Néhai dr. Dragán Iván - az Előre korabeli elnöke - elbeszélése alapján:

Idegenbe utaztak a fiúk az Újpesti Dózsához. Az elnök úr "annak rendje és módja szerint" előre gondolskodott az eredményről, mégpedig az 1-1-es döntetlenről. A pénz összeszedte és átadva az edzőnek M. Kálmán mesternek, mivel ő maga a meccset személyesen nem tekintette meg.

A mérkőzés 6-1-es kiütéses Dózsa győzelemmel ért véget. Dragán Iván nem hitt a fülének, az eredmény hallattán.

- Kálmán, mi az istent csináltatok, amikor az eredmény ki volt fizetve!!!???

- Az az igazság, hogy a vonatút hosszú volt és én útközben kártyáztam a fiúkkal. Nálam volt a bundára adott pénz is, de eljátszottam és nem tudtam átadni az újpestieknek.

A Fradi kispadján néhai Dalnoki Jenő, az elmaradhatatlan pipájával, a vendégpadon Csank János, aki később jónéhány (köztük az Üllői úti hazai) kispadon megfordult. Érdemes nosztalgiázni a reklámtáblákon is. "A TEJ ÉLET, ERŐ, EGÉSZSÉG". Hmmm... Bár diktatúrában éltünk, mégis jutott energia a pozitív agymosásra is (noha utálom a tejet), szemben a mai "Say no to racism" féle baromságokkal, az Arsenal pályán látható szivárványos buzi-propagandáról nem is beszélve. (Nagyon jó még a kamerával szembeni oldalon, a nagybetűs PUDING felirat.) :)

A kamerával szemközti oldalon (kb. ahol a mai XVI-os szektor székel) jól kivehető a vendégtábor, a kerítésre aggatott zászlókkal, sőt az elején még a pénztárszalagozás is látszódik! Akkoriban nem voltak vendégszektorok, mégis előfordult, hogy különvonat vitte a szurkolókat Csabáról a Fradi meccsre. Lehet, hogy blogom olvasói közt is akad egy-két régi arc (V.I., vagy K.G) aki ezen a meccsen személyesen ott volt, ők néhány sorban nosztalgiázhatnának valamit a hozzászólások között.

A mezek nagy guruja Krisz is nyugodtan elemzze a szerkónkat. :)

Váci Izzó MTE - Békéscsabai Előre Spartacus SC a nyolcvanas évekből! (A hosszú első mondatot a tegnapi Pápa - Felcsút Akadémia vidéki derby ténye ihlette... Sokat változott a világ.)

A meccs pár szóban összefoglalva: Vácott is voltak zsúfolt lelátók valamikor, Váradi Béla még a pályán, kevés csabai helyzet, viszont annál látványosabb Kanál- találat.

Nem, ez nem a kupadöntő! Persze, azt is szeretjük, de ezen a blogon olyan meccsek összefoglalói szerepelnek, melyeket elvileg az interneten eddig még nem láthattatok.

Az idősebbek és a jó memóriával rendelkezők (én ez utóbbiba tartozom) még emlékzhetnek arra, hogy az emlékezetes 88-as Kupadöntő előtt néhány nappal bajnoki keretek között is megmérkőztünk a Honvéddal! A mérkőzésre a 30. fordulóban került sor, a fővárosiak ekkor már bajnokok voltak. Szegény Király Attila, aki az osztálytársam volt általános iskolában (1999-ben autóbalesetben elhunyt), mondta, hogy a bajnokit le fogja adni a Honvéd - nekünk ez fontos volt a bennmaradásért vívott harcban -, a kupát cserébe át kell adnunk nekik, ami nekünk már amúgy is mindegy, mivel a Honvéd bajnoki címe miatt, már így is- úgy is KEK indulók voltunk.

Aki még nem látta ennek a meccsnek az összefoglalóját, az is tudja, hogy Attila jóslatának egyik fele biztosan nem vállt be, mivel a kupát megnyertük. (Tehát a bunda kizárva...leglábbis remélem.) De mi a helyzet a bajnokival? A kérdésre a videóban megkapjátok a választ! ;)

/Amúgy TV-s meccs volt, Knézy Jenő - az igazi és nem a mostani - közvetítésével! A mezbarátok pedig itt is megcsodálhatják a kupadöntős szerelésünket./

Régi Dunaújváros (Kohász SE), régi stadionjában, régi lebonyolítási rendszer. Az NB1 1988/89-es idényében nem született döntetlen!

Ebben az idényben ugyanis, eldöntetlen 90 perc után, a csapatok 11-es rúgásokkal döntötték el ki vigye a többet. A rendes játékidőben elért győzelem 3 pontot ért (általános nemzetközi gyakorlatban ekkor még csak 2 pont járt a győzelemért), a 11-es rúgások után szerzett győzelem után 2 pont járt, de a vesztes is kapott 1-et, míg a rendes játékidőben elért vereség természetesen nulla pontot ért.

A magam részéről elgondolkoznék a rendszer újbóli bevezetésén. Nem lennének unalmas döntetlenek (0-0-nál is mindig akadna a végére izgulnivaló) és nemzetközi téren is előnyünkre válna, ha sokat gyakorolnák éles helyzetekben a büntetőrúgásokat. Hátránya az, hogy esetleg túl sok csapat rendezkedne be a biztonságra, elvégre a büntetőkkel elszenvedett vereség is jobb, mint a sima vereség, büntetős győzelem esetén pedig tulajdonképpen 2 pont járna egy sima x-ért.

Vélemények? Valaki tudja, hogy miért vezették be és aztán miért szüntették meg gyorsan, mindössze egy év után ezt a rendszert?

Dunaújváros - Békéscsaba büntetőrúgásokkal, íme: