Nem, ez nem a kupadöntő! Persze, azt is szeretjük, de ezen a blogon olyan meccsek összefoglalói szerepelnek, melyeket elvileg az interneten eddig még nem láthattatok.
Az idősebbek és a jó memóriával rendelkezők (én ez utóbbiba tartozom) még emlékzhetnek arra, hogy az emlékezetes 88-as Kupadöntő előtt néhány nappal bajnoki keretek között is megmérkőztünk a Honvéddal! A mérkőzésre a 30. fordulóban került sor, a fővárosiak ekkor már bajnokok voltak. Szegény Király Attila, aki az osztálytársam volt általános iskolában (1999-ben autóbalesetben elhunyt), mondta, hogy a bajnokit le fogja adni a Honvéd - nekünk ez fontos volt a bennmaradásért vívott harcban -, a kupát cserébe át kell adnunk nekik, ami nekünk már amúgy is mindegy, mivel a Honvéd bajnoki címe miatt, már így is- úgy is KEK indulók voltunk.
Aki még nem látta ennek a meccsnek az összefoglalóját, az is tudja, hogy Attila jóslatának egyik fele biztosan nem vállt be, mivel a kupát megnyertük. (Tehát a bunda kizárva...leglábbis remélem.) De mi a helyzet a bajnokival? A kérdésre a videóban megkapjátok a választ! ;)
/Amúgy TV-s meccs volt, Knézy Jenő - az igazi és nem a mostani - közvetítésével! A mezbarátok pedig itt is megcsodálhatják a kupadöntős szerelésünket./
Régi Dunaújváros (Kohász SE), régi stadionjában, régi lebonyolítási rendszer. Az NB1 1988/89-es idényében nem született döntetlen!
Ebben az idényben ugyanis, eldöntetlen 90 perc után, a csapatok 11-es rúgásokkal döntötték el ki vigye a többet. A rendes játékidőben elért győzelem 3 pontot ért (általános nemzetközi gyakorlatban ekkor még csak 2 pont járt a győzelemért), a 11-es rúgások után szerzett győzelem után 2 pont járt, de a vesztes is kapott 1-et, míg a rendes játékidőben elért vereség természetesen nulla pontot ért.
A magam részéről elgondolkoznék a rendszer újbóli bevezetésén. Nem lennének unalmas döntetlenek (0-0-nál is mindig akadna a végére izgulnivaló) és nemzetközi téren is előnyünkre válna, ha sokat gyakorolnák éles helyzetekben a büntetőrúgásokat. Hátránya az, hogy esetleg túl sok csapat rendezkedne be a biztonságra, elvégre a büntetőkkel elszenvedett vereség is jobb, mint a sima vereség, büntetős győzelem esetén pedig tulajdonképpen 2 pont járna egy sima x-ért.
Vélemények? Valaki tudja, hogy miért vezették be és aztán miért szüntették meg gyorsan, mindössze egy év után ezt a rendszert?
Szegény egriek. Eltöltöttek egy évet úgy az NB I-ben, hogy egyetlen meccset nem játszhattak hazai pályán. A hőskorban nem voltak ennyire finnyásak az MLSZ-ben, már ami a pályákat illeti, nem okozott életveszélyt egy egri meccs megtekintése.
A linkelt videó az utolsó NB I-es Eger- Békéscsaba mérkőzés összefoglalója, még 1986-ból.
(Ajánlom figyelmetekbe a főszponzorunkat! A mezünkön a Tisza sportszergyártó cég klasszikus logója szerepel!)
Krisztián honlapján megtalálható mezfigyelő rovatban is megtalálható az az egyedi szerkó, amiben ezen a meccsen is játszottunk. Az elkövetkezendőkben lesznek még olyan összefoglalók, ahol szintén érdemes lesz rákeresni a társ-blog retró mez rovatára.
Amikor még... hány mondatot is kezdhetnék így ezen videó kapcsán?
Amikor még pozitív mérlegünk volt a Loki ellen, otthon is alig, Csabán viszont egyáltalán nem nyertek ellenünk.
Amikor még esélyesként utaztunk a Debrecenhez, mi a hatodik helyről, ők valahonnan a kiesőzónából várták a mérkőzést. (Az már más lapra tartozik, hogy ezzel a meccsel kezdődően a csapat, történelmének legszarabb tavaszát produkálva csont nélkül kiesett, majd a Loki csak utánunk, osztályozóval a Haladás ellenében követett az NB2-be.)
Amikor még a DVSC a Vágóhíd utcai stadionban játszott.
Amikor még a két tábor között nem volt javukra írható létszámbeli különbség.
Asszem ennyi elég, ha valakinek további ötlete van, regisztráció NÉLKÜL is megteheti a hozzászólások között. Lehetséges, hogy egy-két olvasóm személyesen is jelen volt a találkozón, ha van ilyen ne fukarkodjon az élménybeszámolóval!