Elnézéseteket kérem a mostani passzivitás miatt, de szabadidőmben a mozifilmen dolgozom, ezért nem jut időm feltöltögetni és blogolgatni. Cikket is szeretnék írni, de mire hozzákezdenék már se aktuális nem lesz a dolog és emlékezni sem fogok arra mit is akartam írni. Nehéz a művészek élete, ha nem hiszitek nézzétek Etust a teleregényben. 

Egy light-os BVSC meccsel kedveskedve próbálok némi kárpótlást nyújtani a kényszerű urborkaszezonért. 1992, szerdai nap (villanyfény nélkül), BVSC meccs. Valljuk meg nem a legvonzóbb program. Engem és hasonszőrű társaimat ez nem zavart, mert a középisuliból még lógni sem kellett ahhoz, hogy 16.00 órára meccsre menjünk. De a hangulat borzasztó volt, semmi szurkolás, mindenki ténfergett, nagyon lehangoló volt. Tipikus csabai tróger mentallitás mikor valaki "haggyá má mit menjek a bé középbe' ilyen szar táborba, tiszta égő" szöveggel még ráadásul saját balfasz passzivitásának átvételére ösztönzi környezetét, majd fradi meccsen meg előadja a nagy szurkolót. Ilyen és ehhez hasonló műsorra biztosan mindenki emlékszik személytől és évjárattól függetlenül.

Emlékszem, hogy az újság 3000 nézőt írt, ami nagy szégyennek számított és amit igazságtalannak is tartottunk. Ha megnézitek a szemközti lelátót (a szépségdíjas második gólunk előtt remekül látszódik) azt hiszem egyetértetek velem abban, hogy egyes helyeken ez a létszám (a kapuk mögött állókkal és az ülőhelyen becsült létszámmal együtt) már rég nem volna pusztán 3000...

Ennek a mérkőzésnek éppen ma 20 éve. A gólok nagyszerűek, mi pedig -akkoriban szokás szerint - lehengerlőek vagyunk. A BVSC csapata ma már eltűnt a profi futball térképéről, de azért érdemes megjegyezni, hogy a 93/94-es szezon után két évvel ez a BVSC a Ferencváros mögött ezüstérmes lett. 

Bár néhány héttel ezelőtt még javában tombolt a tél, azért ezeken a forró nyári - májusi - napokon biztosan jól fog esni egy kis havas múltidéző 1993-ból. A BVSC azóta a legalacsonyabb osztályokban tengődik (kis időre meg is szűntek) egy darabig még biztosan nem találkozunk velük. A mutatott játék a hőskorban megszokott volt, ma már csodálkozunk azon, hogy lehet idegenben is ilyen nagyszerűen, ilyen simán...