"Általános iskola 3. osztályos voltam, amikor 1986 tavaszán édesapám – hosszú noszogatás után – végre valahára kivitt életem első Előre meccsére a Kórház utcába. Csabai gyerek lévén soha nem merült fel bennem az, hogy az Előre helyett más, akár nagyobb nevű csapatnak szurkolnék, annak ellenére, hogy a suliban a gyerekek körében divat volt akkoriban egy-egy jól menő csapatnak is szurkolni a Csaba mellett. Jól menő csapatnak nem a Barcelona, vagy a Real Madrid számított, mint manapság, hanem a Rába ETO vagy a Videoton.
Azon a bizonyos első meccsen az MTK ellen játszottunk és emlékszem, hogy én is - mint biztosan sok más, első meccses kisgyerek - vártam, hogy a stadion hangosbeszélőjén megszólaljon egy „helyi Knézy”, mert a tévéből kiindulva azt hittem, hogy minden meccsen van egy kommentátor, aki ugyanúgy közvetíti a meccset, mintha a tévében néznénk. Mert hát honnan is tudtam volna, hogy kinél van a labda, amikor 120 centimmel alig láttam ki a korlát mögül. A meccset 1-0-ra nyertük és az örömöm leírhatatlan volt. Ez a kellemes érzés kicsit megkeseredett akkor, amikor egyszer a 80-as évek bundabotrányáról olvasgatva, ezt az én szeretett emlékemet is a bundameccsek között találtam."
Klassz dolog így utólag visszanézni az elsőt. Az idézet utolsó mondata pedig... hááát...így visszanézve.... hmmm... kicsit olyan érzésem van, mintha az MTK már nem tudna mit kezdeni azzal, hogy az istennek sem tudjuk eltaláni a kaput. Csetlenek, botlanak, épkézláb felszabadításra sem futja, mi meg folyton fölé-mellé lőjjük a labdákat. Aztán a végén csak összejött. A csapat is és én is megérdemeltem. :)
Knézy Jenő bá, pedig épp ma 10 éve távozott az élők sorából. Ezzel a videóval róla is megemlékezem.
Még a moszkvai úttal kapcsolatosan meg kell említsem, hogy a Don és a Volga folyók mellett fekvő Kamisin városa 900-1000 kilométerre van Moszkvától. Az, hogy nem játszhattunk Kamisinban, az annak volt "köszönhető", hogy a városban akkor épp kolerajárvány pusztított. 1994-ben...
Miképp fordulhatott elő az, hogy a Fradi 5-2-es sima verése után néhány héttel, egy nevenincs orosz csapat (ráadásul a saját pályájától 1000 kilométerre) kiüt minket, míg az FTC ugyanakkor - még ha büntetőkkel is, de - elbúcsúztatja a híres CSZKA Moszkvát? A Stadler meccsel kapcsolatos negatív hatású történésekről, az odavágós bejegyzésemben írtam. Ezen kívül a különbség oka, a két orosz csapat erőviszonyából is adódik - és nem a CSZKA javára! Itt át is adnám a szót Sz. Petinek (korábbi facebook bejegyzés alapján):
Bármennyire is furán hangzik, azokban az években a Tekstilshchik sokkal jobb csapat volt a CSZKA-nál! Az 1993-as orosz bajnokságban (az akkori lebonyolítási rendszerben, e szezon alapján indultak a 94-95-ös UEFA-kupában), 2 pontos rendszerben 4. lett a Kamyshin, 3 ponttal lemaradva a második Rotor Volgogradtól, míg a CSZKA jobb gólkülönbsége miatt kerülte csak el az osztályozót és mindössze 2 pontra volt a biztos kieséstől. A CSZKA viszont kupadöntőt játszhatott, amit tizenegyesekkel elvesztett, de mivel pont a bajnok Szpartak ellen, így a KEK-ben indulhattak, ahol a Ferencvárossal sodorta össze őket az élet. Kamyshinban pár év után elfogyott a pénz, az összes játékos távozott szinte (orosz válogatottak) és egymás után 3 osztályt zuhantak, 96 és 98 között...
Az Előre ellen is, az akkor 21 éves Aleksandr Filimonov volt a Tekstilshchik kapusa, aki a szezont követően (az említett 93-as szezonban 37 meccsből 20 alkalommal nem kapott gólt!) a Szpartakba igazolt, ahol zsinórban 6 bajnoki címnél volt a csapat elsőszámú kapusa. 16-szoros orosz válogatott lett később és lehetett volna még sokkal több bajnoki címe és válogatottsága is, ha nincs a legendás ukránok elleni EB-selejtező. http://www.youtube.com/watch?v=0MuA556Eoz0 A 88. percig Oroszország állt továbbjutásra és később jött egy felejthetetlen kapushiba. Sosem lett ugyanaz a kapus...
A Vardar Szkpje elleni macedóniai meccs előtt a Szkopje vezetői megkeresték a svájci játékvezetői hármast azzal az ajánlattal, hogy ellenszolgáltatás fejében némi segítséget kapjanak ellenünk. Szerencsére a svájciak szimpatizáltak a mieinkkel, így elutasították az ajánlatot - olvasható Szigeti Csaba Pásztor című könyvében. Moszkvában a Kamisin ellen román játékvezetői brigád tevékenykedett, természetesen nekik ilyen jellegű fenntartásaik nem voltak azzal szemben, hogy némi segítséget nyújtsanak egy magyar csapat ellen. Leshelyzeteket többször is érdekesen ítélték meg, bár véleményem szerint nem ezen múlott a dolog, az összefoglalóból is látszik, hogy a Kamisin fölényben játszott és megérdemelten nyert. A mi csapatunk éppen a Stadler elleni botrányos meccs után volt. A Stadler meccs sztorija a követklező: több játékosunkat megkerestek Stadlerék, ezt a mieink nyilvánosságra hozták, majd utána minket hurcoltak meg, emellett szinte biztos, hogy a nyilvánosságot vállalókon kívül más játékosainkat is megkeresték, akik viszont nem mondtak nemet. Ki is kaptunk itthon tőlük 2-0-ra, az volt abban az évben az első győzelmük. A játékosok között érthető feszültséget okozott az, hogy míg egyesek elutastották az ajánlatot és erről értesítették az edzőt, addig mások elfogadták a juhászbojtár pénzét. Az egyik védőjátékosunk néhány nappal az eset után új autóra tett szert, a rendszámtábla tartón a kiskőrösi autókereskedés címével... Ha ezek a dolgok nem történnek meg, a következő körben akár a Nantes-ot is fogadhattuk volna...
Szurkolói szempontból a moszkvai túra sem lett kipipálva. 1994-et írtunk ami a leghirhedtebb orosz- ukrán anarchia korszaka volt, a két országon végigutazni akkoriban vetekedhetett a szerb túrával, csak jóval tovább tartott annál. Néhányan azonban így is elindultak vonattal, azonban már Csapnál annyi baksist kértek az ukrán határőrök - fejenként 200 dollárral indultak el és már ott 50-et akartak legombolni róluk!! -, hogy inkább visszafordultak. Nem kapcsolódtak közvetlenül az akkori "szervezett" szurkolói mozgalomhoz, de rendszeresen jártak meccsre Béniék a Lencsésiről, ők egy mikrobusszal meg is járták Moszkvát. A mi meccsünk után egy nappal, ugyanebben a stadionban fogadta a CSZKA Moszkva a Ferencvárost, akiket szintén nem kísért el szurkoló (legalábbis számottevően, szervezetten), egy marék Moszkvában tanuló magyar egyetemista tette tiszteletét a mérkőzésen akiket a helyi "Red- Blue Warriros" csúnyán megcsapkodott.
A meccset a TV nem közvetítette, a Rádió azonban bizonyos időszakonként bejelentkezett Moszkvából. Az első bejelntkezés 1-0-ás vezetésünknél (Vagy 1-1-nél, pontosan nem emlékszem már) volt, nagyon örültem, magamban már el is könyveltem a kinti győzelmet és a formális visszavágót, aztán irány az eddig elérhetetlen nyugati álom. A közvetítés nem volt folyamatos, hanem azt egy-egy néhány mondatos bejelentkezéssel oldották meg. Nos a további bejelntkezések tragikusak voltak. 2-1, 3-1.... és így tovább hatig. Sajnos egy álom véget ért. A visszavágó után lehúztuk az európai rolót és ez azóta is így van. :(
A 100-szoros válogatott Bozsik József, a legendás "Cucu" is egy alkalommal magára öltötte az Előre (akkori nevén Törekvés) lila-fehér szerelését? Az 1945/46-os OB1-es bajnokságra készülő csapatunk több fővárosi játékossal is tárgyalt, köztük a fiatal Bozsikkal is és egy mezőkovácsházi edzőmérkőzésen Cucu is pályára lépett.
(Forrás: Machalek István: Békéscsabai Előre 75 év krónikája)
Az 1991-es Volán elleni meccs blogbejegyzésemnél utaltam rá, hogy K. Krisztián legrosszabb 10 meccses élményének (link: http://bcscsl.blogspot.hu/2013/01/10-borzalmas-elore-meccs.html ) újra átélésében még segédkezni fogok. Nem baj, ha egy kicsit szarul érzi magát... hehehe :)
Ezúttal az 1992/93-as idény MK elődöntő visszavágójának összefoglalóját tekinthetitek meg. A meccs leírása röviden, Krisztián blogjáról kölcsönözve:
"Na ez milyen volt már… A továbbjutás igazából az első meccsen dőlt el Szombathelyen, ahol sima 3:0-s vereséget szenvedtünk (jellemző, hogy a csapat a meccs napján buszozott vagy 450 km-t, azt se autópályán), így eleve kevés eséllyel indultunk. És mégis… A nagy gólhelyzetek alapján a reális eredmény kb. 7-2 lett volna. Fölényben játszottunk, rengeteg gólhelyzet maradt ki, és amikor a Hali talált egy gólt, már mindenki sejtette, hogy elúszott a hajó. A csapat viszont nem omlott össze, tovább támadtunk és végül 3 helyzetet sikerült gólra váltani. Nagyon szomorú voltam, de azért büszke, mert eleve kevés eséllyel indultunk és pár perccel a végig nyílttá tettük a továbbjutás kérdését."
AJÁNLOM AZ OLDALT
Archívum - 2013.
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások