Lehet már kezditek unni a folymaatos győzelmi szériát és a dicsőséget. Akkor egy kicsit lépjünk vissza, és élvezzétek a szenvedést. :) Az 1990/91-es idényben, a megnyugtató és bíztató ősz (6. helyen vártuk a folytatást és számolgattunk, hogy akár még dobogósok is lehetünk), után a csapat történelmének legkiábrándítóbb tavasza következett. Az első fordulóban még győztünk a Tatabánya ellen (videó hamarosan), aztán annyi. Néhány döntetlen és sok vereség. Érdekes, hogy az egész szezonban (őszit és tavaszit is beleértve) egyetlen büntetőt sem ítéltek a Csabának! Tehát egy egész szezon úgy, hogy nem kaptunk tizit! Nehéz eldönteni, hogy ez mennyire járult hozzá a kieséshez, de végülis mindegy. Lehet, hogy az ezt követő NB 2-es idénynek köszönhetjük a későbbi világverő (igen, ne feledjük: Rapid Wien, Dinamo Dresden stb.) csapatunkat.

Ezúttal a későbbi bajnok Budapesti Honvéd ("a f...omat szopd szét") otthonába látogattuk, ahol sima vereséget szenvedtünk, normális helyzetig se jutottunk. Amiért mégis érdemes megnézni a videót:

- fehér Umbro mezünkben játszottunk,

- nézőket látunk a Bozsik stadion szemben lévő állóhelyi (úristen, életveszély!!) lelátóján, anélkül, hogy bárkit is megöltek volna a meccsre járó, de csak a balhét kereső "állat, söpredék huligánok" (by Hemingway),

- Magyarország első ultra csoportja a Honvéd körül szerveződött, épp ebben az időszakban, őket is érdemes figyelni, mindkét kapu mögött.