A dicsőséges bronzkorszak (nyugodtan nevezhetnénk aranykornak is az 1992-1995 közötti időszakot) véget ért, de mi ezt ezen a meccsen még nem tudtuk. 1995 nyarán ismét beadtuk a nevezést az Intertotó Kupára, ami ezúttal nem volt szerencsés döntés. Tavaly is végigjátszottuk a nyarat (szintén Intertotó Kupa, csupa emlékezetes győzelemmel: Sion idegenben 7-2, Rapid Wien otthon 3-0 és a Bundesliga 1-ben vitézkedő Dinamo Dresden idegenben 3-2), aztán UEFA kupa és egy ígérgetésekkel teli, de pénzhiányos bajnoki szezon végén az 5. helyen zártunk, két pontra lemaradva a dobogóról. A csapat ezen a nyáron pihenni szeretett volna, amit a vezetőség tudomásul vett, aztán mégis benevezte a csapatot az Intertotó Kupára. Ezt persze a szurkoló nem bánja, de a vezetés hozzáállását tökéletesen példázta az a lépés amit tettek a kupasorozat alatt. A szurkoló elvárja, hogy ha már benevezték a srácokat a kupába, akkor minden eszközzel támogassák a jó szereplést és ne verjék szét a csapatot a sorsdöntő meccs előtt, mint tették azt a holland Heerenveen ellen. Mert megtették.

Az Intertotó Kupa ez évi kiírása más volt mint az előző. Ennek már valódi tétje volt, mégpedig az, hogy a sorozatból a két győztes indulhatott az UEFA Kupában, ami a mai Európa Liga megfelelője. A csoportgyőzelemre a tavalyihoz hasonlóan minden esélyünk megvolt és az egyenes kieséses rendszerben már egész jó meccseink lehettek volna. Megjegyzem, hogy az UEFA Kupa döntőjében a Bayern München azt a Bordeaux-ot győzte le, aki az Intertotó Kupa szerepléssel vívta ki az UEFA szereplés jogát! De hát mit tesz egy vezető, egy sorsdöntő mérkőzés előtt? A világon mindenhol a csapat mögé áll, kivéve az akkori Békéscsabát. A vezetőség ugyanis a meccs helyett 4 (!!!) kulcsjátékosunkat elküldte Malajziába, egy nevenincs tornára a Vasassal! Értitek ugye? Nem az UEFA kupás helyért küzdő saját csapatukat támogatták, hanem a kezdő mezőnyjátékosok majdnem felét elküldték egy rivális NB1-es csapattal (tehát még csak nem is a válogatottal) Ázsiába a semmiért. Mármint a klub és a csapat részéről a semmiért, gondolom azért valaki anyagilag is jól járt ezzel a lépéssel. A kimaradó játékosok: Csató Sanyi, Szarvas Jani, Dávid Zsolt és Mracskó Mihály. A maradék csapat sima vereséget szenvedett a hollandoktól, de a kintiek akkori beszámolója szerint, ha teljes csapattal vagyunk ott, szétfutjuk őket. A csapat moráljának sem tett jót ez a lépés, mert a Vasassal tartó csabaiak ott szembesültek igazán azzal, hogy milyen anyagi körülmények között tartják őket, ugyanis a kiesés ellen küzdő Vasas játékosai a többszörösét keresték az ő fizetésüknek. Egy évvel később már egyikük sem volt csabai játékos, és nem csak ők távoztak.

A videóban látható ellenfél a portugál középcsapat Uniao Leiria volt. A mérkőzés esélyesei mi voltunk (ezzel kezdődik az összefoglaló), de ma már nem vagyok biztos abban, hogy egy magyar és egy portugál középcsapat találkozóján a magyart tartják esélyesebbnek... Sajnos buta gólokat kaptunk (a másodikban az akkor 17 éves, azóta már "ősfradista" Balogh Zoli "segédkezett"), ami az egész utána következő szezonra jellemző volt. Kudarcként éltük meg az eredményt, a szezon végén mi osztályozós helyen végeztünk, a Leiria viszont 7. lett hazája bajnokságában. Kis érdekesség a vendégekkel kapcsolatban: 2001-2002 évben a csapat menedzsere egy José Mourinho nevű faszi volt.

A Leiria stadionja, 2004-es EB helyszín volt: