A Vardar Szkpje elleni macedóniai meccs előtt a Szkopje vezetői megkeresték a svájci játékvezetői hármast azzal az ajánlattal, hogy ellenszolgáltatás fejében némi segítséget kapjanak ellenünk. Szerencsére a svájciak szimpatizáltak a mieinkkel, így elutasították az ajánlatot - olvasható Szigeti Csaba Pásztor című könyvében. Moszkvában a Kamisin ellen román játékvezetői brigád tevékenykedett, természetesen nekik ilyen jellegű fenntartásaik nem voltak azzal szemben, hogy némi segítséget nyújtsanak egy magyar csapat ellen. Leshelyzeteket többször is érdekesen ítélték meg, bár véleményem szerint nem ezen múlott a dolog, az összefoglalóból is látszik, hogy a Kamisin fölényben játszott és megérdemelten nyert. A mi csapatunk éppen a Stadler elleni botrányos meccs után volt. A Stadler meccs sztorija a követklező: több játékosunkat megkerestek Stadlerék, ezt a mieink nyilvánosságra hozták, majd utána minket hurcoltak meg, emellett szinte biztos, hogy a nyilvánosságot vállalókon kívül más játékosainkat is megkeresték, akik viszont nem mondtak nemet. Ki is kaptunk itthon tőlük 2-0-ra, az volt abban az évben az első győzelmük. A játékosok között érthető feszültséget okozott az, hogy míg egyesek elutastották az ajánlatot és erről értesítették az edzőt, addig mások elfogadták a juhászbojtár pénzét. Az egyik védőjátékosunk néhány nappal az eset után új autóra tett szert, a rendszámtábla tartón a kiskőrösi autókereskedés címével... Ha ezek a dolgok nem történnek meg, a következő körben akár a Nantes-ot is fogadhattuk volna...

Szurkolói szempontból a moszkvai túra sem lett kipipálva. 1994-et írtunk ami a leghirhedtebb orosz- ukrán anarchia korszaka volt, a két országon végigutazni akkoriban vetekedhetett a szerb túrával, csak jóval tovább tartott annál. Néhányan azonban így is  elindultak vonattal, azonban már Csapnál annyi baksist kértek az ukrán határőrök - fejenként 200 dollárral indultak el és már ott 50-et akartak legombolni róluk!! -, hogy inkább visszafordultak. Nem kapcsolódtak közvetlenül az akkori "szervezett" szurkolói mozgalomhoz, de rendszeresen jártak meccsre Béniék a Lencsésiről, ők egy mikrobusszal meg is járták Moszkvát. A mi meccsünk után egy nappal, ugyanebben a stadionban fogadta a CSZKA Moszkva a Ferencvárost, akiket szintén nem kísért el szurkoló (legalábbis számottevően, szervezetten), egy marék Moszkvában tanuló magyar egyetemista tette tiszteletét a mérkőzésen akiket a helyi "Red- Blue Warriros" csúnyán megcsapkodott.

A meccset a TV nem közvetítette, a Rádió azonban bizonyos időszakonként bejelentkezett Moszkvából.  Az első bejelntkezés 1-0-ás vezetésünknél (Vagy 1-1-nél, pontosan nem emlékszem már) volt, nagyon örültem, magamban már el is könyveltem a kinti győzelmet és a formális visszavágót, aztán irány az eddig elérhetetlen nyugati álom. A közvetítés nem volt folyamatos, hanem azt egy-egy néhány mondatos bejelentkezéssel oldották meg. Nos a további bejelntkezések tragikusak voltak. 2-1, 3-1.... és így tovább  hatig. Sajnos egy álom véget ért.  A visszavágó után lehúztuk az európai rolót és ez azóta is így van. :(

A 100-szoros válogatott Bozsik József, a legendás "Cucu" is egy alkalommal magára öltötte az Előre (akkori nevén Törekvés) lila-fehér szerelését? Az 1945/46-os OB1-es bajnokságra készülő csapatunk több fővárosi játékossal is tárgyalt, köztük a fiatal Bozsikkal is és egy mezőkovácsházi edzőmérkőzésen Cucu is pályára lépett.

(Forrás: Machalek István: Békéscsabai Előre 75 év krónikája)

Az 1991-es Volán elleni meccs blogbejegyzésemnél utaltam rá, hogy K. Krisztián legrosszabb 10 meccses élményének (link: http://bcscsl.blogspot.hu/2013/01/10-borzalmas-elore-meccs.html ) újra átélésében még segédkezni fogok. Nem baj, ha egy kicsit szarul érzi magát... hehehe :)

Ezúttal az 1992/93-as idény MK elődöntő visszavágójának összefoglalóját tekinthetitek meg. A meccs leírása röviden, Krisztián blogjáról kölcsönözve:

"Na ez milyen volt már… A továbbjutás igazából az első meccsen dőlt el Szombathelyen, ahol sima 3:0-s vereséget szenvedtünk (jellemző, hogy a csapat a meccs napján buszozott vagy 450 km-t, azt se autópályán), így eleve kevés eséllyel indultunk. És mégis… A nagy gólhelyzetek alapján a reális eredmény kb. 7-2 lett volna. Fölényben játszottunk, rengeteg gólhelyzet maradt ki, és amikor a Hali talált egy gólt, már mindenki sejtette, hogy elúszott a hajó. A csapat viszont nem omlott össze, tovább támadtunk és végül 3 helyzetet sikerült gólra váltani. Nagyon szomorú voltam, de azért büszke, mert eleve kevés eséllyel indultunk és pár perccel a végig nyílttá tettük a továbbjutás kérdését."

A "szokásos" bombagól ezúttal is megvolt... Ezúttal Csató...

Az 1994/95-ös UEFA kupa kiírás selejtezőjében a Békéscsaba a „macedón fradit”, az ország legnépszerűbb csapatát, a Vardar Skopjét kapta. Akkoriban egy macedón kirándulás felért egy túlélő túrával, mert az országot a háborús Jugoszlávián keresztül kellett megközelíteni. Mivel Macedóniát és környékét az ENSZ veszélyes övezetté nyilvánította, ezért a repülőúthoz amerikai kísérőgépeket kellett volna kérni, melyet a csapat potom négyezer dollárért meg is kapott volna…

A buszos utazáson is számtalan nehézség adódott. Különféle egyenruhás szervek – tűzoltókat is beleértve – lejmolták a buszt, rendesen fogyott a sör, az üdítő, a márka (korabeli német fizetőeszköz). A csapat ukrán játékosát Usmajevet a szerb-macedón határon leszállították a buszról és nem akarták továbbengedni, se ki- se be. Egy óvatlan pillanatban két óra tanakodás és vacillálás után egyszerűen átszöktették a határon.

(Forrás: Szigeti Csaba: Pásztor című könyve)

A kinti végeredmény 1-1 lett (Mracskó egy félpályáról megeresztett lövéssel egyenlített), a visszavágóról videó hamarosan…