Kupameccs Vácott a döntetlenek időszakában, az akkor még nem érzékelt leszállóágban. Csank és Pásztor egymás ellen, minden adott egy vérbeli kupacsatához, kár, hogy nem volt az. A kapusok viszont brillíroztak, emiatt (is) mindenképpen érdemes megtekinteni az amúgy jól felépített összefoglalót. Megszólal a teljesség igénye nélkül Csank János, Pásztor Jóska és Udvarácz Milán is.
A visszavágóról sajnos nincs videó. Bár lehet nem is annyira sajnos, mert az tragédia volt. Akkori meglátásom szerint eszünk ágában sem volt továbbjutni és "felesleges" szerdai meccsekkel terhelni magunkat. A csapat azon a meccsen meg is kapta a magáét, utólag visszagondolva igazságtalanul erős volt, amit ott kaptak, de akkoriban már mindenkiben benne volt a hetek óta tartó feszültség. Senki nem akarta elfogadni, hogy az arany helyett kapott bronzérem végleges, azt megváltoztatni már nem lehet és az sem az fog történni, hogy majd jövőre, vagy azután meglesz az arany, mert ugyanolyan jó csapatunk van, mint 93-94-ben...
A második gólt helyzet nélkül kaptuk, a váci védő a magasba rúgta a labdát, az utolsó emberünk Usmajev, senkitől nem zavartatva addig helyezkedett, míg a játékszer szépen átpattant a feje flölött. És akkor épp arra járt egy előretolt, magányos váci ék...Legendássá vált Zsitnyikov barátuknál akkor szakadt el az amúgy is vékony cérna. Kissé defektes testtartással kapaszkodott a rácsba és transzba esve, habzó szájjal üvöltötte: "K.... (akkori játékosunk) a kuuuááárrvvva anyáááádat!"
Tudtad-e, hogy a szerdai meccsre érkező székesfehérváriak az öltözőbe rendelték a vacsit? Ebben semmi rendkívüli nincs, ez egy klassz dolog. Az egyik csabai gyorsétkezdéből 34 (vagy 37?) adag csirkés-tejszínes mártásos olasz spagettit rendeltek, pontban háromnegyed nyolcra, azaz a meccs végére, a vendégcsapat öltözőjébe. Nyilván ebben a létszámban benne van az összes játékos, az edzői stáb, a vezetők, a buszsofőr stb. Tehát kimondottan az öltözőbe és háromnegyed nyolcra rendelték. És itt keződik a történet érdekessége.
A rendelést felvevő srác naivan rákérdezett, hogy mi van abban az esteben, ha hosszabbításra kerül sor? Orbánia kirakatcsapatának képviselője cseppet sem leplezett gúnnyal és ahhoz párosuló lenézéssel kérte ki magának a feltételezést! "Mit képzeltek ti! Milyen hosszabbítás? Simán győzünk a rendes játékidőben, nem lesz semmilyen hosszabbítás!"
A meccs történései mindenki számára ismertek, az étel pedig annak rendje és módja szerint a kért időpontban pontban leszállításra került. A hosszabbítás legalább negyven perce alatt a leszállított spagetti nyilván kihűlt, a tészta összeragadt és kizárt dolognak tartom, hogy a meccs után azt a 34 adag spagettit egyesével mikrózták volna meg. (Mert nyilván nincs 34 darab mikrohullámú sütője az Előrének...)
A kérdés adott: mi lett a 34 adag spagettivel?
A kirakatcsapat sztárjai, a milliókért szerződtetett portugál stábbal egyetemben megették hidegen a tésztát? (Alig feltételezhető...)
Vagy kidobták az egészet a francba? Ebben az esetben felmerülhet a kérdés, hogy mit szóltak ehhez a csapat néger sztárocskái, annak tudatában, hogy Afrikában - és mellesleg nem csak ott - milliók éheznek?
A héten "nagy" kupacsatán vagyunk túl, a Rákosmenti Községi SK elleni 3-0-ás idegenbeli győzelmet követően. Ha már kupa, akkor legyen kupa a retró rovatban is... Az 1986/87-es idényben a Megyeri úton küzdöttünk a továbbjutásért, az ellen az Újpest ellen, amelyet még soha nem tudtunk idegenben legyőzni.
Még a moszkvai úttal kapcsolatosan meg kell említsem, hogy a Don és a Volga folyók mellett fekvő Kamisin városa 900-1000 kilométerre van Moszkvától. Az, hogy nem játszhattunk Kamisinban, az annak volt "köszönhető", hogy a városban akkor épp kolerajárvány pusztított. 1994-ben...
Miképp fordulhatott elő az, hogy a Fradi 5-2-es sima verése után néhány héttel, egy nevenincs orosz csapat (ráadásul a saját pályájától 1000 kilométerre) kiüt minket, míg az FTC ugyanakkor - még ha büntetőkkel is, de - elbúcsúztatja a híres CSZKA Moszkvát? A Stadler meccsel kapcsolatos negatív hatású történésekről, az odavágós bejegyzésemben írtam. Ezen kívül a különbség oka, a két orosz csapat erőviszonyából is adódik - és nem a CSZKA javára! Itt át is adnám a szót Sz. Petinek (korábbi facebook bejegyzés alapján):
Bármennyire is furán hangzik, azokban az években a Tekstilshchik sokkal jobb csapat volt a CSZKA-nál! Az 1993-as orosz bajnokságban (az akkori lebonyolítási rendszerben, e szezon alapján indultak a 94-95-ös UEFA-kupában), 2 pontos rendszerben 4. lett a Kamyshin, 3 ponttal lemaradva a második Rotor Volgogradtól, míg a CSZKA jobb gólkülönbsége miatt kerülte csak el az osztályozót és mindössze 2 pontra volt a biztos kieséstől. A CSZKA viszont kupadöntőt játszhatott, amit tizenegyesekkel elvesztett, de mivel pont a bajnok Szpartak ellen, így a KEK-ben indulhattak, ahol a Ferencvárossal sodorta össze őket az élet. Kamyshinban pár év után elfogyott a pénz, az összes játékos távozott szinte (orosz válogatottak) és egymás után 3 osztályt zuhantak, 96 és 98 között...
Az Előre ellen is, az akkor 21 éves Aleksandr Filimonov volt a Tekstilshchik kapusa, aki a szezont követően (az említett 93-as szezonban 37 meccsből 20 alkalommal nem kapott gólt!) a Szpartakba igazolt, ahol zsinórban 6 bajnoki címnél volt a csapat elsőszámú kapusa. 16-szoros orosz válogatott lett később és lehetett volna még sokkal több bajnoki címe és válogatottsága is, ha nincs a legendás ukránok elleni EB-selejtező. http://www.youtube.com/watch?v=0MuA556Eoz0 A 88. percig Oroszország állt továbbjutásra és később jött egy felejthetetlen kapushiba. Sosem lett ugyanaz a kapus...
A Vardar Szkpje elleni macedóniai meccs előtt a Szkopje vezetői megkeresték a svájci játékvezetői hármast azzal az ajánlattal, hogy ellenszolgáltatás fejében némi segítséget kapjanak ellenünk. Szerencsére a svájciak szimpatizáltak a mieinkkel, így elutasították az ajánlatot - olvasható Szigeti Csaba Pásztor című könyvében. Moszkvában a Kamisin ellen román játékvezetői brigád tevékenykedett, természetesen nekik ilyen jellegű fenntartásaik nem voltak azzal szemben, hogy némi segítséget nyújtsanak egy magyar csapat ellen. Leshelyzeteket többször is érdekesen ítélték meg, bár véleményem szerint nem ezen múlott a dolog, az összefoglalóból is látszik, hogy a Kamisin fölényben játszott és megérdemelten nyert. A mi csapatunk éppen a Stadler elleni botrányos meccs után volt. A Stadler meccs sztorija a követklező: több játékosunkat megkerestek Stadlerék, ezt a mieink nyilvánosságra hozták, majd utána minket hurcoltak meg, emellett szinte biztos, hogy a nyilvánosságot vállalókon kívül más játékosainkat is megkeresték, akik viszont nem mondtak nemet. Ki is kaptunk itthon tőlük 2-0-ra, az volt abban az évben az első győzelmük. A játékosok között érthető feszültséget okozott az, hogy míg egyesek elutastották az ajánlatot és erről értesítették az edzőt, addig mások elfogadták a juhászbojtár pénzét. Az egyik védőjátékosunk néhány nappal az eset után új autóra tett szert, a rendszámtábla tartón a kiskőrösi autókereskedés címével... Ha ezek a dolgok nem történnek meg, a következő körben akár a Nantes-ot is fogadhattuk volna...
Szurkolói szempontból a moszkvai túra sem lett kipipálva. 1994-et írtunk ami a leghirhedtebb orosz- ukrán anarchia korszaka volt, a két országon végigutazni akkoriban vetekedhetett a szerb túrával, csak jóval tovább tartott annál. Néhányan azonban így is elindultak vonattal, azonban már Csapnál annyi baksist kértek az ukrán határőrök - fejenként 200 dollárral indultak el és már ott 50-et akartak legombolni róluk!! -, hogy inkább visszafordultak. Nem kapcsolódtak közvetlenül az akkori "szervezett" szurkolói mozgalomhoz, de rendszeresen jártak meccsre Béniék a Lencsésiről, ők egy mikrobusszal meg is járták Moszkvát. A mi meccsünk után egy nappal, ugyanebben a stadionban fogadta a CSZKA Moszkva a Ferencvárost, akiket szintén nem kísért el szurkoló (legalábbis számottevően, szervezetten), egy marék Moszkvában tanuló magyar egyetemista tette tiszteletét a mérkőzésen akiket a helyi "Red- Blue Warriros" csúnyán megcsapkodott.
A meccset a TV nem közvetítette, a Rádió azonban bizonyos időszakonként bejelentkezett Moszkvából. Az első bejelntkezés 1-0-ás vezetésünknél (Vagy 1-1-nél, pontosan nem emlékszem már) volt, nagyon örültem, magamban már el is könyveltem a kinti győzelmet és a formális visszavágót, aztán irány az eddig elérhetetlen nyugati álom. A közvetítés nem volt folyamatos, hanem azt egy-egy néhány mondatos bejelentkezéssel oldották meg. Nos a további bejelntkezések tragikusak voltak. 2-1, 3-1.... és így tovább hatig. Sajnos egy álom véget ért. A visszavágó után lehúztuk az európai rolót és ez azóta is így van. :(
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum