Az 1994/95-ös UEFA kupa kiírás selejtezőjében a Békéscsaba a „macedón fradit”, az ország legnépszerűbb csapatát, a Vardar Skopjét kapta. Akkoriban egy macedón kirándulás felért egy túlélő túrával, mert az országot a háborús Jugoszlávián keresztül kellett megközelíteni. Mivel Macedóniát és környékét az ENSZ veszélyes övezetté nyilvánította, ezért a repülőúthoz amerikai kísérőgépeket kellett volna kérni, melyet a csapat potom négyezer dollárért meg is kapott volna…
A buszos utazáson is számtalan nehézség adódott. Különféle egyenruhás szervek – tűzoltókat is beleértve – lejmolták a buszt, rendesen fogyott a sör, az üdítő, a márka (korabeli német fizetőeszköz). A csapat ukrán játékosát Usmajevet a szerb-macedón határon leszállították a buszról és nem akarták továbbengedni, se ki- se be. Egy óvatlan pillanatban két óra tanakodás és vacillálás után egyszerűen átszöktették a határon.
(Forrás: Szigeti Csaba: Pásztor című könyve)
A kinti végeredmény 1-1 lett (Mracskó egy félpályáról megeresztett lövéssel egyenlített), a visszavágóról videó hamarosan…
Bár néhány héttel ezelőtt még javában tombolt a tél, azért ezeken a forró nyári - májusi - napokon biztosan jól fog esni egy kis havas múltidéző 1993-ból. A BVSC azóta a legalacsonyabb osztályokban tengődik (kis időre meg is szűntek) egy darabig még biztosan nem találkozunk velük. A mutatott játék a hőskorban megszokott volt, ma már csodálkozunk azon, hogy lehet idegenben is ilyen nagyszerűen, ilyen simán...
Fabulya Gyuri az Energie Cottbusban (akkor még NDK) légióskodott, ahol kezdetben szuperlatívuszokban nyilatkoztak róla. Gyors, határozott, kemény. Aztán valamiért a csapat elkezdett hízni… Kiderült, hogy Fabulya rendszeresen jó magyaros pörköltet főz a többieknek, amire persze jól esik a német sör és ez a teljes csapatnál testsúlygyarapodásban mutatkozott meg. A csapatorvos teljesen kiakadt, de ő is felszedett hét kilót. A Cottbus elnöke idegesen követelte a megegyezést arról, hogy Fabulyát vissza kell vásárolnia az Előrének, mert ők játékost és nem szakácsot igazoltak. Néhány hónappal később Fabulya Malajziába igazolt, az ország legnépszerűbb klubjába. Szegény az ott töltött időben hét kilót fogyott, mert annyira nehezen tanult meg pálcikával enni.
A nemzetközi kiruccanás után újra evezzünk egy kicsit hazai vizekre. A hazai vizeket értsétek szó szerint, ugyanis az első bejegyzéshez hasonlóan újra Siófokot vettem célba. A dolognak némi – keserű – aktualitását adhatja az a tény is, hogy a Siófok idén valószínűleg búcsúzik az élvonaltól, mi pedig valószínűleg idén is lemaradunk a feljutástól. Tehát tessék elkezdeni reménykedni, mert ez nem lesz olyan nagy baj akkor, ha 1993-hoz hasonlóan az első fordulóban, idegenben Siófokra kéne látogatnunk. Mert 1993-ban ez a csoda is megtörtént! Azért írom azt, hogy csoda, mert hosszú évekig csak a Ferencvárosnak adatott meg ez a kegy. Újabban már nem feltétlenül és tavaly nyáron – vagy tavalyelőtt, már nem emlékszem -, de még egy nyílt levelet is megfogalmaztak a szurkolók, hogy módosítsák az első forduló sorsolását, hogy ők játszhassanak Siófokon, persze nem maguk miatt, hanem a Siófoknak lenne több anyagi bevétele, mert a Fradit még a német turisták is ismerik és még ők is kíváncsiak rájuk. A legmorbidabb sztori még pár évvel ezelőtt az volt, amikor irányított sorsolással a Fradi szokás szerint megkapta az első fordulót a Balaton partján, azonban a Siófoknak a tavalyi év utolsó fordulójában fennálló rendezési hiányosságai miatt, egy meccses zárt kapus büntetése hátra volt, amiről gondolom akkor megfeledkeztek. És ez ugye a következő év első fordulójában – a Fradi ellen – esedékessé vált. Szép nyári nyitófordulóban, a közönségcsalogató FTC vendégszereplése - üres lelátok előtt. „Vicces” volt (idézőjelesen, mert egy zártkapus meccs sem vicces), azt hiszem akkor a Fradi, a saját mohóságának áldozata lett.
1993-ban azért is volt különleges ajándék ez az első forduló, mert akkoriban még nem júliusban kezdődött az idény, úgy mint manapság. Mert júliusi kezdéssel ugyebár további páratlan (mivel párosban elvileg idegenben játszik a Siófok) fordulók Balaton-parti kiruccanása is adhat egy-két vendégtábornak sanszot, mivel a 3. és az 5. forduló is elvileg strandszezonra esik. 1993-ban azonban csak augusztus közepén kezdődött a bajnokság.
Mi egy tömött busszal, autókkal, vonattal és egyesek stoppal (Csutak és B. Lajos két- három nappal a meccs előtt indultak el, parkban aludtak, a rendőrök többször is elzavarták őket. :) ) mentünk már kora reggel a meccsre, hogy aztán egy egész napunk legyen pancsolni. Jó kis meccsen, zsúfolt vendégszektor előtt lőtt gyönyörű gólokkal nyertünk, ezzel vette kezdetét az a bizonyos arany(bronz)korszak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Archívum - 2013.
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások