A békéscsabai közönségnek két alkalommal adatott meg az a büszkeség, hogy rangos nemzetközi kupasorozatban láthassa kedvenceit. A KK és az Intertotó kupa is jegyzett dolog volt, de nem vetélkedhetett a három naggyal (a Bankárok Ligája nevű mammut förmedvény miatt, ez már csak kettőre, vagy inkább másfélre csökkent) a BEK, a KEK és az UEFA kupasorozattal. A BEK és a KEK volt a legrangosabb, minden ország (melyből akkor még kevesebb is volt, lásd Jugoszlávia, vagy a Szovjetunió és még Izraelt sem nézték európai országnak) egyetlen klubot (plusz a címvédő) indíthatott és az elejétől fogva egynees kieséses rendszerben ment a történet, hibázni nem lehetett.

1988-ban a Békéscsaba indulhatott a Kupagyőztesek Európai Kupájában 32 csapat társaságában. A Bajnokcsapatok Európa Kupájában összesen volt 32 csapat, a KEK-ben, azért volt eggyel több, mert Wales-nek volt saját kupagyőztese, de bajnokcsapata nem. (Összehasonlításképpen: a BL idei kiírásában 76 csapat vesz részt...)

Mivel a KEK-ben 33 csapat vett részt, ezt azonban minden évben le kellett csökkenteni 32-re, az egyenes kieséses rendszer egyszerűsége miatt. A két leggyengébbnek tartott kupagyőztest sorsolták össze egy selejtező erejéig (nem is volt több selejtezőt játszó csapat egyik kupában sem), ebből az egyik a Békéscsaba volt... A norvég Bryne csapatát esélyeshez méltóan (ma már nem írhatnánk ilyet egy norvég csapattal szembeni párharcról) küldtük haza 3-0-val, ebbe belefért a kinti visszavágó 1-2 eredménye is.

És hát a bejegyzésemet a csabai közönséggel kezdtem. Kétszer adatott meg a lehetőség egy rangos kupapárharcra, kétszer láthatott volna a közönség egy ismert európai csapatot. De sajnos ez nem adatott meg. Kelet felé és dél felé tekintgethettünk, ami azért mindannyiunkban hagyott némi hiányérzetet. Ma már élmény lenne egy törökországi, vagy egy macedón kiruccanás, de akkoriban 1988-ban és 1994-ben, másképp mentek a dolgok. Hozzáteszem, a magam részéről bárkit kaphattunk volna 1988-ban, még nagyon kicsi voltam ahhoz, hogy idegenbe utazzak.

A Sakaryaspor ellen idegenben 2-0-ás vereséget szenvedtünk, itthon pedig... Itthon pedig benne volt a lábakban a továbbjutás. És kit kaptunk volna? A német Eintracht Frankfurtot! A fiatalabbak kedvéért írom, hogy akkoriban még mindenki játszhatott a saját stadionjában, tehát nem kellet volna Pestre vinni a meccset, mint manapság a kényes UEFA igényei miatt. A 6 évvel későbbi nemzetközi kupára külön ki fogok térni, de annyit már most megemíltek, hogy a háborús Macedónia és az anarciába fulladt korabeli Oroszország helyett, ha továbbjutunk a Kamisin ellen, a francia Nantes-ot kaptuk volna... Legalább az egyik kirándulás járt volna nekünk. Az 1988-89-es KEK sorozat győztese egyébként az FC Barcelona volt.

Íme a Sakaryaspor elleni meccs összefoglalója: