Váradi Béla (60+) szomorú halálhíre okán kalandozzunk el a Fáy utcába, a rendszervá.. módszerváltozatás hajnalára 1989/90-be. Várady Béla ekkor már nem volt a piros-kékek géppuskalábú góllövője, de azért ismerős arcot a fiatalok is felfedezhetnek az angyalföldieknél, mégpedig a jelenlegi vezetőedzőnk, Komjáthy András személyében.

(Megjegyzés: én nagyon örülök annak, hogy ezt az unalmas és nyegle hangú egykori ávóst, aki Vitrayra magyarosította a nevét valamiről, valamikor, már nem kell hallgatnom meccsközvetítéseknél.)

Borongós őszi szombaton, kora hajnali indulás, mert délelőtt (!) kezdődik a meccs Vácon! Kb. fél busznyi létszám, néhányan vagyunk fiatalok (Maróék, Bartalis Lajos), a többiek - hozzánk képest - idősebbek. Akad két ismeretlen 20 év körüli hölgy, Ők a Békés Megyei Hírlapban olvastak a szurkolói buszról, mindenki kedves hozzájuk, ennek ellenére többször nem látta senki őket idegenben. :) A szakadt Ikarusz gondosan ügyel a traffipaxra, a sebesség még lakott területen kívül sem megy nagyon 50 fölé... Az egyik idősebb arc a Dél- Kelet című hetipalot olvassa, melyben egy vezető beosztású rendőr nyilatkozik az előző heti Vasas meccsel kapcsolatos élményeiről. Az utas hangosan olvassa: "... a közönséggel minden rendben, de azért a B- Közép elég rázós hely...", a gyorsan jövő, frappáns megjegyzések nagymestere, K. Gabi azonnal reagál: "Nem rázós, hanem ütős meg rúgós." 

A megállók természetesen akkor is gyakoriak voltak. Viszont nem volt semmilyen elkerülő, vagy gyorsforgalmi út Budapest és Vác között, így akárhogy is taposta - volna - a sofőr a gázt, dugóba kerültünk és csak lépésben haladtunk. Az első félidő végére értünk a stadionhoz, a váciak vezető gólja után néhány perccel. A kerítésre kikerült Imre legendás (dupla) halálfejes lobogója és úgy emlékszem az én nyakbavaló zászlóm is. Az előbbi kb egy másodperc erejéig a videóból is kivehető. A meccs K. Gabi számára maradt még némileg emlékezetes, ugyanis az ellenfél csapatában játszó ex-csabai Bánfi Janit néhányszor (mondjuk egyszer, de azt folyamatosan) bekóstolta. Bánfi Jani és Gabi között korábban baráti volt a viszony, ez ekkor kicsit gellert kapott. Azért elevenítem fel a sztorit, mert Gábor később megbánta a (fentiek ismeretében) suttyó viselkedését és bocsánatot kért, így egymás közt lerendezték a dolgot. Remélem nem haragszik meg azért, mert felelevenítem ezt a régi sztorit. Bánfi amúgy egy masszív fejesgóllal büntetett, Gabit a tányérsapkás rendőrök szedték le a kerítés tetejéről. :)

Meccs után irány haza. Vagy mégsem? Milyen szar hazamenni úgy, hogy csak egy fél meccset néztünk meg és az is olyan volt amilyen? Nemsokára Angyalföldön meccsel valami Fradi, nézzük meg azt is. Megnéztük, valami Lipicai lőtt két gólt, nyert a Fradi 3-0-ra. Vissza a buszra és indulás. Menet közben előkerült egy-két előrés sapka és sál, ami kedvesen be lett mutatva a stadion környékén hömpölygő zöld tömegnek. Nem biztos, hogy kellett volna... A hír gyorsabb volt mint a busz tempója és az előttünk lévő villamosmegállóból szinte egyszerre indultak el felénk a zöldek, teljes szélességében elfoglalva az úttestet. Közben kintről hallottuk: "Itt jönnek az újpestiek...!" (Nah, jellemző...) Ha a nyál termelne domesztoszt, akkor a sofőr boldogan elkönyvelhette volna az ingyen buszmosást, annyi köpést kapott szerencsétlen járgány. Közben kézzel ütötték az oldalát, talán még egy kő is repült, de mindent egybevetve szerencsésen megúsztuk a bátor coming out-ot. Utólag tudjuk, hogy óriási szerencsénk is volt, mert ha Kucu ott lett volna, bizony most egy fejezet lennénk az ő új könyvének "Összetört csabai szívek, csontok és buszok", vagy valami hasonló című fejezetében.

