1992/93 ősz, első forduló. Egy év szünet után újra az Nb1-ben. Jó lenne bennmaradni... Gondoltuk akkoriban, nem is sejtve mi vár még ránk - pozitív értelemben. Nem a legkellemesebb partnert kaptuk a nyitányra, bár közönségcsalogatónak nem volt rossz. Bajnoki címre esélyes Kispest-Honvéd FC, akkoriban talán még Hemingwayt is Szabó Gyurinak hívták, bár akkoriban róla még senki nem hallott.

Nem úgy a Honvéd sztárjairól. Ilés Béla, Fischer Paja, Márton Gábor... És persze a kapuban Gulyás "Golyó" Pista, a MI Gulyásunk.  A korszak legmenőbb hazai játékosai voltak, a Honvéd meg is nyerte a bajnokságot, csak előbb még meg kellett szabadulniuk a Mágustól. Bizony... Verebes Józsinak akkor olyan píárja volt, hogy itthon a legnagyszerűbb edzőnek tartották (ebben nem kis szerepe volt legendás "szerénységének") és csak ő kerülhetett a Kispest kispadjára. Aztán természetesen a balszerencse, a játékvezetők, az újságírók, az időjárás, az imperialisták, a kéményseprők, stb. mind ellene esküdtek össze és azért nem engedték, hogy a Kispestből BL győztest varázsoljon, így pár meccs után koccolnia kellett. Verebesről korábbi bejegyzéseimben is megemlékezem, linkek a fejlécen szereplő címke menüpontban.

Pedig a játékvezetőre nem lehetett panasza a cigánysámánnak (bocsi, ezt a "rasszista" jelzőt még egy szegedi szurkoló olvasói levelében láttam, Verebes náluk is csodacsapatot ígért, aztán még az NB 3 is sok volt). Az egyenlítő góljuikat megelőző tizenegyes előtt, a bíró tévesen állította meg az amúgy 100%-os ziccert hozó támadásunkat. A megítélt büntető jogos (bár tudjuk, hogy ha nem állítja meg a támadásunkat, nincs büntetőjük), de Baji kiállítása nem az. Ez már akkor is csak sárga lapos eset volt, Baji mögött még két védőnk is védekezett. Emberhátrányban játszottunk több mint egy félidőt újoncként, a bajnokesélyes ellen és nem kaptunk ki. Ez már előrevetített valamit a nagy brigádból...

Meccs előtt az akkori B-Középben (középen felül) tiszteletét tette egy érdeklődő honvédos ultra. Magam részéről, sokmás pajtásommal egyetemben már tudtuk mit jelent az ultra és kik az ultrák, de ez itthon még gyerekcipőben járt. Az ultra mindenhová utazik, mi ezt 14-15-16 évesen nem tehettük meg, nem is lehettünk ultrák. Érettebb szurkolótársaink, akik megtehették, hogy utaznak mindenhová, ők meg nem tekintették magukat ultrának,  nem érdekelte őket ez az egész. Tehát Békéscsabán még nem volt ultra és a honvédos gyerek volt az első ultra, akivel személyesen találkozhattam. Tőle hallottam először azt a megállapítást, hogy "nálunk - azaz Kispesten- vannak az ultrák és vannak a szutykok." Ezt a szutykok jelzőt később is hallottam kispesti szájból (más táborból nem emlékszem) és mindig sajátjaik vonatkozásában. Azokra, akik nem voltak ultrák...

A srác amúgy 16-17 éves lehetett (akkori országos szurker átlagnak megfelelt) hosszú világos hajú, borzasztóan pattanásos arcú és igen vékony testalkatú. Mikor elkezdett megtelni a tábor, befejezte az ismerkedést és visszament az övéi közé.