -, de azért egy busznyian (plusz még egyéb útvonalakon, a videón látszódik, hogy a létszámmal nem volt baj) mégis összejöttünk. Mondjuk ez illő is volt, mivel ekkor már 2 forduló óta vezettük a bajnokságot, szorosan mögöttünk az aktuális ellenfelünkkel a Vác FC Samsunggal. Nem szokásom feltüntetni a szponzori neveket (akik amúgy jönnek-mennek), de ez esetben szándékosan teszek kivételt. A Vác FC Samsung csapata volt az, amely a bajnokság végén beelőzött minket (miközben folymaatosan sújtottak a bírói "baklövések") és megnyerte a Samsung Nb 1 - ahogy akkoriban a Nemzeti Bajnokságot hívták -, akkori kiírását. Ha nem a Samsung, hanem mondjuk a Philips az NB 1 névadó szponzora, akkor is a Vác nyert volna? A kérdés asszem költői...

Hűvös márciusi hajnalon útra keltünk. Mellettem Révész Miska, vele volt Medgyesegyházáról, a néhány évvel később, önmagát aranylövéssel kiiktató, szegény K. Nándi is. Hátul Cickányék, akik újdonsült ultraként (első meccsükről egy későbbi videó keretén belül számolok be) péntek estéből érkezve adták az alapot a meglévő jó hangulathoz. Szatyraikban csak úgy csögögtek a kólásüvegek. 

Visszafelé Pesten volt egy kis zűr. Egy presszóban több sör lett privatizálva, mint amennyi ki lett fizetve, emellett Cickány egy őt rendes viselkedésre felszólító hölgynek nemes egyszerűséggel arcába fújt (a szájából persze) némi Kőbányait. A szitu elég megalázó volt, hiába volt burleszkbe illő a jelenet, még ha nevettem is közben, de akkor is sajnáltam szegényt. A hölgyet azért  nem olyan fából faragták, Krizsán bontatlan söre még a földön volt, azt egy lassított felvétel hez hasonló mozdulattal a távozó Cickány felé dobta. Krizsán mikor észlelte a veszteséget, szintén nekitámad a hölgynek, de az már a kocsmán belül volt és én már nem voltam rá kíváncsi. A krímó tulajának valamennyi pénzt össze kellett dobni a károk enyhítése végett.

Délután értünk Csabára és csak akkor kezdtük el igazán felfogni, hogy mi is történt. Nyertünk idegenben a legfőbb rivális ellen. Végre bajnokok leszünk... Elkezdtünk hinni benne és ez a hit már nem volt alaptalan. Ez volt a realitás.

Barátkozás egy feldíszített fekete juhász szoborral, talán Lajosmizsén. A képen balról jobbra: Cinci, Cickány, a fekete juhász, a weblap főszerkesztője, elől pedig Misike. 

Úgy emlékszem ez volt az ominózus presszó. Viktor, Zsibi, Budai Peti és BZ társaságában a szerző.

A derékon egy M.U. sál... Rohadt ciki, de akkor mindegy volt csak külföldi csapatsál is legyen. Helyszín a budapesti Nagykőrösi úti presszó.