A videó eleje is érdekes. Néhai Knézy Jenő bá' arról beszél, hogy milyen alacsonyak a nézőszámok és a színvonal, pedig VB selejtező és kupaforduló is vár ránk. Kupaforduló... késő ősszel! Szegény Jenő bá', ha tudná, hogy idén már júliusban (!) kiesett az összes kupacsapatunk. A nézőszámot meg inkább hagyjuk.

Már biztosan nagyon vártátok ezt az összefoglalót. Amikor a rossz emlékű 1991-es tavaszról teszek fel meccset, olyankor nem felejtem el megírni, hogy az egész tavaszi idényben mindössze egyszer sikerült győzni. Hát most megkapjátok. :)

Emlékszem, hogy alig vártam már, hogy a hosszú téli szünet után végre kezdődjön a bajnokság. Borongós télvégi idő, ramaty pálya, de a B-Középnek volt valami utánozhatatlan rezgése, már a szurkolás lehetőségének gondolata is izgalomba hozott. Amikor 14 éves gyerekként ott állhattam középtájon a legfelsőbb szektorban, az valami utánozhattalan és különleges érzés volt. A gyomrom görcsben, a levegőben érződött a frissen robbant pedárda szaga érződött (nem kell valami nagy hacacáréra gondolni, kettőnél több pedárda nem durrant egy meccsen és azt is nagyon figyelték a tányérsapkás rendőrök. A korlátlan pedárda dömping az NB2-es Szeged elleni meccsen kezdődött és 2-3 évig tartott.) és alig vártam már a kezdő sípszót. Elő nem fordulhatott olyan, hogy ne legyek a helyemen a csapatok bevonuláskor és az azt kísérő pénztárgépszalag esőről. Ezzel szemben manapság alig esik meg, hogy a kezdő sípszónál ne legyen még egy fél üveg söröm, amit az Üvegházban még kényelmesen elfogyasztok, mielőtt elindulok. 

Az összefoglaló végén mutatják az ünneplő tábort. Emlékszem, hogy videóra vettem az összefoglalót és természetesen megtaláltam magam. Sajnos ez ma már nem sikerült, a minőség is gyengébb, már én se emlékszem hol álltam és talán a fizimiskám is változott egy kicsit azóta.

Bokros Janira (róla bővebben itt olvashatsz) is emlékszem, valamiért azóta sem tudom elfelejteni, hogy akkor egy lila szalagot kötött a fejére hajpánt (?) gyanánt. Vele kétszer is találkoztam az elmúlt időszakban, kicsit Notesz Lacisra vette a figurát. Meglát, köszön és kérdés nélkül kiabálja utánam, hogy mikor lesz kézimeccs és kivel játszunk.

1989/90-es bajnoki idény tavasza, a 19. forduló. Összeállításunk abból a szempontból érdekes, hogy egyszerre jelen volt a múlt (Pásztor), a jelen (Ottlakán, Fabulya) és a jövő (Miklya, Belvon). Ifjú tehetség volt Major Laci, akit a közönség egy része méltatlanul kritizált, más része méltatlanul felkarolt. :) (Bízom benne, hogy erre a mondatra lesz reagálás az olvasóim részéről.) A csapat tagja (és ezen a meccsen gólszerzője) volt Zsinka János, aki többek közt az FTC-ben, a Honvédban, a Dózsában és más NB1-es csapatokban is megfordult.

Békéscsaba összeállítása: Gulyás - Szenti, Ottlakán, Csató, Fabulya - Belvon (Kasik 83.), Takó, Pásztor (Major L. 54.), Csanálosi - Zsinka, Miklya. Edző: Vígh Tibor

Itt az újév, következzen hát egy játszi könnyedtségű, olykor humoros (lásd a második találatot) mérkőzés összefoglalója egy igazán "szeretett" ellenfél ellen.

Az ellen az MTK ellen léptünk pályára a "bronzkorszak" őszén, amely néhány hónappal korábban, a már leírt körülmények között (lásd a Nyíregyháza és a Csepel elleni meccsek összefoglalóját ITT és ITT, aki még nem olvasta, az pótolja ) előzött be minket az UEFA kupás helyezésért folytatott versenyben.